Arra emlékszem, hogy tizenévesen, a '80-as években már jártatok...
38 éve ismerjük egymást, általános iskolában osztálytársak voltunk. Felsőben, 15 évesen alakult ki a szerelem, amely mindkettőnk életében az első csodás felfedezés volt, de akkor még nem tudtunk mit kezdeni ezzel a helyzettel. A sulit követően egyszerűen csak elkóvályogtunk egymás mellől, bár sosem szakítottunk, szimplán nem láttuk egymást. Jani bő tíz éve Írországban él, én pedig ez év januárjáig Békéscsabán éltem.

Trabant a tanács előtt, esküvő, Békéscsaba, 20170217
Trabi a tanács előtt... (galéria)

Majd több tíz év múlva a neten ismét találkoztatok... és viszonylag elég hamar egybekeltetek.
Tavaly nyáron vettük fel újra a kapcsolatot, és 30 év után, szeptemberben a születésnapomon láttuk újra egymást. És onnantól kezdve nem volt kérdés: újra dübörög a szerelem köztünk. Majd 5 hónappal később összeházasodtunk – bár az elmúlt 30 évben mindig is jelen voltunk valamilyen formában egymás életében.

Esküvői meghívó, esküvő, Békéscsaba, 20170217
Ha rákattintasz, megnő a kép!
Szóval, nem tartjuk korainak az esküvőt, hisz nem volt mire várni: 45 évesek vagyunk, mindketten komoly, érett felnőtt emberek. A házasság, az igaz szerelem és a teljes elkötelezettség, a hűség intézményeként az utolsó pecsét a kapcsolatunk beteljesedése.

A meghívóban azt írtátok: „ne hozz nászajándékot (...), mert megvan mindenünk!" Ezek szerint, mint rutinos ex-házas emberek, tudtátok, hogy nem a csili-vilin múlik a boldogság.
Legszívesebben csak ketten, tanúkkal házasodtunk volna össze. Végül is úgy döntöttünk, hogy szeretnénk, ha a legközelebbi hozzátartozóink és a barátaink velünk örülnének. Sokat nem foglalkoztunk a formaságokkal, valóban nem a csillogásról szólt az esemény. Mehettünk volna más járművel is... ez egy kicsit fricska is volt. Elképzelhető, hogy fekete Trabira nem számított senki.

Kinek az ötlete volt a Trabicsek?
Eredetileg, ha szebb időben lett volna az esküvő, úgy volt, hogy motorral érkezünk, de erre most nem volt lehetőség. A nagy történés előtti napokban pedig egyszer csak megláttuk ezt a Trabantot az egyik csabai utcán, és megkerestük a tulajt, aki nagyon szívesen kölcsönadta. Ez az ad hoc jellegű alkalom a Trabi gazdájával egy új barátságot is szült. Mindannyiunknak emlékezetes nap volt. A srác is ott volt velünk végig. Ez az autó egyrészt a retró szerelem szimbólumaként, illetve a meglepetés miatt jött a képbe. Azt hiszem, bejött.

Majd elviharoztatok a nászútra... és most Írország.
Az esküvő után rögtön összepakoltunk, és hétfőn már el is utaztunk, hogy távol elkezdjük az új életünket.

Simon Adrienn & János - esküvő, esküvő, Békéscsaba, 20170217
Irány Nyugat! (galéria)

Te miért döntöttél így? Nem volt merész húzás mindet egy lapra feltenni?
Igen, merész döntés volt részemről, de aki nem mer nagyot lépni... Természetesen alaposan átgondolva, mindent mérlegelve döntöttünk úgy, hogy Írországban fogunk élni, ahol Janinak komoly kialakult egzisztenciája van, amit feladni nagy butaság lett volna. Azonban nem vagyunk egyedül, és nem az ismeretlenbe, segítség nélkül indultunk el. A fiam, Kristóf két hete a helyi iskolába jár, és a drasztikus változások ellenére nagyon könnyen veszi az akadályokat. Mi több, remekül érzi magát. Amúgy mindkettőnknek van gyermeke az előző házasságából.

Közös baba? (smile)
Persze a hab a tortára egy közös gyermek lenne. Ha fiatalabb lennék, mindenképp szeretnénk egy babát. De így is teljes az életünk: a gyerkőceink még jó pár évre adnak némi elfoglaltságot.

***

A Simon család - trabantos esküvő, esküvő, Békéscsaba, 20170217
Emese (b), Kristóf, Adrika, Éva, Jani és Szebasztián (galéria)

Adrika, a menyasszony/feleség balján és vőlegénye/férje közti áll Tóth Éva, aki eddig Adrika barátnője volt, most már sógornők... Ugyanis Éva és Jani nem vérszerinti testvérek. Adrika jobbján Kristóf; Jani balján Szebasztián fia, akinek már van egy hét hónapos kisleánya Németországban. Jani nagyfater.