Megélhetési politikus sose voltam

Erdmann Gyula alig másfél hónappal ezelőtt az MDF általa hibásnak tartott és a baloldal felé kacsingató vonalvezetése miatt nem csupán a Magyar Demokrata Fórum Békés megyei választmányi elnökségéről mondott le, hanem kilépett az MDF-ből is, amelynek rendszerváltóként húsz évig tagja volt. Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ez a nem a Fidesz-MPSZ felé tett lépés, amelynek időnként agresszív politizálásával sem ért egyet. Mennyire volt ez a lépés következetes?

Erdmann Gyula - "Az MDF átlépett egy határt"

Remélem, hogy magammal szemben következetes voltam. 1988-tól előbb itt, Gyulán, utóbb országosan is részt vállaltam az MDF politikájában, az országos választmány tagja voltam. Úgy hiszem, korrekt módon képviseltem az MDF érdekeit, olyannyira, hogy belső ügyekkel és vitákkal soha nem léptem a nyilvánosság elé, mindig az illetékes belső fórumok előtt fejtettem ki a véleményemet. Az utóbbi időben egyre sűrűbben tettem, keményen kritizáltam. Soha nem mentem a Magyar Nemzethez vagy a HírTv-hez, noha lett volna fogadókészség rá. Most sem magamutogatás, hanem a valós probléma miatt jelzéssel kellett élnem, mert megítélésem szerint itt és most egy határt átlépett a MDF, amit én már nem tudok követni és vállalni. Ennek volt is bizonyos hatása, ami a visszajelzésekből egyértelműen leszűrhető.

Bár a kilépésben nem akadt egyetlen követője sem...

Nem, és ezt nem is bánom. Nem volt ilyen célom, nem akartam semmit tönkre tenni vagy felrúgni. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mit jelent balról kapott pénzből kampányolni és bizonyos százalékát a képviselői helyeknek átengedni. Ez nekem nem követhető.

És mi a helyzet a Fidesszel?

Komolyabb konfliktusom nem volt a Fidesszel, de számomra evidencia, hogy oda nem lépek át, hiszen az MDF-ben éveken át küzdöttünk azért, hogy a jobboldalon tapasztalható és meg-megújuló beolvasztási politikának ellenálljunk. Ebben maximálisan segítettem a párt vezetését, de Békés megyei szinten is tettem lépéseket. Számos alkalommal voltam kénytelen konfrontálódni Domokos Lászlóval, a Fidesz megye elnökével, aki bizony időnként meglehetősen kemény támadásokban részesített, főként a megyei közgyűlésben vagy a megyegyűléssel kapcsolatosan. Ha én ezzel a politikával szemben álltam, és úgy gondoltam, hogy kell még egy jobbközép, kicsit mérsékeltebb, a hangsúlyokat máshova helyező politikai csoportosulás ezen az oldalon, akkor illogikus lenne, hogy most átlépjek a Fidesz-MPSZ-be. Bár tény, volt pártommal szemben kissé meghasonlottam. Ha most átmennék a Fideszbe, akkor ez utólag is megkérdőjelezné az utóbbi húsz évben végzett politikai és közéleti tevékenységem. S akkor azt mondhatnák: no lám, ezért lépett ki. Már keresi a helyét, megvették őt és így befolyásolják. Áprilisi kilépésem kapcsán meg is kaptam egyesektől, mert azt kérdezték: megzsaroltak? Miközben erről szó sem volt.

Ez azt is jelenti, hogy Erdmann Gyulának a politikai és közéleti tevékenysége 2010-ben véget ér? Az MDF-et otthagyta, a Fideszbe nem vágyik, önálló jelöltként pedig aligha rúghat labdába.

 
"Ideje volt kiszállni ebből"

Ez ettől teljesen független, de mindez megkönnyítette a döntésemet. Régen eldöntöttem magamban, ez lesz az utolsó ciklus. Hatvanöt éves vagyok, bár lehet, ha látnék a közéletben még fontos teendőket, akkor egy kicsit másképp értékelném a helyzetet, de nem így áll a dolog. A közélet egészének nívóját, hangnemét, stílusát, erkölcsi állapotát olyannak értékelem, amiből ideje kiszállni. De ennél szomorúbb a helyzet. Ha húsz évvel ezelőtt, 1988-ban tudom, hogy a közállapotok ilyenek lesznek, mint ma, akkor talán bele sem kezdek, és nagyívben elkerülöm ezt az egészet. Értve ez alatt a vezető elit képességét, erkölcsiségét, vitamódszerét és emberi habitusát. Mára oda jutottunk, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésekben szemernyi remény sincs a konszenzusra. S most azt se firtassuk, ki ezért a hibás, mert ettől ez még tény. Reménytelenül a gödör alján vagyunk, de nincs kísérlet a minimális egyetértésre alapkérdésekben.

Eljutottak olyan hangok, vélemények önhöz, hogy az MDF-ből való kilépés, a Fidesztől való elhatárolódás után az lenne a konzekvens magatartás, ha lemondana a gyulai társadalmi megbízatású alpolgármesterségről, esetleg a képviselőségről is, hiszen ezen jelelő szervezetek jóvoltából is tölti be ezeket a politikai funkciókat.

Nem vagyok benne biztos, hogy ésszerű lépés volna Németvárosban, a körzetemben egy időközi választást kikényszeríteni a lemondásom által, és abbahagyni azokat az ügyeket, amelyeket az oktatásért és kultúráért felelős alpolgármesterként elkezdtem. Benne vagyunk folyamatokban, már évek óta készülünk az Erkel-bicentenáriumra. Ezt nem volna könnyű valaki másnak átadni. Így a kiszállásnak nem látom különösebb értelmét. Az alpolgármesterségre a képviselő-testület választott meg, státuszbeli változásomról mindenki tud, ha úgy gondolják, és ebben többségre jutnak, visszahívhatnak. Én ennek most nem láttam a magam részéről indokát. Nincs rajtam kívül MDF-es a frakcióban, de jelen helyzetemben is tagja maradok a gyulai képviselő-testület Fidesz-frakciójának, mert jobboldaliságomat sosem rejtettem véka alá, noha nem tartozom ezen az oldalon a legagresszívabb héják közé.

Nem biztos, hogy szemtől szembe közölte volna valaki Önnel, de vannak olyan vélekedések, amely szerint Erdmann Gyula szerepe felemás, és gyulai alpolgármesteri pozíciójának megtartásában szerepet játszik: ez havi bruttó 173 ezer forint tiszteletdíjjal jár. Ez játszott bármilyen szerepet az utóbbi hónapok döntéseiben?

Ez már kezd a rosszabb indulatú megnyilatkozások felé menni, ezekkel azonban nem foglalkozom különösképpen. Az ilyen álláspont megfogalmazói magukból indulnak ki. Megélhetési politikus sose voltam, sőt a rendszerváltás után én vagyok az egyetlen politikus Gyulán, aki két éven át nem vett fel tiszteletdíjat. Egyszer, amikor 1991-ben az egész testület nem vette fel, másodjára 2007-ben nem vettem fel, pontosabban több szociális alapítványnak átutaltattam ezt a pénzt. Így anyagi áldozatot hoztam. Nem a pénzről szól a döntésem. Érdemes lenne végignézni a testület felállását, politikai megoszlását, és kinek-kinek a szakmai életútját, és utána döntsenek, pont a kulturális alpolgármesteri poszton kell-e váltani? Ami megvallom, egy nem túl kényelmes poszt.