Tizenegy óra magasságában csörren a telefon: „Zolikám, gyere enni!” – hallom Vetésiné Eszter hangját. Mondom: „Hova?” „Itt főzünk Ladányban az iskolával.” – jön a gyors válasz.

Népi ételek főzőversenye Körösladány, Körösladány, Népi ételek főzőversenye, Körösladány, 20170909
Eszter és az iskola csapata, várják az eredményt
Hogy lehet egy egész iskolával főzni? – merül fel bennem a kérdés, de aztán hamar megkapom a választ, hogy éppen most van Körösladányban a már hagyományos Népi ételek főzőversenye.

Ragyogóan süt a Nap, így nem sokat vacillálok. Be az autóba, és irány át a szomszéd településre. Ahogy beérek a központba, már messziről hallatszik a hangulatos zene, és ahogy közelebb érek, akkor látom, hogy Fekete Zoltán, Okány község egykori polgármesterének a kezében a mikrofon, és ő énekli a közönség által kért dalokat egy remek kis cigánybanda kíséretében.

A lakosság szép számmal összegyűlt, és az sem zavarta meg őket, hogy kissé már beborult az ég, és néha-néha szemerkél is egy kicsinység az eső. Gond semmi, a hangulat jó.


Népi ételek főzőversenye Körösladány, Körösladány, Népi ételek főzőversenye, Körösladány, 20170909
Alakul a palacsintám, most jön rá az öntet
Eszterék sátra az iskola előtt van felállítva. Azt persze nem árt elárulni, hogy Eszter a Tüköry Lajos Általános és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője, aki széles mosollyal és egy öleléssel üdvözöl, de mielőtt bármit is kérdezhettem vagy mondhattam volna, már elém is tettek egy tányér jóféle palóclevest, amit hamar be is kanalaztam.

Itt azonban nem állt meg a gasztronómiai élmények sora, ugyanis házi krémmel és csokoládé öntettel meglöttyintett túrós palacsintát raktam elém, amitől minden ízlelőbimbóm vitustáncot járt, és az ízek kavalkádjától a hipotalamuszom is gőzerővel kezdte el termelni az endorfint, a boldogsághormont.

Némi szuszogás után átsétáltam a szomszédos önkormányzati csapathoz, ahol Kardos Károly polgármester úr invitált volna a további étkezésre. Ők egy nagy kondér bojtár gulyást készítettek. Az illatok miatt kis híján el is csábultam, de ahol nincs hely, ott nincs hely. Egyszerűen nem bírtam többet enni.

Tovább már nem is nagyon merészkedtem, mert majd minden asztalnál volt ismerős, aki megkóstoltatta volna a főztjét, de kapacitáshiány okán úgy sem tudtam volna elfogadni, és megsérteni sem szerettem volna őket.

Népi ételek főzőversenye Körösladány, Körösladány, Népi ételek főzőversenye, Körösladány, 20170909
Kardos Károly polgármester és csapata a bojtár gulyás után
Rögvest el is jött az eredményhirdetés, amelyen majd minden csapat részesült valamiféle elismerésben. Volt ott mindenféle étel: hazai remekek, ladányi sajátságok, de lengyel népi étel is. Leginkább az egyik különdíjas étel neve égett bele az emlékezetembe, a „túrós ne pofázz”. Nem tudom, milyen ízű lehet, de bizonyára finom lehetett, mert kiérdemelte a zsűri elismerését, akiknek persze az ilyen rendezvényeken soha nincsen egyszerű dolga. Mindenesetre megoldották, és bizonyára jó helyre kerültek a díjak.

Ez abból ivilágosan kiderült, hogy senkin nem látszott csalódottság vagy hiányérzet. Mindenki megtapsolt mindenkit, aztán vissza az asztalokhoz, hogy a megmaradt finomságokat elfogyasszák, és még egy kis időt töltsenek egymás társaságában.


Népi ételek főzőversenye Körösladány, Körösladány, Népi ételek főzőversenye, Körösladány, 20170909
Meglett a győztes is, és persze az ünneplés sem maradhatott el
Összességében jó volt jelen lenni ezen a rendezvényen, és jó volt látni, hogy a legkisebbektől az idősekig jól érzik magukat az emberek. Jókat beszélgetnek, esznek, isznak, közösségben, egymás társaságában vannak. És ez itt a lényeg, ez az igazi közösségformáló erő. Nem véletlen, hogy már tizenkilencedik alkalommal rendezik meg ezt az eseményt Körösladányban, és nem véletlen, hogy a kissé borongós idő ellenére is ennyien összejöttek az iskola és a művelődési ház közötti téren.

A huszadikról jövőre már bizonyosan nem fogok elfeledkezni, és már reggelre megyek hagymát aprítani. Mert hát, ne csak az evésből, a munkából is ki kell venni a részünket. Egy bizonyos, nem autóval megyek, mert a gasztronómia más területébe is szívesen belekóstoltam volna, de hát a szabály az szabály.