Sokszor és sokakkal beszélgettem az elmúlt években város- és régiófejlesztési kérdésekről. Ezek a véleménycserék mindig erőteljesen a Dél-Alföldre fókuszáltak. Még szűkebben: mi a helye, hol van a helye Szegednek, Kecskemétnek és Békéscsabának a maga régiójában.
Békéscsaba - útkeresés közben
© Fotó: Such Tamás
Az soha nem volt vita tárgya, hogy Szeged és Kecskemét jelentősebb város szinte minden szempontból, mint Békéscsaba. (Nem szeretem Békéscsabát lesajnálni, nem ezért írom.) A békési várost beszélgetőpartnereimmel olyan városnak láttuk, amely érdemben nem konkurálhat a régió két másik nagyvárosával. Közhely, és igaz.
Közrejátszik ebben ezer szempont. Békéscsaba relatív alacsony lélekszáma, félperifériális helyzete, közúti megközelíthetőségének elégtelensége, a helyi gazdaság viszonylagos gyengesége, öröklött iparszerkezete, az erőteljes helyi lobbi szinte teljes hiánya.
Született régióközpont
Ezzel szemben Szeged olyan helyzetből indult a rendszerváltást követően, hogy az Isten is régióközpontnak teremtette. De bajok is voltak bőven. Az M5-ös autópálya majd másfél évtizedig torzó maradt, így a Tisza-parti városba érkező külföldi működőtőke többnyire nem érkezett meg. A délszláv háborúk sokat rontottak a külföld szemében a város mindenirányú vonzóképességén, hiszen a fegyveres konfliktus mégis csak a szomszédban zajlott. A Szegeden egymást váltó városvezetések pártállástól függetlenül messze a lehetőségeik alatt teljesítettek. Még a kínálkozó lehetőségekkel sem tudtak sok esetben élni.
Kecskemét a Budapest-agglomerációban
Cifra a helyzet, de Kecskemét lépéselőnybe került
© Fotó: Wikipédia
Kecskemét szerepe érdekes, és jó értelemben ellentmondásos. Lényegében Budapest agglomerációjához tartozik attól a pillanattól fogva, hogy az M5-ös elérte a város határát. (Az autópálya-építés miatt a városi elkerülőút már akkor megépült itt, amikor a békéscsabait és a szegedit még nem is tervezték.) Ha valaki szerint az agglomerációhoz való tartozás erős túlzás, tegyen egy kísérletet. Menjen a megengedett 130 kilométeres sebességgel Pestről Kecskemétre, és mérje az idejét. Nagyjából 30 perc alatt teljesíthető az út.
A város a jó közúti megközelíthetőségének köszönhetően viszonylag jól járt a külföldi cégek betelepedéséért folytatott verseny során. (Ne feledjük: sokáig a Duna-vonalát nem vagy nem szívesen lépték át a hazánkba érkező cégek. Ma már ez nincs így, bár Békésben és Csongrádban ennek ma még nem sok a látszata.)
Szeged: papír és valóság
Kecskemét gazdasága a rendszerváltás óta folyamatosan konkurált Szegedével. Azzal a Szegedével, ami azért nagy, a városban megtelepedett cégeket nem nagyon tud felmutatni. Sőt Szeged viszonylag jó gazdasági mutatói sok tekintetben visszavezethetőek arra a tényre, hogy a cégek többsége a régióközpontban számolja el teljesítményét. Ilyenből - energiaszolgáltatók, pénzintézetek, biztosítók - található néhány.
Vajon meddig lesz Szeged a vezérhajó?
© Fotó: Bozsó Márton
Ez nem jelent kevesebbet, mint azt: papíron jobbnak hat Szeged gazdasági teljesítménye, mint ami maga a valóság.
Az a tény, hogy a Daimler 200 milliárd forintnak megfelelő összegért épít autógyárat Kecskeméten, már messze nem kizárólag régiós összefüggésében érdekes. Korábban megírtunk, hogy egy összegben soha egyetlen befektető sem költött egy beruházásra ekkora pénzt hazánkban. Kecskemét gazdasági fejlődése jókora lökést kap a Daimlertől, és ennek tovagyűrűző hatása is fontos. Ha jön a Mercedes, jönnek a beszállítói. Így nem „csupán" 2500 új munkahely teremtődik a városban, hanem ennél több.
Kecskeméti különállás
A Mercedes olyan pillanatban érkezett meg Kecskemétre, amikor annak gazdasága legkevesebb partiban van a szegedivel. Emellett olyan pillanatban, amikor Kecskemét „lelke mélyén" nem vagy nem teljesen fogadja el Szeged régiós vezetőszerepét.
Ha a Bács-Kiskunban így gondolkoznak, akkor úgy érzem, nem járnak messze az igazságtól. A magyarországi regionalizmust jelenlegi formájában nem nagyon lehet komolyan venni. Valódi jogosítványokkal és legitimációval a régiók nem rendelkeznek. Kecskemét különállása azért is érdekes, mert magatartásában körvonalazódik az az alapállás, hogy a jövő sokkal inkább a városok versenyéről fog szólni, mint a régiókról. Noha a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
Egy szó mint száz. Mozgásban, átalakulóban a régió, a Dél-Alföld annak nagy- és kisvárosai. Az átrendeződés ma még nem látványos, talán nem is lesz az. Talán igen. Jósok nem vagyunk. Ám hogy fix pontok ebben a történetben sincsenek, bizonyosnak látszik.
Most még az szögezhető le, hogy Békéscsaba nem találja a helyét a régiós koordinátarendszerben. Nincs könnyű helyzetben. De most már gyorsan ki kell találni valamit.
