A bajai választási videóhamisításba egyszer már teljesen belebukott hvg.hu hozta a bombasztikus hírt a napokban: kifütyülték Áder János köztársasági elnököt a budapest Déli pályaudvaron, mégpedig egy, a helyszínen jelenlévő olvasójuk szerint. A hvg.hu nem ellenőrizte le az információ valódiságát, hanem ahogy mostanában megszokott, egy bombasztikus címmel azonnal kitette azt a portál nyitóoldalára. A hírként tálalt álhírt természetesen minden olyan kormányellenes netes médium szemlézte és lehivatkozta, amely fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Áder Jánost kifütyülték, így kellemetlen és kínos helyzetbe keveredett.

álhír - hoax, álhír, 20170714 A Köztársasági Elnöki Hivatal azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem egy válaszközleményben megírták, mi történt pontosan. Az eset annyira tanulságos és a válaszközlemény is annyira helyénvaló, hogy alább következzék a KEH teljes közleménye:

“Nyári hír: a valóság

Nyári hír:
„Áder János egy biztonsági őr kíséretében érkezett meg a Déli pályaudvar peronjára. (…)
Az államfő ezután végigsétált az egyik Balatonra készülő (…) vonat mellett, és akivel lehetett, váltott néhány szót (…)
A köztársasági elnök váratlan gesztusa nem nyerte el az utazóközönség tetszését: többen fütyülni kezdtek (…)
Áder (…) sűrű anyázások közepette inkább visszavonulót fújt.”

A valóság:
A vonat nem indult, hanem érkezett.
Nem sétáltam végig a vonat mellett, hanem a peron végén vártam.
Nem beszéltem egyetlen utassal sem, csak néhány – szintén a gyermekére váró – szülővel.
Füttyszó – még a kalauzé sem – nem hallatszott.
Az édesanyák emlegetésének sem szem, sem fültanúja, sem érintettje nem voltam.
A történet minden további elemében igaz.

Nemcsak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte.

„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyujtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”

Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
“ – A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való… – végezte alig észrevehető mosolygással.”

(bővebben: ITT!)