Zsombok Réka, Acoustic Planet, Zsombok Réka, Békéscsaba, 20170908
Örök a mosoly
„Cherchez la femme”, „Keresd a nőt”, tartja a régi francia mondás, és ha a közelünkben van Réka, a heu-Réka az első reakciónk, mert megérezzük, hogy megtaláltuk. Itt van az örök mozgatórugó, a nő, aki nem csupán fiatal, élettel teli, vonzó, hanem ami a „legveszedelmesebb”, elképesztően tehetséges is.

Megtisztelő számomra, hogy Zsombok Rékát, sokaknak Zsékát, nekem már csak örökké Mandulácskát, van szerencsém ismerni. Láttam a színpadon, hallottam énekelni, és számtalan felemelő, szép és sokszor megborzongató élményben volt részem általa, neki köszönhetően.

Most vele olvashatnak egy – remélem -, közvetlen hangulatú beszélgetést a nyári sikerekről, a kezdetekről és még sok minden másról is.

Mandulácska az otthonában fogad, még a lépcsőházban járok, de ő már a nyitott ajtóban mosolyog. Lába körül egy szép, hófehér macska tekergőzik. Leülünk. Kávé, aztán jöhet a beszélgetés.

- Vágjunk a közepébe. Hogy kerültetek az utcazene világába?

- Ábry Zoltán, az egri utcazene fesztivál főszervezője tavaly megkereste Zsoltit (Balázs Zsolt, a zenekar vezetője, aki egyébként eredendően sárréti, szeghalmi fiatalember), és felhívta a figyelmét erre a rendezvényre, mondván, hogy ott a helyünk. Akkor egy napra elmentünk, és beleszerettünk az egész hangulatába, és az idén már résztvevőként ott voltunk mind az öt napon.

- És meg is nyertétek!

Zsombok Réka, Acoustic Planet, Zsombok Réka, Békéscsaba, 20170908
Egerben a győzelem után
- Nagyon nagy öröm volt. Elhoztuk a fődíjnak minősülő közönségdíjat, ami egy millió forintot jelentett, és a szakmai díjat is, ami egy görögországi út volt, de a szabályok szerint egy zenekar mindkét díjat nem viheti el, így mi kaptuk a fődíjat, míg a szakmai zsűri második helyezettje mehetett Görögországba.

- Azért jó lett volna az Olimposzon heverve örülni a fődíjnak?

- Hááát, nem lett volna rossz –felnevet -, de így is nagyon örültünk.

- Aztán jött Veszprém. Oda hogy jutottatok?

- Az egri verseny hozta magával. Meghívtak bennünket, és szerencsére ott is sikerült elhoznunk a közönségdíjat és egy különdíjat is, ami egy olaszországi fesztiválmeghívást jelent.

- Hogy keveredtetek az utcazene világába? Emlékeim szerint az indulásnál, még, amikor trióként működtetek, akkor inkább egyfajta bárzene hangulat volt rátok jellemző.

Zsombok Réka, Acoustic Planet, Zsombok Réka, Békéscsaba, 20170908
Az induló csapat
- Igen. Rendezvényeken, szórakozóhelyeken háttérzeneként, vacsorazeneként is léptünk fel, de most Zsoltit idézem: mi egy ezerarcú zenekar vagyunk, és a lakodalmaktól, az utcazenén át a nagyszínpadi produkciókig mindent játszunk.

- „Ezerarcról” beszéltél, de mégiscsak te vagy a zenekar arca.

- Ez nem így van. Nálunk mindenki egyforma, teljes értékű tag, és így nem is beszélhetünk igazán frontemberről. Ez így alakult, így van jól, és így van meg a dolog kémiája.

Itt érdemes felsorolni a zenekar tagjait. Balázs Zsolt basszusgitár, Fábián Tamás ütős hangszerek, Kölcsey Szabolcs gitár és vokál, Nagy István dob, cajon, és természetesen Zsombok Réka ének.

- Hogyan tovább a zenekarral?

- Kész lett az első dalunk. Most jönnek a stúdiómunkák. Még az idén ezt szeretnénk befejezni, megjelentetni. Már látom a fényt az alagút végén. Jövőre meg szeretnénk egy albumravalót összehozni. Ja, azt majdnem elfelejtettem. Most szeptemberben, a Meszlényi Szülinapon Demjén Rózsi előtt fogunk fellépni. Ezek vannak most, de vannak még célok, tervek. Rendszeresen lépünk fel esküvőkön. Ami érdekesség, hogy nagyrészt külföldi pároknál. Volt már indiai, vietnámi, most lesz olasz, török.

- Hogy fér bele a mulatós a világotokba?

-Zsombok Réka, Acoustic Planet, Zsombok Réka, Békéscsaba, 20170908
A bővebb zenekar
Sehogy. Minket úgy kérnek fel, hogy a saját repertoárunkat visszük. Úgy kapnak minket, ahogy vagyunk. Most is fellépünk majd a Hungarian Wedding Gálán, és oda se mulatóst viszünk, hanem önmagunkat.

- Mandulácska, itt az ideje, hogy beszéljünk rólad is.

- Jó, azt szeretem – csengőn felnevet. – Zoliii, ezt bele ne írd, vagy csak úgy, hogy felnevettem – és erre újra felnevet.

- Honnan indult a zene?

- Apától. Mindig elkéstünk az oviból, mert apa mindig Michael Jacksonnal ébresztett, de nem a pörgősebb dalokkal, hanem a You are not alone-nal, amire persze mindig visszaaludtam, és persze el is késtünk.

- Nem rossz indulás.

- Aztán az iskolában, hat évesen hegedülni kezdtem. Ez tartott öt évig, de sajnos abbahagytam. Ma már bánom, de minden más maradt, az énekkar, a színjátszó kör, a színi stúdió, aztán jött a színház.

- A színházból hogy következett a zenekar?

- A színház egy varázslatos világ. De rájöttem, hogy nem az én világom. Nem az én utam. Így idő után ráébredtem, hogy kényelmetlenül érzem magam, ha mások bőrébe kell bújnom. Ki kellett lépnem a komfortzónámból. Ha énekelek, akkor önmagam vagyok, és a zenekar erre kiváló lehetőséget biztosít.

- Mi az a három szó, ha a zenéről, az éneklésről, a zenekarról eszedbe jut legelőször.

- Hm, boldogság..., szabadság..., önmegvalósítás.

Ekkor csippan egyet a gép mellettünk, és Mandulácska felkiált.

- Úristen, Úristen!!!

- Mi történt, Mandulácska?

- Úristen. Boldogságosság. Megszületett az unokahúgom. Dóra Gréta, 3500 gramm, középhosszú haj. Úristen!

- Na, látod, szép ez a világ.

- És éppen a boldogságról beszéltünk. Húúú, nagyon örülök.

- Nem akarlak visszarántani a földre, de azért vannak pillanatok az életben, amikor mélyponton van az ember. Olyankor mi a gyógyszer?

Zsombok Réka, Acoustic Planet, Zsombok Réka, Békéscsaba, 20170908
Melyik arc az, amelyet ismerhetnek
-
Általában írok egy dalt. Vagy eléneklem a legszomorúbb dalt a világon, vagy írok valamit, ami még annál is szomorúbb. Az alkotás jó hatással van rám. Kiüríti a rossz gondolatokat. De van, amikor csak felülök a biciklire, és egy idő után az is megnyugtat. Van, amikor elég, ha megsimogatom Tituszkát. (Ő a macska, akivel az ajtóban fogadott, és aki most is ott ül az ölében, majd leugrik, és már pörög is a szőrtisztító henger.)

- És a csokika?

- Nem hoztál? Ne viccelj – kinevet a kávé fölött –, pedig tudod. Egész táblás, toffiffee. Nagggyonnn szeretem.

- Bocs, hibáztam. Réka, hogy látod magad húsz év múlva?

- Hmm.

- Könnyebbet kérdezek. Milyen ruciban?

- Az megvan. Gyönyörű, hosszú, piros ruha. Hatalmas göndör hajjal állok egy óriási, gigaszupernagy színpadon, és egy saját dalt énekelek. Húsz év múlva? Ugyanezt szeretném csinálni, csak nagyban. Szeretném önmagamat kiteljesíteni.

- És mi kell ehhez?

- Rengeteg munka, önfeláldozás, áldozat, kitartás. Van, aki azt hiszi, hogy nekem könnyű. Nekik azt üzenem, hogy nagyon sokat kell dolgozni, sok dologról kell lemondani. Nagyon sokan azt hiszik, hogy ismernek, de nagyon kevesen látnak be a színfalak mögé, aki látja a valódi énemet. Mindazt, amit elértem, elértünk, pedig még csak az út elején járunk, rengeteg munkának köszönhetjük. Rengeteg türelem kell hozzá. Azt bevallom, hogy ebben nem vagyok túl jó. Meg kell még tanulnom türelmesnek lenni, elengedni dolgokat. Így tudom csak a gondolataimat, a saját művészetemet kiteljesíteni.

- Legyen így. És akkor legközelebb csokika?

- Csokiisztikailag lepjél meg.