A gyulai pincér a csabai piac szombati közönségének mutatta meg először, hogy mivel is foglalkozik ő szabadidejében. A fiatalember ott állt a hétvégi árusok között a szabad standok egyikén, lábai előtt két láda virágpalánta hevert.

Az is csak a piacon derült ki, amikor körülnézett maga körül, hogy olyan virágpalántákat, amilyenekkel ő érkezett, senki sem árusít. Igaz, a vevők sem ismerték virágait. Úgy tűnt, ami előny, az egyben hátrány is. A nap végére a piac azonban pozitív ítéletet mondott, vevő lett az újdonságokra, elkeltek az ismeretlen növénypalánták.

- Igazából nem készítettem számításokat, nem a pénz volt a fontos – emlékezett első virágkereskedelmi akciójára Nagy József, a gyulai Boglárka Organikus Kertészet alapítója. – Csak meg akartam mutatni az embereknek, hogy milyen szépek a sziklakerti évelő virágaim. Persze meglepett, hogy rajtam kívül senki sem árult ilyen növényeket, de fogalmam sem volt arról, hogy miért van ez így.

- És kiderült?

- Persze. Azóta már tudom, az egyik legfontosabb kertészeti dogma, hogy nem foglalkozunk tájidegen növényekkel. A sziklakerti növények pedig nem tipikus alföldiek.

Boglárka, kertészet, Gyula, megyejárás, kertészet
Nagy József, a gazda

- Ez volt a szakma véleménye. És mi volt a vásárlóké?

- Ők szerencsére nem ismerték ezt, illetve tetszett nekik, amit kínáltam, mert megvették a palántáimat. Kis műanyag poharakban voltak, tényleg aprópénzért adtam őket. Kiürültek a ládák.

- Miért lettek felesleges palántái egy pincérnek, aki a város egyik legjobb éttermében dolgozott?

- Azért, mert ez volt a hobbim. Egyébként az egyik kollégám vezetett be a virágok világába, az ő inspirációjára kezdtem el más szemmel nézni a virágokra. Ez volt az egyik ok. A másik pedig az, hogy otthon, az udvarunkban lévő sziklakertben nagyon elszaporodtak a virágok. Megritkítottam őket, a levett virágokat pedig elkezdtem szaporítni.

A virágokkal való foglalkozás igazi örömet okozott nekem. Munka után siettem haza, hogy elmerülhessek a virágaimban. Jól éreztem magam kertészkedés közben, szerettem a virágokat és éreztem, hogy meghálálják szeretetemet, gondoskodásomat. Teljesen más világ volt, mint az éttermek világa.

- Hogyan lett ebből a szenvedélyből vállalkozás?

- Nem úgy építettük fel, ahogyan egy vállalkozást szokás. Nem végeztünk gazdaságossági számításokat, nem hajtottunk végre előre meghatározott cselekvési programot, nem szabtunk teljesítési határidőket magunknak, minden ment a maga útján. Nyilván ez volt kijelölve számunkra. Azt viszont hétről, hétre tapasztaltuk, hogy egyre több virágpalántát adok el a piacon. Ez egyszerűen tény volt.

- Önnek egyébként voltak kertészeti, egyáltalán földművelési tapasztalatai?

- Csak annyi, amennyit otthonról hoztam, igaz, az nem volt kevés. Sarkadkeresztúron éltünk, édesapám kertgazdálkodott, a ház körül mindent megtermelt, amire a családnak szüksége volt. Szép portánk volt, állatokat is tartottunk, az kuriózum volt, amikor édesanyám elment a boltba. Szóval édesapámtól, édesapám mellett tanultam meg a föld tiszteletét és szeretetét. Láttam, tapasztaltam, hogy a gondos munkának milyen hozadéka lehet.

- Hány évig élte ezt a kettős életet?

- Sokáig. A feleségem szüleinek családi házában laktunk, ott volt az ominózus sziklakert is, amelyiken elburjánzottak a növények. Otthon készítettem a palántákat, egy idő után egyszerűen már nem fértünk el az udvarban, látszott, hogy valamilyen megoldást találni kell a helyzet kezelésére. Végül 2002 decemberében vásároltuk meg azt a parasztházat, amelyben a kertészet a mai napig működik.

Boglárka, kertészet, Gyula, megyejárás, kertészet
Színpompásak

- Az első pillanattól kezdve olyannak képzelték el, amilyenné vált?

- Mi csak éreztük, hogy milyen kertészetet akarunk csinálni. Olyat, ahol meg tudjuk teremteni azt a harmóniát, amire a növényeknek szükségük van. Olyat, ahol a legjobb feltételeket tudjuk biztosítani a növényeknek és a vásárlóknak is.

- Tehát 2003-ban ideköltöztek, kinyitottak. Csak a saját, sikeres palántáikat kezdték el árulni?

- Nem, ezzel a teleppel egy teljesen új helyzet jött létre. Amíg én jártam a piacra, addig azt árultam, amit kivittem magammal, nem is kerestek nálam mást. Ám, hogy lett egy állandó helyünk, ez megkövetelte, hogy széles legyen a termékkínálatunk, hogy venni lehessen nálunk egyéb, a kertekhez szükséges eszközöket, kiegészítőket, akár kisebb szerszámokat, virágföldet, szóval mindent, amire egy kertben szükség lehet.

- Honnan szerezték be ezeket?

- A nagy virágkertészetekből. Az évelő, sziklakerti palánták mellett lehetett kapni nálunk egynyári növényeket, örökzöldeket, díszfákat, újabban pedig már gyümölcsfákat is.

- Hamar megszokták az emberek, hogy megnyitottak?

- Igen, azt gondolom, hogy hamar híre ment a kertészetünknek. Sőt, azt is mondhatom, hogy folyamatosan nőtt a vevőkörünk, és nem csak Gyuláról, de Békéscsabáról és a környező településekről is sokan kezdtek el hozzánk járni. És az is nagy örömmel töltött el minket, hogy a nyaraló vendégek autói is gyakran megálltak nálunk.

Boglárka, kertészet, Gyula, megyejárás, kertészet
Ez a látvány fogadja a kertészetbe betérőt

- Nem érezték néha úgy, hogy bővíteni kellene a telepet?

- Ez a telep pontosan olyan, amelyet a családdal el tudunk látni. Nagyon fontos számunkra, hogy a vásárlók jól érezzék magukat nálunk, érezzék azt a törődést, amit megadunk a palántáknak. Mert tényleg szívvel gondozzuk őket. Ezért nem építettünk ki automata öntözőrendszert sem.


- Miért nem?

- Pontosan azért, hogy minden nap élő legyen a kapcsolatunk a növényekkel. Minden reggel azzal kezdünk, hogy körbejárjuk a telepet, megöntözzük a virágokat, megnézzük, nincs-e valami probléma, nem kell-e valamit csinálnunk. Nem közvetlenül a fúrt kútból öntözünk, hanem állott vízzel, ezért van ez a nagy tartály itt az udvaron. Készülnek azonban a tervei annak a vezetéknek, amellyel a tőlünk kétszáz méterre folyó Körösből idevezetjük majd a vizet.

- Erre miért van szükség?

- Azért, mert az élővíz a legjobb a növények öntözésére.

- Sétálva a kertben azt látjuk, hogy az út mellett szép fatartókra fel vannak írva a hónapok nevei, és a tálcákon az abban a hónapban esedékes kerti munkák leírása olvasható vízhatlan, műanyag lapokon.

- Itt minden, ami eddig megvalósult, azért készült el, mert úgy éreztük, hogy jellemző ránk, mert ilyenek vagyunk, és ilyenek is maradunk. Pontosan úgy szépítgetjük folyamatosan a kertet, mint bárki a saját lakását. Igaz, mi tulajdonképpen itt élünk, az otthonunkba csak aludni járunk.

- Boglarikum, hirdeti a felirat…

- Szójáték, a kertészet nevéből képeztük a hungarikum mintájára. Tulajdonképpen ugyanazt is jelenti. Ez a hely mindig ránk jellemző lesz. Miért is lenne más?!

- Az Ön eredeti szakmája pincér. A virágokkal szeretetből kezdett el foglalkozni. Csak autodidakta módon képezte magát?

Boglárka, kertészet, Gyula, megyejárás, kertészet
Nagyné Zagyva Edit, Nagy József és Nagy Boglárka

- Nem, negyvenéves voltam, amikor kézhez kaptam parképítő, parkfenntartó technikusi oklevelemet. A szabadkígyósi szakképző intézet OKJ-s iskoláját végeztem el.

Nagy József elmondta, hogy adóhivatali szempontból tényleg ő a kertészet tulajdonosa, de mint tulajdonos, gazdának hívja magukat. Egyébként pedig a kertészet élete minden fontos pillanatának van családi vagy éppen helyi vonatkozása. Például a cég alapításának napjával 1998-ban megvárták április 12-ét. Több okból is. Ezen a napon van Nagy József a születésnapja, és mert akkor van Gyula napja is. Egyik dekorációjuk például egy míves hatalmas kulcs, melynek fogantyújába a Boglárka név van beleírva. Ezzel azt az örömüket fejezik ki, amit azért éreznek, hogy be tudtak lépni a növények világába vezető nagykapun. Arról nem is beszélve, hogy a lányukat Boglárkának hívják. És amikor megkértem arra, hogy mutassa meg nekem azokat a bizonyos évelő sziklakerti növényeket, aminek mindent köszönhetnek, akkor a kert legmagasabb, ezer színben pompázó asztalára mutatott. Búcsúzáskor meg is jegyezte: eddig észre sem vettem, hogy ezeket tettem a legjobban látható helyre…