Némi túlzással: ha nincs Stéberl András, akkor ma nem, vagy nagyon más viszonyrendszerben beszélhetnénk gyulai húsiparról. A nagyüzemi, egyben minőségi és nemzetközi sikereket elérő húsfeldolgozás és kolbászgyártás megteremtője Stéberl volt, aki családja ötödik gyermekként, 120 évvel ezelőtt, 1888. szeptember 26-án Gyulától igen messze, a Pozsony vármegyei Bazinban született.

Apja, Stéberl Mihály szőlősgazda, míg anyja, Wavrinszky Zsuzsanna lengyel nemesi család leányának sarja volt. Stéberl András 1903. július 1-én Pozsonyban Pentz Lajos híres hentesmesterhez szegődött tanoncnak, hogy a már gépesített műhelyben új ismeretek birtokába jusson. 1906. augusztus 10-én kapott segédlevelet, de 3 évig mestere mellett maradt.

Gyulára került


Stéberl András

Alighanem a véletlen is nagy szerepet játszott életében, hiszen még az I. Világháború kitörése előtt Mihály bátyja bátorítására Gyulára jött, ahol előbb a József szanatórium főgépésze lett. Ezt követően a neves Balogh József gyulai kolbászgyártó üzemében helyezkedett el. Itt megismerte a kézi kolbászgyártás műveleteit. Egy év múlva, 1913 végén iparigazolványt váltott, 1914. január 1-én nyitotta meg üzletét a Városház utca 19. sz. alatt, bátyja házában. Ekkor Stéberl egy volt a sok gyulai hentesmester között.

Az I. Világháború idején behívták katonának. 1918-ig, távollétében üzletét a rokonság fenntartotta, de visszatértekor mégis mindent szinte a nulláról kellett kezdenie. Az első világégés után az országgal együtt ő is nagyon nehéz anyagi helyzetben volt. Ekkor - korát és kora gondolkodását messze megelőzve - ma úgy mondanánk, remek marketingötletet talált ki és valósított meg.


A kolbász maga © Fotó: Such Tamás

Tíz munkanélkülit felvett és foglalkoztatott. Az evangélikus egyház honlapján található életrajzból tudjuk - Stéberl az evangélikus egyház tagja volt, egyben jelentős részt vállalt a gyulai evangélikus templom építéséből - a legnagyobb honi felvevőpiacra, Budapestre küldte őket, hogy a legjobb üzletekben Stéberl árukat kérjenek. Itt az érdeklődőket nem tudták Stéberl-áruval kiszolgálni, de ajánlottak más finom készítményeket. Azok azonban csak a Stéberl-áruhoz ragaszkodtak. S ez ismétlődött napról-napra a 10 „reklámembernek" köszönhetően, míg csak az üzlet tulajdonosok megelégelték, hogy ebből a nagyszerű Stéberl-áruból náluk semmi sem kapható.

Így megindultak a megrendelések. Hentesárui Budapestre és más városok legjobb csemegeüzleteibe is elkerültek. Szorgalmas munkával anyagi helyzete rendeződött.

Újítások, terjeszkedés, sikerek

Az értékesítési sikerek révén a Stéberl-család 1931-ben vásárolta meg Pfaff Ferenc építésztől a Béke sugárút 14. szám alatti emeletes, sarki házat, ahol modern boltot alakított ki. Gyula akkor Békés vármegye székhelye volt, amelynek főutcája közepén vásárolt házat Stéberl, ami az anyagi és szakmai beérkezettség egyik első jele volt. Hosszú évtizedek óta ezt az ingatlant Stéberl-házként emlegetik Gyulán.


A Stéberl-ház

Húsfeldolgozásban 1940-ben az a fordulat történt, hogy megvásárolta a Szikra Magyar Gyűjtőgyárak Rt. Béke sugárút. 50. szám alatti üzemen kívül helyezett gyufagyárat, gépesített, a család pedig beköltözött az üzem melletti szecessziós Reismer-villába. Legrangosabb eredménye, hogy a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. 1937-ben az Országos Iparegyesület aranykoszorúval tüntette ki.

Közben Kiss Sándor iparművésszel elkészítette a gyár védjegyét, más felirattal, ma is ez használatos. Sikerei ellenére szerény ember maradt. Az új termelési eljárásokat megvalósítva már 1937-ben modern raktárhelységeket, füstölőket épített, nagyteljesítményű hűtőberendezéseket működtetett. Családtagok, rokonság és 70 alkalmazott dolgozott ebben az időben Stéberl Andrásnál. Ez a húsiparban abban a korban nagyüzemi méretnek számított.

A II. Világháborúban jelentős megrendeléseket kapott a Magyar Honvédségtől és egyéb közületektől. A háború után viszont a magyar állam komoly összeggel maradt adósa. 1948. március 26-án államosították a gyárat. A család vagyon nélkül maradt. Az államosítás után az üzem új vezetői Stéberl András munkájára nem tartottak igényt. Ez minden bizonnyal döntő hatással volt arra, hogy pontosan két hónappal később, 1948. május 26-án meghalt.

„Self made man"

Ma úgy mondanánk, hogy Stéberl András „self made man" volt, aki önerejéből lett elismert gyártulajdonos, miközben nemzetközi és hazai sikereket ért el. A 21. században úgy mondanánk „brandet" épített, amely maga a messze földön híres Stéberl-kolbász volt, ennek mai megfelelője a gyulai kolbász. Kortársai előtt rájött, hogyan lehet reklám- és marketingfogásokkal élni, de tudta, hogyan lehet a hentesmesterből gyáros. Az iparszerű húsfeldolgozás az ő nevéhez fűződik Gyulán.


A Gyulai Húskombinát ma. © Fotó: Such Tamás

Sorsa elgondolkodtató. Negyven év alatt felépített egy sikeres vállalkozást, amit 1948-ban egyetlen tollvonással elvettek tőle. Miközben a kisujjában volt a kolbászgyártás és a húsipar vezetésének minden ismerete, még beosztott, akár hatodrangú munkatársként sem maradhatott az államosított vállalatnál.

Ezt emberileg nem tudta elviselni és feldolgozni, és az államosítás után pontosan két hónappal, 1948. május 26-án reggel szívroham végzett vele. Két nappal később evangélikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra őt Gyulán az Új Református temetőben.

Kissé kései díszpolgári cím

Nevéről és munkásságáról az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években csaknem megfeledkeztek. Csak a rendszerváltás után került újra szóba Stéberl András munkájának jelentősége. Ehhez képest viszont jókora késéssel, csak 2005-ben kapta meg posztumusz a díszpolgári elismerést.

Sírja felett a búcsúbeszédet dr. Szórády István mondta. Ebben többek között kiemelte: „De itt maradt nekünk emléked és példád, mely a hűség, szorgalom, tisztesség, becsület és szerénység példájaként áll előttünk. Szakmabeli nagy tudásod, becsületes iparkodásod méltatását más hivatottabb szónokokra bízom, én csak meghitt csendes beszélgetésekre gondolok most és csendes órákra, amikor együtt térdeltünk az Úr színe előtt, amikor megismertem lelkedet, a családodért, egyházadért s a közösségért égő nemes lelkedet, s amikor láttam, hogy életed az Isten-kereső, bölcs, jóságos ember élete, egy olyan élet, amelyre azt mondják: áldozatos keresztyén élet.
Még egyszer megszorítom képzeletben minden egyes egyháztag és barát nevében kihűlt kezedet azután fájó sóhajjal és imádságos szívvel így búcsúzom Tőled: „András testvér, emlékedet híven megőrizzük!"

Sok Stéberl Andrásra lenne szükség Gyulán és Békés megyében, de nem nagyon látunk senkit. Vagy legalábbis, alig valakit.