Ha egy jobb csapat ellen kap ki egy válogatott, akkor azt szokták mondani, hogy "állva haltunk meg", de ez most nem igaz. Állva maradtunk, élve, vidáman és boldogan. Boldogan, ahogy azt Vojvoda Dávid is megfogalmazta a mérkőzés után.

Bár őt és a másik "nagyágyúnkat", Hanga Ádámot kikapcsolták a szerbek, de voltak, akik a helyükre léptek, és kimagaslót teljesítettek. Vojvoda külön kiemelte Ferenc Csabát és Perl Zoltánt, akik az ő fogalmazása szerint életük meccsét játszották.

Perl Zoltán az egész mezőny legeredményesebb játékosaként, 22 pontot dobott az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes szerb válogatottnak.

Mégsem a kiemelkedő teljesítményekről, hanem a csapatról szólt ez a mérkőzés, mint ahogy az egész Európa bajnokság is.

Ne feledjük, a fiúk 48 év után nyertek mérkőzést világversenyen, sőt, rögtön kettőt is, és bejutottak a legjobb 16 közé.

A nyolc közé jutásért a világ egyik legjobb együttesével mérték össze az erejüket, és emelt fővel távozhattak a pályáról. Persze, miután a közönséggel együtt elénekelték a Himnuszt.

A teljesítményüket igazolja, hogy negyedet is sikerült nyerniük, és másfél perccel a meccs vége előtt még a szerb kapitánynak kellett időt kérnie.

Összeségében nem lehet semmi hiányérzetünk, és mindenképpen az első szó a gratulácié, és persze a köszöneté.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek az élménynek, és köszönjük ezt a csodálatos teljesítményt.