Most az ad hoc roadtól (pakolóember, hangtechnikus), vagyis Hevesi Imitől (Hevó) közelítünk, a színpad felé. Elmesélte, 2014 januárjától egy pályázat keretein belül tanítja a mindenevő belvárosis skacokat: a népzenétől a kortársig. S ha kéznél van, a hangosításba mindig besegít, mintahogy ezen a zenei továbbképzőn is.

Heves Imre (b) és Nagy-György Tamás, koncert, hevesi imi, nagy-györgy tamás, Békéscsaba, 20141015
Hevó (b) és Nagy-György Tamás épp kagylóznak (galéria)

A murin Hevó jobb keze volt még a Premier sulis Nagy-György Tamás basszeres is, akitől a szokásos, mi a titka annak, hogy jó néhány fiatal az elektronikus helyett inkább a hangszeres zenét választja kérdésemre elmondta, kell egy jó haveri kör, akik átadják egymásnak

a dögös impulzusokat.

Aztán kezet ráztam Bánfi Miklóssal, a Jazzelek zongoristájával, aki félévente mindig bemutatkozik nekem, de mindez kit érdekel, ha igazándiból számára szinte csak a fekete és fehér billentyűk egymásba font sajátos mesevilága létezik. Továbbá a deszkákon volt Ugró Béla dobos-költő, Horváth Elek bőgős, a quartett szíve, és Izbégi Tímea, aki nem mellesleg Szolnokon egy kórust is vezet.

Izbéki Tímea és Horváth Elek - Jazzelek, horváth elek, jazzelek, Izbéki Tímea, Békéscsaba, 20141015
Tímea és Elek bátyó (galéria)

Az énekesnő köszöntőjében egy rövid műfajismereti tájékoztatót tartott a hallgatóságnak. Majd a következő opus után feltette a kérdést, mit hallottunk? Erre Perényi tanár úr (tesi és bluesszakos), mint egy atomgyors kézis balátlövő rávágta: bluest! Természetesen a helyes feleletért

piros pont ütötte a markát.

Noha a dolog pikantériája, hogy Perényi tanár úr merő véletlenségből apósa a világbajnok szájharmonikás Nas Matyinak, azaz Pribojszki Matyinknak. (Matyi a közelmúltban épp New Orleans francia negyedében gyalulta a feketéket megszégyenítő tempóban a herflijét a „bennszülötteknek".)

Belvár suli -  akép jobb alsó sarkában Perényi tanár úr, belvárosi suli, perényi lászló, Békéscsaba, 20141015
A kép jobb alsó sarkában Perényi László tanár úr (galéria)

Közben a dob zakatolt, a zongora, mint egy puha perzsaszőnyeg szétterült előttünk, a bőgő a női lelkeket megdobogtatva brummogott, és Tímea szárnyalva úszott a verejtékes jazzben. Utaztunk mi is.

De mire ez az írás (a lustaságomból kifolyólag) megjelenik, már lehet, hogy kopognak az esőcseppek.

Kávés csészék, kávés csészék, Békéscsaba, 20141015