Füzesgyarmat templomi harangok, harang, református templom, Füzesgyarmat, Füzesgyarmat, 20170921
A két fiatal várja, hogy felkerülhessen testvérbátyjuk mellé
Három emberöltővel ezelőtt csonkává tették Füzesgyarmatot, megfosztották templomukat harangjaiktól. Magyarázni nem lehet mással, csak a butasággal, az öncélú rombolással, az emberi gyarlósággal. Történt ugyanis a második nagy világégés vége felé, hogy az orosz csapatok elől kivonuló német katonák kihajították a település főterén álló templom harangjait a toronyból. Elvinni nem vitték, nem kellett nekik, de aztán mégiscsak eltűntek a torony tövéből. Talán az oroszok vitték magukkal. A lényeg a lényeg, hogy Gyarmat templomának tornyában azóta, hetvenhárom év óta magányosan és árván kong a megmaradt egy harang.

„A teljesség utáni vágy van meg bennünk....Nekünk nem jó a rész, a csonka, a darab.. A hiányos egészüljön ki, szólaljon meg a teljes harmónia!"

Füzesgyarmat templomi harangok, harang, református templom, Füzesgyarmat, Füzesgyarmat, 20170921
Sokan összegyűltek, hogy lássák a csodát
Az idézet Nagy László nyugalmazott lelkipásztortól származik, aki ma már Gyulán él, de füzesgyarmati gyökerekkel rendelkezik, és egy időben ő igazgatta a településen az egyház ügyeit, és ő vezette a „nyájat”.

Hét évtizeddel azután, hogy megfosztották Füzesgyarmatot a harangjaitól Nagy László tiszteletes egy alapítványt hozott létre abból a célból, hogy újra együtt lehessen a három „testvér”, és a templomtorony magasából együtt vigyázzák az időközben már városi rangra emelkedett település életét.

A kezdeményezés hamar visszhangra talált, és elindult a gyűjtés. Az árva harang bongása távoli vidékekre is eljutott, hiszen még Angliából, Új-Zélandról, Ausztráliából vagy Brüsszelből és érkeztek adományok, és persze a határainkon belülről számtalan településről, nagyrészt a Füzesgyarmatról elszármazottaktól.

Tóth Zoltán, a település jelenlegi lelkipásztora azt a célt tűzte ki maga elé a gyülekezettel együtt, hogy a reformáció 500. évfordulójára megtérjenek a harangok, és újra hárman szólítsanak mindenkit az Úr házába, és újra együtt muzsikáljanak a füzesgyarmatiak nagy örömére.

A sok támogató adomány és az erős szándék meghozta gyümölcsét, és ez év szeptember 20-án délelőtt meg is érkeztek a hiányzó harangok a településre. Aznap még csak a torony tövében üldögéltek, csendben, várakozón, hogy körbejárhassa, megcsodálhassa mindenki.

És jöttek is az emberek. Körbejárták, megsimogatták, még néhány könnycsepp is kicsordult. „Nagy dolog ám ez” – jött egy hang balról. „Bárcsak édesanyám megélhette volna” – szólt másfelől. Sokan olvasgatni is kezdték az írást a két harang testén, a neveket, a nevüket keresték, hiszen minden adományozó neve bele lett öntve a harangok palástjába, hogy aztán ott álljanak az idők végezetéig.

Persze csattogtak a fényképezőgépek is, készültek a szelfik, hiszen ilyen társaságban ritkán fényképezkedhet az emberfia.

Füzesgyarmat templomi harangok, harang, református templom, Füzesgyarmat, Füzesgyarmat, 20170921
A kisebbik harang is közeledik a cél felé, ahol már várják a többiek
Az igazi látványosság csak másnap következett. Össze is gyűlt a település apraja-nagyja. A zuhogó eső ellenére száznál is többen gyűltek össze a templom körül a téren, hogy megnézhessék, hogy a „testvérpár” hogyan emelkedik egy daru segítségével a magasba, hogyan táncol be az ablakon, és hogyan kerül méltó helyére.

A szomszédos iskolából is kijöttek a gyerekek, és izgatottan mutogattak felfelé, ahogy a kisebb és a nagyobbik harang is elindult a helyére. De minden korosztály képviseltette magát a látványosság, mert bizony ez látványosság volt a javából, helyszínén.

Én magam is ott áztam a többiekkel, és igyekeztem néhány életrevaló fotót készíteni az eseményről a zuhogó esőben, de sokan mások is így cselekedtek, videóztak, fotóztak, mint akik megérezték, hogy igazi történelmi pillanat ez a város életében.

Füzesgyarmat templomi harangok, harang, református templom, Füzesgyarmat, Füzesgyarmat, 20170921
A legkisebb testvér a város felett
A város polgármesterét is felfedeztem a többiek között, bár nehéz volt felismerni az esőkabát csuklyája alatt. Bere Károly csak annyit mondott, hogy nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ennyi év után éppen az ő polgármestersége alatt kerülhettek a harangok a helyükre.

Való igaz, hetvenhárom év nagy idő. Ennyi idő alatt világrendek dőltek meg, új országok jelentek meg a térképen, de a füzesgyarmati torony ott állt, és várt, és ez a várakozás nem volt hiábavaló. A harangok megjöttek, a helyükre kerültek, és pénteken, a hivatalos harangszentelési ceremónia részeként meg is kondulnak, de már nem magányosan, hanem trióban, egymás hangjára felelve, egymás dallamát kiegészítve, békés és megnyugtató harmóniában. És ez a harmónia megmutatja mindenki számára, hogy van még olyan cél, amiért az emberek össze tudnak fogni, és van olyan akarat, amely mellé odaállnak az emberek.

Ahogy azt Böjte Csaba mondta: “Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.”