Most ki a szövetség elnöke?
Egy sikeres szarvasi vállalkozó, Szántosi Attila, akinek a 11 esztendős Dávid fia már országos és nemzetközi tornákat is nyert – tehát 100 százalékosan empatikus a sport iránt. És elsősorban mi nem azt várjuk tőle, hogy pénzt hozzon a rendszerbe, hanem megfelelő szinten képviselje a szervezetet, azaz, olyan tárgyalófél legyen, akit nem söpörnek az asztal alá.

Szántosi Dávid - pingpong, szántosi dávid, 20170228
Szántosi Dávid
Egy elnöknek mennyire kell tudni pinyózni?

Nem szükséges.

Miközben te a mai napig, heti rendszerességgel játszol. Hogy kezdődött?
1962-ben hét éves voltam, amikor apám egy balatoni üdülőben pingpongütőt adott a kezembe, majd két év múlva ugyanott, megnyertem a felnőtt bajnokságot. Akkor kaptam életem első gumis ütőjét.

Később, nyolcadikos koromban, a pályaválasztás küszöbén lehetőségem nyílt arra, hogy egy debreceni gimnáziumban folytassam a tanulmányaimat, és párhuzamosan az ottani NB II-es csapatban játszhattam volna, de én inkább a tanulást választottam, és a bátyámat követve a nagy múltú hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumba jelentkeztem.

Így megszakadt a pályád?
Nem teljesen. Később pingpongoztam a Debreceni Honvéd Bocskai NB III-as csapatában.

A '70-'80-as években minden lakótelepen fel volt állítva egy-egy beton pinyóasztal, amit manapság már más foglalatosságra használnak a fiatalok, és emiatt előbb-utóbb le is bontják azokat.
Az az időszak a pingpong aranykora volt. Szinte minden szocialista vállalati üdülőben volt egy asztal, és a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy mindenki egyszer fölveszi az ütőt. Ráadásul ebben a sportágban nagyon gyorsan látványos sikereket lehet elérni, hiszen az egyik nap még kétszer üti át az ember a labdát a háló felett, majd másnap már ötször.

Majdan egyszer csak nyer.
Az pláne, még jobban feldobja. Továbbá óriási tömegbázisa volt az asztalitenisznek: viszonylag kicsi az eszköztára, nem kell hozzá sok játékos, de ha úgy alakul, akkor sokan is játszhatják.

Jámbor Zoltán - pingpong, jámbor zoltán, Mezőberény, 20170228
Jámbor Úr
A forgóban!

Így van. A másik előnye, hogy az úszáshoz hasonlóan kortalan. Sydneyben például a veterán vb-n több mint 4000 induló állt asztal mögé, a 90 fölöttiek közt 180-an!

Wow! És hogy fest a magyar térkép?
Talán ezzel kapcsolatban lehetek egy kicsit szerénytelen... Mert, amikor 1989-ben, dr. Bándi Andor halálát követően elindítottuk a nevét viselő emlékversenyt, az lett hamarosan a magyar veterán bajnokság lett. Ma legalább annyi szenior verseny van, mint hivatásos. Sőt, az előbbiek sokkal népszerűbbek.

Abból szempontból szerencsésnek vallhatom magam, hogy gyerekként átélhettem Klampárék sikerét. Ők azért adtak egy elegáns löketet a sportnak.
A Klampár-Jónyer-Gergely triász már 1969 óta bent voltak, Klampár Tibi már 15 évesen megnyerte a serdülő EB-t. Olyan képességű játékosok, mint ők csak minden évezredben születnek. Azt mondják, Klampár Tibor a zseni, Jónyer István az újító és Gergely Gábor pedig a mester volt.

Rajtuk keresztül jutottunk a Nittaku labdákhoz (1983-ban 5; míg ma 390 forintot kóstálnak).
Tulajdonképpen a szövetség általuk kötött szponzorációs szerződést a Butterfly céggel.

Úgy tudom, ott pattog a mezőberényi pinyósok előtt az NB I-ben való szereplés lehetősége.
Ez egy hosszú út... Korábban 20 évig Békésen edzősködtem. Majd 2011-ben jelentkeztem a Kolozsi Péter által alapított berényi pingpong csapathoz (ma Headland Sportcsarnok SE asztalitenisz szakosztályába), ahol egy megye III-as szereplés, és két szakadt asztal várt. Majd szép lassan egyre magasabb szintre araszoltunk. És most hétvégén eldől, hogy bekerülünk-e az NB I-be. (Az interjú február 15-én készült, és bizony 18-ától első osztályú csapata van a városnak!)

Jámbor Zoltán - pingpong, jámbor zoltán, Mezőberény, 20170228
De egy komolyabb osztályban nagyobb a tét; mit több, sok-sok pénzbe kerül.

2015-ben sikerült szponzori szerződést kötni a Headland Kft.-vel (ez egy dán cég angol leányvállalata), akik levéltrágyát gyártanak. Én is a mezőgazdaságban utazom: növényvédő szakmérnök vagyok; a Bocskai gimit követően Keszthelyen végeztem.

Akkor a szíved húzott Berénybe?
Nem. Az első állásom Dunántúlon volt, és a ZTE-ben játszottam. De tudni kell, hogy nagyon vaskalapos vagyok. Ráadásul apám arra tanított, hogy mindig álljak ki a magam igaza mellett. És egyszer csak összetűzésbe keveredtem a helyi párttitkárral, és jönnöm kellett. Azt követően a Szeghalmi Állami Gazdaság növényvédőse, majd központi agronómusa lettem, és ott szintén összekülönböztem a párttitkárral.

A rendszerváltás politikailag feloldott?
Nem. Mert nekem az a problémám, hogy mint mondottam, egy olyan környezetben nőttem föl, ahol a humánum volt a mindennek központja. Minden pénteken, Komádi három orvosa és a gyógyszerész apám összejött, majd egy üveg ital mellett megbeszélték a helyi gondokat.
Én rajtuk szocializálódtam. Nem vagyok sem baloldali, sem jobb oldali, csak szociálisan érzékeny.

Azt tudom, hogy a feleséged is gyógyszerész.
Az apámon kívül a feleségem, az apósom, az anyósom és a leányunk is az.

És-és-és...?
Én is az akartam lenni. Aztán 1973-ban, amikor a nagy diák önkormányzati mozgalom indult,
egy újságnak adtam nyilatkozatot. Teljesen váratlanul megjelent az édesapám, és azt kérte beszélgessünk. Arra kért, hogy gondoljam meg ezt a gyógyszerésztet, menjek inkább az akkor még újnak számító agrárkemizálás irányába. Majd azt kérdeztem tőle: „szerinted ez jó lesz nekem?"; mire ő azt felelte: „igen!". Jelentkeztem, és a legnagyobb meglepetésemre, a felvételin Ferdinándy professzor úr azt kérdezte tőlem: „Ön szerint ki a jobb pingpongos: Jónyer vagy Klampár?". Így lettem növényvédős.

Azonfelül a sors ajándéka, hogy amikor Szeghalomról idejöttem, apósommal munkakapcsolatba kerültem, mert ő toxikológus gyógyszerész volt. És az egyik alkalommal azt kérdezte: „elvinnéd-e a lányomat Okányba?". „Persze!", válaszoltam. Odafele egy szót sem szóltunk egymáshoz, majd a visszaúton eldőlt, hogy ő lesz a feleségem. Házasságunk idén ért a Krisztusi korba lépett, 33 éves.

Berényi pinyósok, pingpong, Mezőberény, 20170228
A jövö az asztalon pattog

Közben elfelejtettünk pinyózni... a csapatból kit emelnél ki?
Amire nagyon büszke vagyok: senkit nem hívtam, mindenki jelentkezett. Egyik erősségünk Aranyosi Levente, Aranyosi Péternek, a válogatott szövetségi kapitányának a fia. Ő Pesten a válogatottal edz, de hozzánk van leigazolva. Megemlíteném a csabai születésű Tarkó Áront, aki korábban Szegeden NB I-es játékos volt, ő is önszántából jelentkezett nálam; és van egy rendőrtiszt, Tóth Sándor, aki valaha szintén első osztályú asztaliteniszező volt.

Hogyhogy ilyen messziről kopogtatnak be az ajtódon?
Talán a 30 éves vezető múltamból fakadóan tudják rólam, hogy amit megígérek, azt tartom. Ez erkölcsi alap; minden embert a helyén, és megfelelően értékelek – mindig megkapják azokat a dotációkat, amiért a hétvégéjüket áldozzák.