- Nemcsak jelenükben, hanem múltjukban is sok a közös pont: a Felvidékről származnak, színészi diplomájukat Pozsonyban szerezték, mindketten szerepeltek szlovák filmekben. Hol találkoztak először?

Dósa Zuszsa és Varga Viktor, cervinus teátrum, Dósa Zsuzsa és Varga Viktor, Szarvas
Dósa Zsuzsa és Varga Viktor közös cél érdekében dolgoznak: még jobb előadásokat szeretnének létrehozni. Fotó: Such Tamás

Dósa Zsuzsa: - A Győri Nemzeti Színházban, melynek jómagam 1992-től egészen 2008-ig tagja voltam. Később, amikor Viktor is oda szerződött, nemcsak a színpadon, hanem a színi tanodában is elkezdtünk együtt dolgozni. Ezzel párhuzamosan, 2004-től rendszeresen felléptünk a szarvasi színház szlovák és magyar nyelvű darabjaiban. Az átszervezések után, 2012-ben Viktor előbb a Cervinus Teátrum rendezője, majd 2013-tól főrendezője lett, én pedig a művészeti igazgatói tisztséget töltöm be.

Varga Viktor, varga viktor, cervinus teátrum, Szarvas
Viktor egyben is látja a darabot.
– Milyen a közös munka? Mennyire sikerül megtalálniuk az összhangot?

Varga Viktor: - Erős szakmai barátság köt össze bennünket. Sokszor nagyon keményen vitatkozunk, de mindig a jobb, értékesebb előadás érdekében. Azt hiszem, addig tudunk eredményesen együtt dolgozni, amíg a két szubjektív vélemény találkozása ilyen ölre menő vitákat szül.

Dósa Zsuzsa: - Egy hasonlattal talán azt mondhatnám: a kagylónak is kemény munkájába telik, amíg a gyöngyöt kiizzadja. Próbálunk mindig nyitottak lenni. Viktor nem alkalmas a „güzümunkára”, azt nekem kell felvállalnom. Ő viszont képes arra, hogy külön-külön és egyben is lássa a színészek munkáját, az egész darabot.

Varga Viktor: - Zsuzsa rettenetesen védi a színház szakmaiságát, nekem azonban rendezőként igazodnom kell a célközönséghez is. Sőt, előre kell látnom azt is, hogyan reagálnak majd a nézők. Egyszerre kell megfelelnem a művészethez kevésbé értő munkásembereknek és a „túlművelt”, színházkedvelőknek. Néha picit háttérbe kell szorítanom a szigorú szakmaiságot annak érdekében, hogy behozzuk a színházba az embereket. Titokban pedig abban bízom, hogy később ráneveljük majd őket az igényes szakmaiságra is.

Dr. Dósa Zsuzsa, cervinus teátrum, Dr. Dósa Zsuzsa, Szarvas
Zsuzsa védi a szakmaiságot.
– Milyen a szarvasi közönség?

Dósa Zsuzsa: - Értenek a színházhoz. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a Vízi Színházban sok neves hazai és határon túli társulat produkcióit láthatják. Van tehát összehasonlítási alapjuk, tudják mihez mérni a mi előadásainkat. Ennek mi is nagyon örülünk, mert így reális képet kaphatunk a saját teljesítményünkről, s úgy vélem, eddig nem vallottunk szégyent. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a siker mindig csak az adott napnak szól, másnap már ugyanúgy meg kell dolgozni érte.

- Melyik színházi műfajt kedvelik leginkább?

Dósa Zsuzsa: - Egy vidéki színház nem lehet rétegszínház. Szerencsére nekünk több játszóhelyünk is van: a színház nagyterme, a kamaraterem, a romkocsma, a nyári színházi fesztivál keretében pedig a Vízi Színház. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sokféle műfajban megnyilvánulhatunk. Én például nagyon hálás vagyok Szarvasnak azért, mert itt tanulhattam meg a monodráma műfaját, eddig három ilyen darabban játszottam. Nehéz műfaj, nagy felelősséget ró a színész vállára.

Varga Viktor: - Eddig nyolc nagy produkciót és számos kisebb darabot rendeztem Szarvason. Szeretem a művész-színházat is, s örülök annak, hogy e téren is kibontakozhatok. Hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy érzékennyé tegyük a közönséget. Zsuzsával együtt azon dolgozunk, hogy mire átadjuk majd a stafétabotot a fiatalabbaknak, addigra kialakuljon itt egy olyan közönség, amely valóban igényli a minőségi kultúrát.