A medgyesegyházi származású, de másfél éves kora óta Gyulán élő szakember, mint a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola hallgatója, már 1988-ban kezdett el mélyrehatóbban ismerkedni a húskészítmények gyártástechnológiájával. Miután a diplomáját kézhez kapta, első ízben 1992-ig dolgozott a húskombinátnál.

Daka Zsolt, Gyulahús Kft., daka zsolt, Békéscsaba, 20170327
Daka Zsolt (galéria)
Első ízben, mert a következő etap

épp egy tucat esztendővel később kezdődött, hogy visszatért az anyavállalatához. Idővel a Budapesti Gazdasági Főiskolán másoddiplomát szerzett. És 2012 végéig műszaki főmérnöki beosztásban tevékenykedett – eddig tartott a húskombinátos szakasz...

Ugyanis 2012 októberében felszámolás alá került a nagy múltú üzem; közben a következő év januárjában az önkormányzat megalapította a Gyulahús Kft.-t – és 1,7 milliárd forintos forrást biztosítottak a cég számára, illetve megvásárolták a vagyont a felszámolótól.

Továbbá Daka Zsoltot kérdeztem.

A kolbász legalább annyira a város része, mint a vár vagy a fürdő.
Meggyőződésem, ha nem segít az önkormányzat, akkor mi most nem beszélnénk egymással. Bizonyára máshova került volna át a Gyulai márkanév.

Körülbelül 9 éves lehettem, amikor csabaiként a Gyulai volt az első kolbász, amit először meg tudtam enni. Nyilván édesebb volt... de persze ez ma változott... Amit viszont érdekesnek tartok, hogy a honlapjukon van egy fül, amely összehasonlítja a két kolbászt.
Kimondva, kimondatlanul egymás konkurensei vagyunk. De például, akik nem ezen a környéken laknak, azok nem is tudják...

Egy halmazba sorolják őket?
Annyit tudnak, hogy itt kolbász gyártanak, de azt nem, hogy mi a különbség.

Daka Zsolt, Gyulahús Kft., daka zsolt, Gyula, 20170327
(még több kép)
Miközben Gyulán az üzemi, míg Csabán zömmel a családi gyártás folyik.

Stéberl Andrásnak köszönhetően, az 1940-es évek óta itt nagyüzemi húsfeldolgozás zajlik. Ott pedig, ha leszámítjuk a Csabahús Kft.-t, manufaktúrák működnek.

Ön melyiket szereti jobban?
A Gyulait!

A minap Japánban jártak a tokiói Foodex élelmiszeripari kiállításon, ahol új perspektívák nyíltak. Ez egy régi-új piac? Mert azt tudom, hogy a létező szocializmus előtt már több kontinensen ismerték a gyulai húst.
Amikor még a Húskombinátban vágtunk, akkor hús részeket szállítottunk Japánba, de a Gyulahús Kft. oda nem exportál.

Japánban a multikultúra egyébként nagyon betört, a streetfood oldalon pedig a virsli hihetetlenül népszerű náluk, amit nem mustárral, hanem ketchuppal fogyasztanak.

Akár a gyerekek.
Az erős ízvilágot annyira nem preferálják, a dél-koreaiak vagy a kínaiak viszont igen.

Ahogy a korábbi netes bejegyzéseket követtem a cégről, a címekből azt olvastam ki, hogy az utóbbi négy év során hihetetlenül dinamikusan fejlődnek. Meddig lehet ezt bírni?
Nem látom, hogy meg kellene állni. Előre kell tekinteni, és van is benne is lehetőség. Van egy adottságunk, amit lehet bőven fésülni és javítani, és az előremenetel biztosított. 5-10 éves terveink vannak: például szeretnénk, ha a jövőben egy telephelyen folyna a termelés. (Jelen pillanatban a Béke sugárúton és a Kétegyházi úton is zakatol a gyártás – ST.)

Gyulai májas - gyulahús kft., gyulahús, Gyula, 20170327
Az tény, hogy minden egyes piaci nyitás kapcsán egy-egy újabb náció gasztrokultúrájával ismerkednek meg, amely akarva-akaratlanul mozgásban tartja az elméket, a céget.

Termékfejlesztésbe kezdünk az adott piacnak megfelelő igénye szerint. Kihívás az mindig van: alapvetően bődületes méretben nő az emberiség lélekszáma – nem lehet falevéllel megetetni az embereket. Muszáj bővülni.

Akkor Daka Zsoltot klónozni kell. Nem probléma, hogy a vezetékneve és az egyik konkurensük, a Deka Union között egy ártatlan magánhangzó a különbség?
Ez sosem okozott nekem gondot... Gondolom, most arra céloz, hogy az elején ők is bejönnek a rendszerbe; a tulajdonos azonban úgy döntött, hogy mégsem. Onnantól kezdve kölcsönösen tiszteljük egymást.