Almásy-kastély, Gyula
A megnyitóra hangolva (galéria)
A március idusára időzített megnyitást követően évente legalább egyszer, de inkább kétszer-háromszor mindenképpen érdemes lesz alaposan körbejárni a parkot és kívül-belül megcsodálni az épületegyüttest. A XIX. századi életképeket XXI. századi eszközökkel elénk táró kiállítás, az építészeti megoldások és a kivitelezés minősége mind-mind arról árulkodnak, nagy műgonddal, kellő alapossággal fogtak hozzá a megvalósításhoz, amit az eltelt két esztendőben végig tartani is tudtak.

A derűsen mosolygós főépítész ott jártunkkor éppen hangolt, illetve a megnyitóra hangolódott. A korabeli zeneszerszám billentyűi és húrjai tiszta, kerek hang-képeket adtak, ahogyan a kastély is tisztán és érthetően sugalmazta: a stílus maga az ember.

Az épület helyiségein végighúzódó, alaposan előkészített, megtervezett és gondos aprólékossággal megvalósított tárlati aranyfonalak a vidéki kastélyok mindennapjaiba, az arisztokrácia és az őket kiszolgáló személyzet életébe vezetnek vissza. Az időutazás olyan természetességgel valósul meg, amire még a derék Albert Einstein is felvonta volna bozontos szemöldökét.

A kiállítást pediglen úgy állították össze, hogy a kiművelt, meglett korú emberfők és az egészen apró gyermekek is megtalálhatják a számításukat. A legkorszerűbb technikai eszközöknek köszönhetően interaktívan variálható lehetőségek adódnak arra, hogy a látogató – érkezzék a világ bármely pontjáról – saját maga fedezhesse fel a valódi kincseket.

Fábián Tamás - Almásy-kastély, Gyula
A kolléga és csak ámulunk (képek)
A szeretve tisztelt kollégának, Fábián Tamásnak köszönhetően olyan mennyiségű információval gazdagodunk a privát tárlatvezetés alkalmával, ami nem egy, sokkal inkább három repeső szívvel megfogalmazott beszámolót is bőven kiadna. Az intézmény kommunikációs munkatársa lelkesen, de mondhatom így is, boldogan mesél, semmit sem hagy ki.

Olyan érzékletesen számol be a kastéllyal kapcsolatos történésekről, ahogyan csak egy óriási szakértelemmel rendelkező rádiós kolléga tudja láttatni a szavakat. Lefesti nekünk azt, ami nem látható, s olyan momentumokba enged betekintést, amit az egyszerű újdondász nagyítóval sem találna meg. A kollégával készült beszélgetést a másik nagy mágus, Such Tamás készítette.

Az újságírói lelemény IDE kattintva ugrik elő!

Dombi Ildikó, Gyula
A kastély úrnője (és a kastély)
Jómagam Dombi Ildikóval, az intézmény első asszonyával beszélgettem, méghozzá a korábban már megemlített hangszer mellett. Mint a Gyulai Kulturális Rendezvényszervező Nonprofit Kft. kiállításokért, tárlatokért felelős ügyvezetője mondja, a megnyitó, vagyis a premier március közepére várható, addig azonban még az utolsó simítások zajlanak.

A bútorok már bekerültek a grófi lakosztályba, a vitrinek egyre telnek, az érintőképernyős eszközök utolsó beállításai történnek meg, a babákon már láthatóak a korhű öltözetek, azonban még szükséges némi csinosítás azért, hogy minden-minden a helyére kerülhessen.

Mint kérdésemre elmondja, a személyes kedvence egyrészt az a koncepció, melynek megvalósítása lehetővé teszi, hogy ki-ki maga válassza ki azt a részletességet, mélységet és útvonalat, amin végighaladva megcsodálhatja a legfrissebb turisztikai attrakciót. Másrészt, mindenképpen szükséges megemlíteni a parfümöket, hiszen korabeli és jelenleg is népszerű illatokat is bemutatnak – teszi hozzá.

Még egy érzékszerv tehát, amire ez a diszkréten pazar komplexum intenzív hatást gyakorol. Dombi Ildikó további példaként hozza, a fésülködő asztal azzal ismerteti meg a hölgyeket, hogy a XIX. században hogyan szépítkeztek a szebbik nem kivételezett helyzetbe született képviselői.

A személyes kedvencek között említi még azt az aranyszín kalitkát, melyben kanárik csicseregnek majd, a madárkákat körbeölelő falakon pedig rácsodálkozhatunk az arisztokrácia és a cselédek mindennapi időbeosztására. Erős szimbólum ez, hiszen arra is rávilágít, hogy a grófkisasszonyok, mondjuk Jane Austin által többször is megfogalmazott, papírra vetett problematikája hazánkban sem volt ismeretlen jelenség. Tiszteletre méltó bája van annak, hogy egy ilyen intézményt, ami a Békés megyei, dél-alföldi, kelet-magyarországi, sőt nemzetközi turizmus egyik kiemelt célpontja lehet, éppen egy hölgy vezet.

Almási Imre, Gyula
Almási Imre az Almásy-kastélyban
(parfümök bűvöletében)
Dombi Ildikóról a többi között tudni érdemes, hogy jelenlegi titulusát számos rangos feladatkör előzte meg. Közel harminc éve dolgozik Békés megyében, a közművelődési ágazatban, de három és fél évet kies fővárosunkban is eltöltött, ahol a Nemzeti Művelődési Intézet módszertani feladatainak ellátását irányította. Ahogyan fogalmaz, mindig olyan tennivalók találják meg, melyek keretében fel kell építeni valamit. A pályafutása állomásait sorra véve a többi között a Békés Megyei Néptáncszövetséget, a Napsugár Bábszínházat, az Ibsen Ház megyei kulturális irodáját is meg lehet említeni.

A La petit Jeanne című Munkácsy-alkotásért indított adománygyűjtést is ide sorolhatjuk, hiszen ez a kampány is egy olyan fontos értéket őrzött meg az utókornak, amit minden hozzánk érkező turistának és Békés megyeinek érdemes legalább egyszer megtekintenie. A pályafutás során megszerzett tapasztalatok tehát az Almásy-kastélyban és a hozzá tartozó nonprofit Kft. múzeumi-kiállító tereiben hasznosulnak.

Az Erkel Emlékház, a Ladics-ház, a Kohán Képtár, valamint természetesen a vár is ide tartozik. Ez utóbbi különlegesség hazánk második leglátogatottabb vára, a cél pedig nyilvánvaló, ahogyan a kastéllyal kapcsolatosan is egyértelmű, hiszen elsőnek lenni nagyon jó érzés.