Mit gondolsz, mivel érdemelted ki ezt a szép elismerést?
Nem tudom. Ezt humorizálva mondom… 1976 óta a színjátszással foglalkozom, talán ezért, de önmagában az, hogy életben maradtam, az már nagy dolog. Azonfelül úgy gondolom, a szakmai díj – amelyet kollégák adnak át – a legfontosabb az ember hivatásában.

Hámori Ildikó és Rubold Ödön, rubold ödön, hámori ildikó, 20151228
Hámori Ildikó átadja a díjat
Többször dolgozhattál együtt a fiatalon, 1996-ban elhunyt Ivánka Csabával, a díj névadójával.
A diplomarendezésében is, illetve az utolsó munkájában, amelyet már videofelvételen keresztül a kórházból irányított. A nagy tragédia pedig az, hogy ő potenciálisan lehetett volna az akkori Nemzeti Színház vezetője.

2009 óta szabadfoglalkozású színművész vagy… ez nem merész dolog? Ugyanis számomra a szabadúszás = a kergetem a munkát szinonimájával.
Rólam egy csomó téves adat kering a világhálón. Például most is titokban állították össze a sajtóanyagot, mivel nekem nem volt szabad tudnom arról, hogy idén én kapom a díjat. Többek között meg sem említik Békéscsabát, pedig három évig Szarvason és Csabán játszottam boldogan.

2008-ig Kecskeméten voltam, majd az azt követő 3-4 évben nem volt konkrét társulatom. Ekkor megbízásos szerződéseim voltak, de úgy gondolom, lelkileg az ember ahhoz a színházhoz tartozik, ahol épp játszik. Azután jött a szarvasi-békéscsabai időszak, végül újra a Nemzeti Színház. Egyébként ez a második évad, amikor éjjel-nappal dolgozom a Nemzetiben, azon kívül tanítok, valamint ifjúsági és családi programokat szervezek.

Bartos Zsóka, Rubold Ödön és Hámori Ildikó, rubold ödön, hámori ildikó, bartos zsóka, 20151228
Bartos Zsóka (Ivánka Csaba felesége),
Rubold Ödön és Hámori Ildikó
Fekete Péter, a békéscsabai színház előző igazgatója évekkel ezelőtt a társulat tiszteletbeli tagjává avanzsált… mikor láthatunk újra a Jókai deszkáin?
Sajnos egy darabig biztos, hogy nem, hiszen olyan sok a munkám, hogy nem tudom szabaddá tenni magam – pláne egy vendégjátékra. Miközben a másik felem nagyon szeretné, mert fájó szívvel hagytam ott Békéscsabát. Ellenben a családi és a szakmai körülményeim úgy alakultak, hogy nagyon jókor jött a Nemzeti Színház szerződés ajánlata. Nagyon szeretnék még Békéscsabán dolgozni, Seregi Zoltán barátom színházában!

A tavalyi, születésnapi beszélgetésünket sokan like-olták. Ebben a virtuális világban létezik még, hogy leveleket kapsz a rajongóidtól?
Persze, csak ahogy mondtad, ez főként a like-olásban valósul meg, míg régebben pedig nagyon szép leveleket kaptunk.

Nyilván ez az Ivánka Csaba-díj átadását követően sem volt másképp.
Hála a jó istennek! – főleg a Facebookon kaptam számtalan visszajelzést. És nagy örömöm, hogy a nevem Ivánka Csabáéval örökre összekapcsolódik.

***

A december 14-ei ünnepséget követően Rubold Ödön ezeket a gondolatokat írta ki a Facebook-oldalára:

Angyalka (Rubold Ödön díja), angyalka, 20151228
Ezt a gyönyörű angyalt

kaptam kollégáimtól. Egyik legszebb, legtartalmasabb karácsonyi ajándékomnak tekintem.

Ivánka Csabát szimbolizálja, aki tragikusan hirtelen távozott, utolsó leheletéig színházat csinált, Otthelóját rendezte, melyben életem egyik legnagyobb szakmai kihívásával találkoztam, Jágó szerepével.

Az emberi próbatételről nem is beszélve, hisz barátunk-kollégánk elgyengülve a kórházban várta a próbáról a videofelvételt, megnézte, és úgy üzente az instrukcióit. Heroikus küzdelme mellett a mi erőfeszítéseink eltörpültek.

Régi barátai mellett én is búcsúztathattam.

Sokat játszottunk együtt különböző előadásokban, kevés közös jelenettel, de odaadása, koncentráltsága, elmélyült figyelme a máig minta számomra. A Csíksomlyói passióban Jézusa felejthetetlen, a mai napig több, különböző időpontokban felvett előadásban meg lehet csodálni.

Főszerepet játszottam rendezői diploma munkájában, a Kard és kockában, hallgathattam izzóan előadott instrukcióit, később a Nemzeti vezetéséről szóló elképzeléseit.

Ivánka Csaba, ivánka csaba, 20151228
Ivánka Csaba
Egy teljes TV-stáb dőlt a röhögéstől, a díszítőtől a vezető művészekig, felvétel közben(!), mikor a Parancsra tettem Tv-játék felvételén az egyik tanúként előadta egy fogságról a saját változatát, Csikamaugáról, a „hősről”. Itt hallom hangját a refrénszerűen visszatérő mondatot, nagymonológja közben: „Csikamauga csak nevetett!” Abszurd volt, hiteles volt, élő volt és ellenállhatatlanul komikus.

Mint ahogy első találkozásunkkor is. Műegyetemista diákként statisztáltam a Várbarlangban, ahol Gyöngyössy Imre és Kabai Barna forgatta utóbbi művész vizsgafilmjét Giordano Brunóról. Csaba egy rácsok mögött megbolondult fiatal rabot játszott végzős főiskolásként. Elmélyülten, koncentráltan, nagy odaadással, térden állva, fejét a beszélgetőtársa – egy élő varangyos béka – „szemmagasságába” helyezve.

Csodáltam, felnéztem rá és irigyeltem a helyzetét, hogy ilyet játszhat, aztán mentem vissza a híres Vári Kollégiumba tanulni a másnapi zéhára. Egy darabig… Ez a Csabától kapott pillanat is növelte a vágyamat, hogy eztán emberi dolgokkal, sorsokkal és érzésekkel szeretnék foglalkozni.

Ilyen előzmények után felemelő és elmondhatatlan érzés tudni azt, hogy a nevem most már örökre összekapcsolódik Ivánka Csabáéval. Isten nyugtassa!

Köszönöm a díjat megszavazó kollégáimnak, hisz ez a karácsonyi ajándék egyben szakmai elismerés, ami 10 kecskeméti és 3 szarvasi-békéscsabai év után egy kicsit újra jelzi szakmának, hogy létezem.

Isten éltesse Bartos Zsókát, Kubik Annát, Hámori Ildikót, Csomós Marit és Papp Zoltánt!