A Durhami Egyetem kutatói 2012 és 2016 között folytattak megfigyeléseket a térségben, és megállapították, hogy ebben az időszakban 44 százalékkal csökkent a párducállomány sűrűsége (a száz négyzetkilométerre jutó állatok száma).

Korábbi becslések alapján arra következtettek, hogy 2008 óta a csökkenés 66 százalékos volt, vagyis 2016-ban száz négyzetkilométeren 3,65 állat élt, szemben a 2008-as 10,73-mal – olvasható a Királyi Társaság Open Science tudományos folyóiratában közzétett tanulmányukban.

“Ha a csökkenés nem fékeződik, nem marad párduc a Soutpansberg hegység nyugati részén 2020-ra. Ez különösen nyugtalanító, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban Dél-Afrika ezen térségében volt a legsűrűbb a párducpopuláció” – hangsúlyozta Sam William, a tanulmány vezető szerzője.

“Ha reprezentatívnak feltételezzük az általunk tanulmányozott térséget és kivetítjük az adatokat a Soutpansberg egészére, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a felnőtt párducok száma a 2008-as 630-ról 2016-ra 250-re csökkent” – közölte William az AFP francia hírügynökséggel.

A nagymacskát leginkább az emberi tevékenység veszélyezteti, köztük a csapdák állítása, az állatok megmérgezése és engedély nélküli lelövése” – mondta a kutató. Hozzátette, hogy állattenyésztők gyakran fordulnak ezekhez a módszerekhez, mivel úgy vélik, hogy a leopárd veszélyezteti állatállományukat.

A kutatók négy éven át kamerákkal figyelték meg a párducokat a Soutpansberg hegységben 2012 januárja és 2016 februárja között, hogy megszámlálják az állományt. A kamerák 16 hímről, 28 nőstényről és 21 kölyökről készítettek felvételeket.

A szakemberek jeladót rögzítettek nyolc nagymacskára, hogy felmérjék a populációra leselkedő veszélyeket. A vizsgált egyedek közül három elpusztult csapdákban, egyet lelőttek, kettőnek nyoma veszett.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája veszélyeztetett fajként tartja számon a párducot (Panthera pardus), számát Dél-Afrikában 4500-ra becsülik.