Joób Márton és felesége, Dóri pénteken hozhatta haza a család legfiatalabb tagját a kórházból, Lotti Lizát – szerintük nem eggyel több a kicsi, hanem eggyel több a nagy.

– Állítólag mikor megkérdezték tőlem kislányként, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, azt feleltem: anyuka leszek és tíz gyermekem lesz! – meséli Dóri, aki már három fiú, Martin, Noel és Kevin, valamint hat lány, Gréti, Doroti, Goldi, Melodi, Molli és Lotti Liza édesanyja. – Később mégsem gondoltam, hogy mindez valóra válhat, öt-hat gyereket terveztünk Marcival. Most már nem zárjuk ki, hogy Lotti után is legyen még gyermekünk. A közelben nincs másik ekkora család, akiktől tanácsot kérhetnék, de szoktam cikkeket olvasni, és időnként nagycsaládokról szóló műsort nézni, mert érdekel, hogy mások hogyan boldogulnak.

Mindennapi egészséges káosz

– Egyszer meglátogattunk egy tizenegy gyerekes családot – veszi át a szót Joób Márton. – Megállapítottuk, hogy náluk is olyan „egészséges káosz" uralkodik, mint itthon.

Ekkora családban nem egyszerű megszervezni a hétköznapokat sem: a szülők a reggeli kávé mellett beszélik át a napi teendőket, mielőtt mindenki felkel. A ruhákat Dóri készíti ki, aki már a szülés után egy nappal hazakéredzkedett, hogy elindítsa a családot otthonról, majd ment vissza a kórházba. A reggel apáé, a délután általában anyáé – nemrég mindketten letették a buszra is a jogosítványt, hogy a 17 személyes buszukat vezethessék.

– Kiszámoltam, hogy egy nap minimum 15 megálló kell ahhoz, hogy mindenki a „helyére kerüljön" – árulja el az apa. – A nagyobb gyerekek sportolnak és zenélnek is, ez pedig harmincnál is több szakkört, különórát jelent. Egy nap legalább hetven kilométert megyünk, csak városon belül!

A sportolás célja nem a versenyzés: nagylányuk, Gréti  lovagol, Martin teniszezik, Kevin jégkorongzik. – Noel fiam eddig úszott, most pedig elvittem kipróbálni a kenuzást – mondja az olimpikon, aki Noel születése után vonult vissza az élsportból. – Lehet, hogy a nyomdokaimba lép, de kilencévesen még nem lehet ezt eldönteni.

Két nap alatt kiürül a hűtő

A kicsik hamar önállósodnak: a négyéves Goldi már „neveli" a két és fél éves Melodit. Persze rájuk sem árt időnként figyelni: egyszer előfordult, hogy az egyik kis totyogós úgy nyugtatta meg a pólyás kistestvérét, hogy egy szőlőcukrot dugott a szájába...

– Az új baba születésekor sem szabad csak a picire koncentrálni – jegyzi meg nyugodt mosollyal Dóri. – Emellett napi 1-2 óra vasalás, 2-3 adag mosás. Most kevesebb a segítségem. Egy hölgy jár hetente takarítani, és az anyósom is átjön időnként – a tizenkilenc unokája közül kilenchez.

Hiába pakolják tele a hűtőt, legfeljebb két nap múlva újra üres – egyszer pedig egy cipővásárról 32 pár lábbelit hoztak haza. Ekkora tételnél már érdemes az árakat, akciókat figyelni, a bevásárlást épp ezért egy ideig kizárólag Dóri intézte. Most már kisebbeket a férje is vállal. Mikor megkérdezem, mikor jut ideje magára, elmosolyodik: az nem igazán hiányzik, hogy egyedül legyek, de az fontos, hogy tudjunk kettesben maradni Marcival este 9 után, amikor már mindenki alszik.

Unalmasabb lenne nélkülük

– Biztos pont az életünkben, hogy minden vasárnap felöltözünk szép ruhába, és megyünk közösen istentiszteletre – árulja el Joób Márton, aki a Hit Gyülekezetének tagja. – A gyerekek is várják, mert ott lesznek a a barátaik; persze a szép ruha gyorsan koszos lesz a nagy játékban...

A másik stabil alap a lassan 15 éve tartó házaságuk: merik vállalni, hogy akár ennél több gyereket is felneveljenek.
– Ránézek Lottira, és eszembe jut, hogy ő ne lenne? – lágyul el a 35 éves édesapa, ahogy törékeny, újszülött kislányát a kezében tartja. – Egyikükre se tudnám azt mondani, hogy nem kellett volna vállalni! Megállapítottuk Dórival, hogy mennyivel unalmasabb életünk lenne, ha csak az első három gyermekünk született volna meg!

Forrás: delmagyar.hu