A 2009-es művésztelepen mi váltotta ki az irányváltást?
Eredendően nagy hatással volt rám az ott lévő alkotókkal való közös munka, tapasztalatcsere, a rengeteg beszélgetés. Ott éreztem rá arra a belülről építkező képformáló folyamatra, amely azóta minden munkám kiinduló pontjául szolgál. Lapjaim jellemző témája az átírt, újrastrukturált „belső táj", a konstruktív és szürreális elemek alkalmazása. A valós tájélményeket részeire bontom, majd a makro-részletekből újraépítem.

Papp Zoltán művésztanár, papp zoltán, Mezőberény, 20170301
Papp Zoli (és képei)
Ezeket a pillanatokat lefotózod?

Vázlatokat készítek a részletekről (például: ördögszekér, stég, tövis, évgyűrűk, épített elemek és részleteik, stb.), amelyeket elképzeléseimhez igazítva kiegészítek, montázs jelleggel újraépítek.

A szemléletváltásod kihat mindennapjaidra is?
Az alkotói folyamatra feltétlen. Amikor a papír mellé ülök, akkor csak a fehér felület és én vagyok a gondolataimmal. Idővel valami elkezd működni belülről. Tapasztalatom szerint koncentrált állapot szükséges ahhoz, hogy valami érdembeli folyamat elinduljon azon a felületen, amely alakítása nem más, mint folytonos párbeszéd az alkalmazott anyagok, az eszközök, a kéz és a gondolatok között.

A mozik legtöbbször túloznak, hogy a művészek serkentőszerek nélkül nem lélegeznek. Ellenben Lou Reed egyszer azt mondta, ő csak a tiszta tudatállapottal tudott érdemleges melót összehozni.
Ezzel mélyen egyet értek. Az akvarellek és grafikai lapok készítése számomra meditatív, állandó kontrollt, koncentráltságot igénylő folyamat. Ez fáradtan és tompán nem működik. A véletlenek képbe komponálása, az „elírás" lehetősége, nagyon szűk mezsgyén halad.

Ez nem gond?
Ez a kihívás.

Papp Zoltán munkája, papp zoltán, Mezőberény, 20170301
Kifeszített szárnyak - 2005.; Egy Keats
vershez készített kísérő grafika
A festészetet én nem a fotózással párhuzamosítom, hanem az írással: mert mindkettőnél úgy tűnik, nem tudod előre, hogy mi lesz a vége. A pillanat leképezése némileg kötöttebb (bocs, fotósok).

Valószínűleg lehet benne valami, bár nem merném összehasonlítani az egymástól elkülönülő területeket, alkotói módszereket, habitusokat, mert mindegyik esetében más az eszközkészlet, más a kiindulási alap, más a várható kontextus. Nem létezik „tuti recept". Ez a titok a művészetek egyik legjellemzőbb sajátossága.

Egyébként hosszú idő után, én 2003-ban találkoztam újra veled. Mi több, nekem elsősorban az emlékezetembe dobosként égtél bele.
A '80-as évek jellemzője volt, hogy a kamaszkorú srácok többsége, szenvedéllyel végzett hobbiként, hosszabb- rövidebb időre, a sport vagy a zene mellett kötelezték el magukat. Ebben én sem voltam kivétel.

Ami nagyon érdekes, hogy például a csabai Evangélikus gimi grafikusai, szobrászai egy komplett csapatot fel tudnak vonultatni.
Úgy gondolom, a társművészetek iránti érdeklődés, a művésztanárok körében jellemző.

Papp Zoltán munkája, papp zoltán, Mezőberény, 20170301
Fekete ház - 2014. (mini galéria)
És te mióta nem muzsikálsz?

Közel másfél évtizede úgy éreztem, hogy érdeklődési köreimet szűkítenem kell annak érdekében, hogy kellő energiát és figyelmet tudjak fordítani a képzőművészeti tevékenységre, az önképzésre. Döntenem kellett, hogy minek irányában haladok tovább.

***

Papp Zoli tagja: a Független Alkotók Művészeti és Művelődési Egyesületének, a Békéstáji Művészeti Társaságnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Homokháti Művészeti Egyesületnek. Szervezője és résztvevője a 2012-ben indított Mezőberényi Művésztelepnek, melynek célja egy kortárs közgyűjtemény alapjainak megteremtése.

2016. március 15-én szülővárosa vezetése megítélte neki a Mezőberény Kultúrájáért való elismerést.