Délután háromkor már gyülekeztek a „zöldcsütisek" a Nagyerdő egyik tisztásán. Kicsik és nagyok, családok és egyedülállók, fiúk, lányok, nők, férfiak vették birtokba a kellemes és jókora területet, miközben a fák között felállították éjszakai lakukat: sátrak növekedtek egymás mellé. Az éjszakát ugyanis kint töltötték, ez számukra nem szokatlan, gyakran szakadnak ki megszokott környezetükből, és vetik bele magukat az erdőbe.

Erdő
Semmi félelmetes nincs egy erdőben

Miután a szokásos: kivel, mi történt, ki van itt, és aki nincs itt, az miért nem jött? kérdések megvitatása után megérkeztek a táborhelyre azok is (közel harmincan), akik a nemzeti park felhívására, invitálására vettek részt az esti programon. Kis regenerálódás, barátkozás után következett az 5 kilométer hosszú Kígyósi tanösvény bejárása.

Madár
Egy fiatal vörösbegy -  a madrárfogó háló első "foglya"

Első állomás a madárfogó hálók ellenőrzése, ezeket korábban Guszti (Boldog Gusztáv) és Erna (Borbáth Erna, az ifjú kócsagőr verseny egyik versenyzője) állították fel. Laikusként azt gondoltuk, a madarak késő délután már nem repülnek, azonban ez nem így van. A hozzáértők felvilágosítottak bennünket, hogy öt után bizony van még röpködés. Volt is, a hálók összesen négy madarat ejtettek csapdába. Ezeket a természetvédők óvatosan kiszabadították, meggyűrűzték őket, és fontos adatokat, mérési eredményeket rögzítettek velük kapcsolatban.

Madár
Már menekült volna....

A kis csapat elgyalogolt a magaslesig, ahol körbetekintve messze elláthattak a Kígyósi-pusztába, közben Boldog Gusztáv elmesélte, hogy kerül a területidegen orgona az erdőbe, miért nem lehet egy természetvédelmi terület valamennyi centiméterét bejárnia bárkinek, miként kell viselkedni egy erdőben, és amikor besötétedik, miért nem kell elemlámpát gyújtani.

Béka
Valaki figyel....

- Ha zseblámpát kapcsolunk, akkor magunk előtt 1,5-2 métert egészen jól látunk, de a többi terület teljesen láthatatlanná válik. Viszont, ha hagyjuk, hogy a szemünk megszokja a sötétet, sokkal könnyebben tudunk közlekedni. Nem beszélve arról, hogy a holdvilág is a segítségünkre van – mondta Boldog Gusztáv természetvédelmi őrkerület-vezető.

Erdő
A kis csapat bejárta a tanösvényt
Közben az is kiderült, hogyan lehet úgy lépkedni, hogy minél kisebb zajt csapjunk, így nem zavarjuk meg az állatokat, és ha jól figyelünk, számtalan hangot hallhatunk. Az már csak rajtunk és tájékozottságunkon múlik, meg tudjuk-e különböztetni a hangokat, és tudjuk-e, azok milyen állathoz valók. Azok a természetbarátok, akik részt vettek a túrán, megtapasztalhatták, hogy valóban nem félelmetes az erdő még éjjel sem. Félelmeinket magunk oszlattuk el, rájöttünk, hogy semmi veszély nem leselkedik ránk, maximum a szúnyogok serege és néhány kósza kullancs. Ha pedig fura hangot hallunk, az legfeljebb egy neszező sün, egy bagoly szárnycsapása vagy egy őz „ugató" hangja.

Béka
A figyelő szem tulajdonosa egy két (!) centiméteres zöld levelibéka

Bár a programban csillagles is szerepelt, az sajnos elmaradt, ugyanis a felhők nem engedték a csillagos leselkedést. A közös szalonnasütés azonban jókedvben zárta a napot, ami után a vendégek hazaindultak, a zöldcsütisek pedig sátraikba vonulva várták a hajnali madárgyűrűzést.

Szalonnasütés
Közös szalonnasütés a jókora tűz mellett