Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához... pardon ez a Molnár Zsófi kolléganőm tegnapi szalagja.

És épp ezért most kerülöm a Luca-napi kliséket.

Luca-napi boszorkányságok: Pribojszki Feri (b) és Berta János, Berta János, Munkácsy Emlékház, pribojszki ferenc, Luca-napi boszorkányságok, Békéscsaba, 20151214
Feri és Jancsi (galéria)
Ezzel szemben a bevezetőmben

szánt szándékkal hagytam ki a boszorkányság-program egyik fő pillérét, azaz Berta János (a jó öreg Jimmy) vándorkomédiás és Pribojszki Feri muzsikárés közös műsorát – mert ez a fogalmazás épp róluk fog szólni.

„A boszorkányok veszedelmes asszonyok" – énekelte János finom hajlításokkal, még a fellépés előtt, amikor a vasorrú bábákról kérdeztem. (Kár, hogy nem rédió vagyunk, mert akkor most hallhatnánk magvas bariton orgánumát.)

Majdan Feri kezdett bele a Három lába van a háromlábú kecskének, nyigozsnájé nyigozsnáj... című nótába, mondhatni, gurult az élet. (Feri amúgy mióta szikárabb, mint valaha, és még a szakálla is megrövidült, úgy néz ki, mintha a saját fia lenne.)

Közben kiderült, Jancsi szombat éjjel az autójában felejtette Ferenc cimbalmát, így 54 percbe tellett, míg behangolták a 140 húrt, de a produktum annál nagyobb vehemenciával vette a téli, havas kanyarokat.

Berta Jimmi és Tamás, Berta János, Luca-napi boszorkányságok, Békéscsaba, 20151214
János és Tamás (galéria)
Az Angyalláda című előadás

két karácsonyi mesét foglalt magába.

Az első etapban Jimmy egy, a juhait kereső, kétségbeesett ifjú pásztor történetét mondta el; majd egy fiatal favágóról regélt, akit a nézők közül kiválasztott Tamás játszott el – de úgy, mintha valóban együtt tanulták volna be a cselekménysort.

Alapvetően a két minimál darab végig interaktív volt, mondhatni az előadó (BJ.) élt az isten adta tehetségével, a hihetetlen közvetlenségével.

Így történhetett meg az is, hogy a favágós rész végén már többen voltak a deszkákon, mint a nézőtéren.

És így történhetett meg az is, hogy János angyal gyertyát adott Vigh Virág kezébe.

Kis karácsony, nagy karácsony, szállt az ének, szólt a szoprán szaxofon, csak úgy pattogtak a cimbalom csudás hangjegyei a teremben szerteszét, mint a csillagszóró szikrái, ropogott a szaloncukor az őrlőfogak alatt, és a meséknek is szép végük lett, mint mindig.

Luca-napi boszorkányságok: Vigh Virág (b), Luca-napi boszorkányságok, vigh virág, Békéscsaba, 20151214

(Na, ez a cikk is majdnem addig készült, mint a Luca széke.)