A személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásának lehetőségéről az 1996. évi CXXVI. törvény döntött, és az állampolgárok 1997. január elsejétől élhettek ezzel a lehetőséggel. 1998 óta már 1+1%-ról határozhatunk.

Mindez nem kerül semmibe, csupán az adóbevallás egyik mellékletében megjelölünk egy adószámot, és beírjuk a támogatni kívánt civil szervezet, egyesület, alapítvány, esetlegesen egyház nevét, és már kész is vagyunk. A pénz oda megy, ahová mi szeretnénk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az állam fog rendelkezni az összeg felett.

Egy-egy adózó esetében ez nem túl nagy összeg, de ismerve a civil szervezetek helyzetét, mindenképpen jól jön nekik, és ha a „jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint” közmondás elvét figyelemben tartjuk, akkor még inkább megerősödhet bennünk ez a gondolat.

Az egyesületek, alapítványok működéséhez, rendezvényeik szervezéséhez sokszor pályázati úton szerezhetnek támogatást, de ezek a pénzek általában célzottak, tehát csak arra használhatják, amire és amiről a pályázat szólt, és persze nem is mindig nyertesek ezek a pályázatok. Tehát ez a ritka forint. Az adónk egy százaléka viszont sűrű fillér lehet, amit ráadásul szabadon használhatnak fel a célzott szervezetek.

Akkor miért nem élünk ezzel a lehetőséggel?

A legtöbb esetben a legfőbb ok a figyelmetlenség vagy a lustaság. A másik ok a bizalmatlanság. Nem mindenki ismer a környezetében olyan egyesületet, alapítványt, akinek szívesen juttatna egy kis támogatást, vagy ha ismer is, már nem biztos, hogy veszi a fáradtságot, hogy az adóbevallás időszakában kikeresse az adószámát.

Az adóbevallás elkészítése az utóbbi időben nagyban egyszerűsödött, már önmagunk is elkészíthetjük, és nem kell könyvelő segítségét igénybe vennünk. Ennek ellenére mégis egy stresszes folyamatként éljük meg. A kötelező rovatokat kitöltjük, fellélegzünk, és már küldjük is be.

Idén az adóbevallást ráadásul az állam sokak számára előre elkészítette, amit csak leellenőriznie vagy jóváhagynia kell az állampolgárnak. Sőt, ha ezt nem teszi, akkor az állam által elkészített változat marad érvényben. Ez persze jó és kényelmes, és sokan rá is bólintanak automatikusan az előre megírt változatra, de ha támogatni akarjuk a környezetünkben lévő civileket, sok esetben ezáltal magunkat, akkor bizony két apró mozdulatot kell tennünk, és élni a változtatás jogával.

Fáradság? Igen.

Sok? Nem.

Időben talán kettő perc. Főleg, ha ügyfélkapuval rendelkezünk. És ha rendelkezünk, rendelkezzünk!

Som embert kérdeztem erről. Volt, aki azt mondta: „nem adom én senkinek”, más: „mit bíbelődjek vele?”, megint más: „dehogy nyúlkászok bele, még elrontok valamit, és megbüntetnek.”

Egy könyvelővel beszélgettem, aki azt mondta, hogy nincs még az emberekben az a kellő tudatosság, amely szükséges lenne, és a legegyszerűbb adóbevallásoknál is sokan fordulnak hozzá, persze az utolsó pillanatban, hogy biztosak legyenek benne, jó és helyesen van kitöltve az adóbevallásuk. Ilyenkor már eszükbe sem jut, hogy az egy százalékokról rendelkezzenek.

Márpedig a civil társadalom mi vagyunk.

Még most időben vagyunk. Éjfélig még rendelkezhetünk róla.

Kíváncsi vagyok, kíváncsiak vagyunk, hogy Önöknek mi a véleménye. Érdemes-e rászánnunk az időt, vagy sem, és ha igen, akkor tudjuk, hogyan tegyük ezt, és hogy ki, kik számára szeretnénk adakozni, kinek szeretnénk segíteni.? A paletta széles, csak választanunk kell. Az óra viszont ketyeg.