Bejárták az Egyesült Államokat, Mexikót, Kubát, Thaiföldet és Kambodzsát. Én nagyjából ezen a ponton vettem fel velük a kapcsolatot, és kértem, válaszoljanak néhány kérdésemre. Levelezésünk nem pusztán országokon, hanem kontinenseken át ívelt: Bangkokban kezdődött, Szingapúrban folytatódott, a végleges válasz pedig már Új-Zélandról érkezett.

- Érdekelne, hogy mennyibe kerül ez az év. Az odáig rendben van, hogy eladtátok az autótokat, de ha csak nem egy Maseratitok volt, akkor nem futja belőle egy év utazgatásra. Spóroltatok rá régóta?

Merész mókusok, merész mókusok
Thaiföld (kép: Facebook)

- Sajnos nem Maseratink volt. Ha az lett volna, akkor nem kéne előre tervezni, hogy mit fogunk enni az adott héten!
Alapvető elvünk volt már akkor, mikor ezt kitaláltuk, hogy nem fogunk (vagy legalábbis próbálunk nem) olyan pénzt költeni, amit nem termelünk újra az út alatt. Más szóval passzív jövedelmekből akartuk megoldani a dolgot. Hát, azt nem mondanám, hogy ez 100 százalékosan sikerült eddig, de még javulni fogunk!
A passzív bevételre nyilván sok megoldás kínálkozik, kezdve a bankbetétektől, a részvényeken át a mi megoldásunkig, az ingatlanig! Családi (+ banki) és némi saját tőke segítségével mindketten egy-egy saját kis lakással vágtunk bele a házasságba. Az elmúlt években megkeresett és félretett pénzünkből sikerült megvalósítanunk egy projektet, ahol egy nagyon régi lepukkant lakást fél év alatt nagy részben a két kezünkkel felújítottunk, valamint van még néhány aktuális trend, mely nagyot lendített a projektjeink profitabilitásán és a költségeink csökkentésén:

- Nagyon kedvező hitelkörnyezet, ami miatt a törlesztőink kb. a felére estek vissza,
- Robbanás alatt álló rövidtávú lakáskiadás,
- A rohamosan növekvő budapesti középosztály által gerjesztett belvárosi lakásár és albérleti árnövekedés,
- Padlóközeli olajárak (ez most pont lehet, hogy véget ér), ami igen alacsonyan tartotta a repjegyek árát.

Merész mókusok, merész mókusok
Kambodzsa (kép: Facebook)

Mindezekkel együtt is még bizony sokszor mínuszos lenne a mérleg, főleg a drágább helyeken, mint pl. az USA. Éppen ezért időnk egy részét önkénteskedéssel vagy munkával töltjük, hogy legalább a szállást vagy az étkezés egy részét vissza tudjuk termelni.
Mindent összevetve is büszkén merem kijelenteni, hogy az elmúlt években (különösen a felújítási projekt alatt) keményen megdolgoztunk azért, hogy most itt lehetünk. Természetesen köszönettel tartozunk a családunknak is, akik tényleg nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elinduljunk az életben! Nélkülük biztosan nem tartanánk ott, ahol!

- Milyen hatással van ez az út a kapcsolatotokra? Napi 24 óra együtt az év 365 napján, nagyon tömény lehet. Ez vagy végtelenül megerősít egy kapcsolatot vagy...

- Ákossal már öt és fél éve vagyunk egy pár, ebből kb. öt éve élünk együtt és fél éve házasok is vagyunk. Azt gondolná az ember, hogy mindent tud a másikról és már nagyon ismeri, de azért ez egy igen más szituáció. Az útra nagyon tudatosan készültünk: előtte fél évig párterápiára jártunk annak érdekében, hogy ne egy kambodzsai kis falu szélén jöjjenek felszínre a problémák. Így az út közepén kijelenthetem, hogy ez nagyon jó döntés volt!

Természetesen voltak feszültebb időszakok, de egy sivatag közepén, amikor egy kocsitok és sátratok van, akkor nincs nagyon esély arra, hogy a szőnyeg alá söpörjük, ne beszéljük meg a problémákat. Teljesen őszintén mindketten azt gondoltuk, hogy sokkal rosszabb/nehezebb lesz, de szerencsére az események még inkább összekovácsoltak bennünket. Egy biztos, a 2016 júliusában kimondott igent egyáltalán nem bántam meg, sőt az út megerősített abban, hogy a Férjem egyben a legjobb barátom is, akire mindig, minden körülmények között számíthatok!

Summa summárum: egy 24/7-es együttlevés próbára teszi az embert és persze a kapcsolatot is. A kulcs szerintem a felkészülés és a folyamatos kommunikáció. Mindig mondani kell, ha bármit szeretnél, nem szeretnél, bánt stb. Ami még tanulság volt, hogy bizonyos időközönként mindig szükség van külön eltöltött időre. Bármennyire is imádja az ember a másikat, máshogy éli meg ugyanazt az élményt egyedül, mint együtt, illetve kell olyan idő, amikor csak magaddal vagy azzal foglalkozol, amit te szeretnél, behatárolás nélkül.

Merész mókusok, merész mókusok
Lilla és Ákos, Grand Canyon, USA (kép: Facebook)

- Érdekelne az is, mi lesz, amikor visszajöttök. Mert felmondtatok, tehát újrakezdés lesz a javából. Mi lesz, amikor visszajöttök, és belecsöppentek újra a szürke hétköznapokba? Vagy már arra is megvannak a tervek?

Tökéletes a kérdés. Néhány naponta felmerül és beszélgetünk róla pár órát, majd megint ott vagyunk, hogy fogalmunk sincs, mi lesz, ha végére érünk a tervezett egy évnek. Pontosabban van több szcenárió, és azok között vívódunk.
Eszméletlen jó dolog utazni és kvázi mindenhol meg lehet oldani kevés pénzből az étkezést és a lakhatást (értem itt a zacskós leves evést és sátrazást), de hosszabb távon szerintem nem kivitelezhető. Így a „sok évig nomád körülmények között bejárni a világot" opciót kihúztuk.

A lehetőségek a következők:

- Budapesten multinacionális cégnél dolgozni: alapvetően mindketten szerettük a munkánkat és kihívásokkal teli környezetet. Személy szerint a Microsoftnál, ahol 2 év 8 hónapot töltöttem, éreztem azt, hogy eszméletlen mennyi tudást lehet egy ilyen vállalatnál megszerezni. Jelenleg úgy érzem, hogy még szeretném próbára tenni magam egy hasonló nagyvállalatnál.
- Magyarországon saját vállalkozás: ha az ember néhány hétre megy el nyaralni, véleményem szerint nem tud teljesen kikapcsolni. Hiába voltunk több ezer kilométerre Budapesttől, naponta többször megnéztük a mobilunkon a céges emaileket, és legtöbbször gyorsan meg is válaszoltunk párat. Nekünk akkor sikerült kikapcsolnunk az út során, amikor majdnem két hónapot ugyanott töltöttünk és kvázi nem volt teendőnk. Itt a korábban megélt és látott dolgokból az esti beszélgetések kapcsán olyan ötletek születtek, melyeket érdemes lenne hazaérve megvalósítani.
- Külföldön elhelyezkedni: Utunk nem titkolt célja, hogy megnézzünk olyan városokat, ahol esetleg jobb élni, mint Budapesten. Ez az opció persze olyan kérdéseket is felvet, mint a család, barátok távolsága.

Merész mókusok, merész mókusok
Kambodzsa (kép: Facebook)

- Volt-e az út során bármikor, bármiért is halálfélelmetek?

- Mielőtt elindultunk volna, mindketten írtunk egy bakancslistát és egy „elvárás" listát a meglátogatandó országokról. Mindketten egyetértettünk abban, hogy top prioritás a biztonság. Interneten szerencsére elég sok (néha túl sok) információt lehet találni egyes országok biztonsági besorolásáról. Az ezek alapján választott desztinációknál eddig (kop-kop) sikerült elkerülni a halálfélelem érzését.

Azt leszámítva, hogy Thaiföldön robogón szembeforgalommal (bal oldali közlekedés van) eszméletlen (nem jó értelemben) minőségű utakon thai mentalitású (értsd: „Óóó, beláthatatlan kanyar jön? Akkor mindenféleképpen előzzünk!") sofőrökkel teli forgalomban túléltünk pár izgalmas közlekedési helyzetet (tényleg nem sokon múlt, hogy elcsapjanak bennünket), illetve ugyanitt egy háromemeletes hajó tetejéről ugráltunk több száz hal közé (mindezt úgy, hogy haliszonyom van) végül is nem történt extra különleges dolog.

- Készül-e könyv az utazásról?

- A témában több magyar utazó által íródott már jó könyv (például Sárgaruhás lány, alias Rita, backpacker.hu Bori könyve), hogy a blogokról már ne is beszéljünk! Így magáról a milyen hátizsákosként járni a világot, milyen táskát vegyél, hogyan pakolj be, hogyan indulj el témáról jelenleg úgy gondoljuk, hogy nem fogunk hosszabb lélegzetű irományt kiadni. Maradunk a blognál és Facebook oldalnál. Mivel azonban még csak félútnál járunk és sokszor egy nap alatt életmegváltó (vagy legalábbis akkor annak tűnő) gondolatok/ötletek jönnek, így semmit sem merek 100 százalékosan kijelenteni.
Többen írtak már nekünk a Facebook oldalunkra privát üzenetet, tettek fel kérdéseket az úttal/elindulással/ helyszínekkel kapcsolatban, vagyis látszik, hogy nagyon sokan érdeklődnek a téma iránt. Mivel a nagy elhatározás előtt mi is inspirálódtunk hasonló előadásból, így mi is tervezünk hazatérés után ilyeneket tartani. Ha már csak egy valaki is neki mer vágni egy hasonló útnak, már megérte!

Merész mókusok, merész mókusok
Nagyon Merész Mókusok, Death Valley, USA (kép: Facebook)

- Ki a legemlékezetesebb fazon, akivel találkoztatok és miért?

- Amerikában, pontosabban Utah államban egy 4500 lakosú Kanab nevezetű kisvárosban találkoztunk a negyvenes éveinek elején járó Eltonnal, aki már több éve járja a világot egy szál motorral és hátizsákkal. Szülei után örökölt egy házat némi földterülettel, de mivel ő nem értett a gazdálkodáshoz és nem volt kapcsolata, úgy döntött eladja, és a pénzből nekiindul a világnak és lesz, ami lesz. Sajnos kép nem készült róla, de igazi hippi fazon volt, hosszú hajjal, bőrdzsekivel meg hihetetlen történetekkel.