Először mi, szarvasiak (25 diák és 3 kísérő tanár) utaztunk Nagyenyedre. 5 csodálatos napot töltöttünk Erdélyben 2016. november 14-18 között.

Utunk során megálltunk Vajdahunyadon, ahol a várat néztük meg, Csernakeresztúron, ahol a Nisztor panziót és a tájházat látogattuk meg. A délelőttöket általában az iskolában töltöttük el, megtekintettük a Dokumentációs Könyvtárat, a Természettudományos Múzeumot és az iskola történeti kiállítást is. Délutánonként közösen kirándultunk, eljutottunk Torockóra, Tordára és Torockószentgyörgyre is. Közösen elkészítettünk egy leporellót, amely diákszemmel mutatja be a környék panzióit. Hazafelé megálltunk Gyulafehérváron, Déván és Lippán.

A 11.E osztály tanulóinak az élménybeszámolói következnek:

Nekem nagyon tetszett a kirándulás, jól összehozta az egész osztályt. Legjobban a túrák tetszettek, mert imádok a természetben lenni. Az iskolában bementük egy matematika órára, ott féltem kicsit, mert kihívtak egy feladathoz és számomra nagyon bonyolult volt, mert mi ilyet nem tanulunk. (Tomasovszki Rebeka)

A Tordai-hasadék tetszett a legjobban. Nagyon szép volt a hegy főleg hogy egy kis hó borította. Izgalmas túra volt nagyon. A Hesstat-patak felett sok kis hídon mentünk át, nagyon szépek voltak a magas sziklafalak és a megfagyott vízesések. (Sindel Martina)

A legjobban a Remetei-sziklaszoros és a Tordai sóbánya tetszett. A Remetei-sziklaszoros azért, mert nagyon izgalmas volt és szeretek a természetben lenni. Mindenki segített mindenkinek a mászásban, ez jól összehozta az enyedieket és a szarvasaikat. Ezen kívül nagyon tetszett még a Csernakeresztúron lévő panzió, ahol finom mákos és diós kaláccsal fogadtak minket. Ez volt eddig a legjobb osztálykirándulás, amin részt vettem. (Buzas Angéla)

Számomra az iskolai élet és az óralátogatás tetszett a legjobban. A gyerekek, tanárok ismeretlenül is kedvesek, segítőkészek voltak. Az irodalom órán, amelyre ellátogattunk, a diákok a feladat elvégzése során tankönyv hiányában telefont használhattak. A tanárnő olyan anyagot adott le, hogy mi is csatlakozni tudjunk az órai munkához. Nekem nagyon furcsa volt, amikor a tanár közölte a felelő diákkal, hogy az órai munka jegye 10-es. Mint kiderült, ez a jegy nálunk az 5-öst jelenti. Ha puskáznak, egyest kapnak ők is. (Brusznyiczki Botond)

November 14-én mentünk a vajdahunyadi várba. Nagyon vártam és nem csalódtam, gyönyörű volt. Amint beléptünk, azonnal érezni lehetett a középkori hangulatot, külön terme volt a lovagoknak. Nekem ez a hely nőtt nagyon a szívemhez. (Pálfi Anna Lili)

Nekem legjobban a sajtgyár látogatása tetszett, ahol megkóstolhattuk a torockói sajtkülönlegességeket. Az én kirándulásom rövidre sikerült a kisebb balesetem miatt, de ezáltal olyan erdélyi diákokat ismerhettem meg, akik szívükön viselték a balesetemet. Búcsúzóul aláírták a gipszemet és visszavárnak Enyedre. (Tóth Patrícia)

Nekem a Vajdahunyad vára tetszett a legjobban az erdélyi kirándulás során. Maga a vár, onnan a kilátás és a híd gyönyörű volt. Amikor felmentünk a torockószentgyörgyi várba, ott mutatkozott meg először a nagyenyedi diákok és a mi osztályunk közötti összetartás, az egymásnak való segítségnyújtás. Havas, csúszós, sáros helyen túráztunk, de segítettünk egymásnak, hogy épségben le tudjuk jönni a hegyről. (Magyar Tímea)

Nekem legjobban a sóbánya tetszett, ahol először is az idegen vezető röviden összefoglalta nekünk, hogy mit is láthatunk ott. Másodszor pedig szabad programon vehettünk részt. Körülnézhettünk, kipróbálhattuk az óriáskereket, amire én nem ültem fel, viszont csónakoztam két erdélyi sráccal. A sóbánya az asztmámnak is jót tett. Volt olyan része, ahol meg lehetett kóstolni a sót. (Palicska Dorina)

Hétfőn reggel kezdődött el a nagy kaland. Mindannyian izgatottan vártuk ezt a kirándulást, főleg én, mivel ez volt a legelső külföldi utam. A kirándulás egyik legszebb helyszíne szerintem a Remetei-sziklaszoros volt. Imádtam nézni a patakot és a magasodó csúcsokat. Csütörtök este volt a búcsúvacsora, ahol Miskolczi Zsuzsanna tanárnő vezette le a közös vetélkedőt a nagyenyedi diákokkal. Külön köszönetet érdemel, Kereszturszky János tanár úr, az ő vezetése nélkül nem jutottunk volna el a túrák során a veszélyes, de annál csodálatosabb helyekre. Legfőképpen nagy köszönetet érdemel osztályfőnökünk, Kita Erzsébet tanárnő, akinek rengeteg munkája és fáradozása nélkül nem valósulhatott volna meg ez a nagy kaland. (Bihari Beatrix)
Személy szerint nagyon jól éreztem magam a kiránduláson. Külön köszönöm az osztály nevében Kohut Andrásné igazgató asszonynak, hogy támogatásával megvalósulhatott ez a csodálatos, élményekben gazdag kirándulás. (Kovács Gábor)

Kita Erzsébet
projektvezető