Elmondása szerint, noha bő 10 éve a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálattal kiváló az együttműködésük, egy helyi mentőautó az ellátás szempontjából lényegesen hatékonyabb lenne.

Hozzátette, amikor kiderült, hogy mennyibe is kerül egy ilyen speciális jármű, először csak álomnak tűnt a léte. Azóta folyamatban van a gyűjtés, azonfelül számos ígéretet kaptak az önkormányzatoktól, magánszemélyektől; legkésőbb tavasszal az álom beteljesül.

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Gyula, 20160928
(még több kép)
Továbbá Abdullal, az Év Orvosával (2015) beszélgettem a gyerekkórház udvarán – nem volt könnyű, mert szinte percenként rá köszönt valaki.

Hogy kerültél Magyarországra?
Amikor 1988-ban Jemenben kiváló eredménnyel leérettségiztem, lehetőséget kaptam arra, hogy külföldre mehessek továbbtanulni. A jelentkezési lapon az orvos szakot jelöltem meg. Azonkívül egy magyarországi rokonsággal rendelkező tanárom tanácsára ezt az országot választottam, ugyanis szerinte itt jó az orvosképzés és rendesek az emberek. Nem csalódtam.

Szeged?
Először egy évig egyetemi előkészítőn nyelvet és néhány szaktantárgyat tanultam. Azt követően valóban Szeged következett.

Onnan egyenesen Gyulára lejtett a pálya?
Nem; mert amikor 1996-ban végeztem, a hatályos törvény szerint csak magyar állampolgárságú személy lehetett az Orvosi Kamara tagja.

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Gyula, 20160928
(galéria)
Elég sötét rendelkezés.

Így két évre visszamentem Jemenbe. És minden rosszban van valami jó, mert egyrészt egy kórház sürgősségijén dolgoztam, illetve a trópusi betegségekkel foglalkoztam – nagy iskola volt. Utána tudomásomra jutott, hogy megváltozott a törvény, így visszajöttem.

A családod nem marasztalt? Hisz a távolság, mint üveggolyó...
Ami megkönnyítette, illetve megnehezítette a helyzetemet: apukám akkoriban halt meg, anyukámat pedig nem is ismertem, mert még csak másfél éves voltam, amikor elvesztettem. Nehéz volt. Talán azért választottam ezt a hivatást, hogy egy picit enyhítsem a fájdalmakat. Nekem a gyermekkorom nagyrészt arról szólt, hogy amikor a többiek játszani mentek, én dolgoztam.

Például mit?
A faluban kisebb munkákkal kisegítettem az embereket; de megesett, hogy pincérkedtem is.

Kimaradt a gyermekkor.
Azért nem teljesen. A nehézségek ellenére boldog gyerek voltam, mert ha volt egy kis szabadidőm, elmentünk kirándulni.

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Gyula, 20160928
(még több fotó)
Amikor visszajöttél kishazánkba, hol helyezkedtél el?

Először Sátoraljaújhelyen, mert ott élt az anyósom és a feleségem. A városban egy kisebb osztályon néhány hónapig dolgoztam, de nagy lehetőségek nem voltak – ráadásul tanulni akartam még. És akkor már tudtam, hogy újszülöttekkel szeretnék foglalkozni. Majd felhívtam az egyik egyetemi társamat, dr. Csóka Jánost, hogy van-e szabad státusz Gyulán? Egy óra múlva visszahívott, hogy van állásom. És 1999 óta töretlenül itt vagyok.

Szerinted miért lettél az Év Orvosa?
Vallom, hogy az ember az mindig maradjon ember. Mivel nem értek a szobafestéshez, és ha szükségem van egy festőre, akkor szólok neki, és ha ő orvost keres, nyilván felkeres. Magyarul, én ezt olyan oldalról nézem, hogy mindannyian kiegészítjük egymást, azaz senki nem jobb, mint a másik.

***

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, Gyula, 20160928

Abdul hobbija a kirándulás (lásd: a 8. kérdést). Három nagyfia van: Shaadi, Haitham, Karim. Mindhárman orvosok szeretnének lenni.