A település hány százaléka élt meg a kosárfonásból a szocializmusban?
Alapvetően Békésen nem volt olyan család, aki ne foglalkozott volna ezzel a szakmával: a Kosárgyárban úgy kétezren – nekik voltak vidéki telephelyeik is –, a Háziipari Szövetkezetben pedig kb. 1200-an. S hogy a házi asszonyok is plusz bevételhez jussanak, az otthonukban, mint bedolgozók készítették a termékeket.

Önöknél is mindenki kosárfonó volt a családban?
Senki; a szüleim gazdálkodók voltak, majd az állam kisemmizte őket. És miután 1956-ban elvégeztem az általánost, hogy pénzt keressek, kosárfonónak jelentkeztem a szövetkezetnél – noha én varrónő szerettem volna lenni, de nem volt rá keretünk.

Kocsor Imréné Nyeste Julianna - békési kosárfonó, kosárfonó, Békés, 20171009
Kocsorné Julika (galéria)
Nyilván azt már sosem tudjuk, meg, hogy mi lett volna, ha... Ellenben most itt ülünk.

Első lépésben a szomszéd Mariann nénitől megtanultam egy ruháskosár elkészítését, amit bevittem Sanyi bácsihoz, a művezetőhöz, aki azt mondta: „jó, csak ennél rosszabb ne legyen!". Majd kaptam sok-sok anyagot, és otthonról dolgoztam, és amikor elfogyott, egy újabb mintát készítettem.

Teljesen az alapoktól kezdte, mint a kisrendőr, akiből egyszer csak kapitány lesz.
Valóban szépen haladtam; majd úgy '63-ban rábeszéltek, hogy induljak el a tiszafüredi kosárfonó versenyen, ahol 78 indulóból 16. lettem; de már két év múlva a mezőny élén végeztem.

Minek tudható be, hogy két év alatt ennyit fejlődött?
Mindig is törekedtem a szép munkákra, azonfelül figyeltem a környezetemben jelentkező igényeket – ahogy most is. Később a szövetkezeti műhelyben elsajátítottam a bútorkészítést.

És idővel vezető lett.
Először betettek egy irodába könyvelőnek, de az nem az én világom volt... és mielőbb visszaültem a műhelybe. Párhuzamosan leérettségiztem, elvégeztem a Népművészeti Akadémiát, miközben a férjemnek nagyon sokat köszönhetek, illetve megszületett Juli lányunk, aki ma a békési Jantyik Mátyás Múzeum egyik restaurátora.

Hogy élték túl a rendszerváltozást?
A szövetkezet műszaki vezetőjeként számtalan partneri kapcsolatom volt. Rájuk támaszkodva 1992-ben indítottuk be ezt a betéti társaságunkat, és akkor vásároltuk meg ezt a telephelyet – akkoriban 30-40 alkalmazottunk volt.

Békési kosárfonó, kosárfonó, Békés, 20171009
(még több kép)
Ahogy látom, most is nagyon sok a termék.

De ez sajnos nem azt jelenti, hogy most sokan dolgoznak, hanem azt, hogy kisebb a kereslet. Volt, hogy budapesti cégekkel negyedéves szerződéseket kötöttünk. Manapság, ha szerződést kapok, akkor csak nyugdíjasokat tudok mozgósítani, ami azért szomorú, mert a fiatalokat nem motiválja ez a sok időt, szorgalmat igénylő szakma.

Mivel ma már szinte mindent gombnyomásra kézhez kapunk. És ha kiszámoljuk az órabért...
Mi darabbérben dolgozunk.

Egy munkát nagyobb művészet eladni, mint legyártani?
Bizony! Meg is járom a hadak útját: Budai Vár, Vörösmarty tér, vásárok stb.

Amúgy létezik egy kifejezetten békési stílus?
Igen, ha ránézünk a termékre, meg lehet mondani, hogy ez tiszafüredi, tokaji vagy éppen békési. (Közben megszólalt Julika telefonja.)

Békési kosárfonó, kosárfonó, Békés, 20171009 Az imént egy svájci ügyféllel tárgyalt. Honnan érkeznek még megrendelések?
Angliából, Ausztriából, Németországból, Olaszországból, Hollandiából.

Olyankor beáll egy kamion a ház elé?
Most már nem, de régen Ausztriába, Németországba bútorfiókokat készítettünk.

(Azt kövezően bejárjuk a birodalmat.)

Megtudom, több száz terméket gyártanak a kislabdától a napozóhintákon keresztül a ruhásszekrényekig, amelyek egytől-egyig le vannak zsűrizve. Nem mellesleg, az elmúlt 25 esztendőben, a cég számtalan elismerésben részesült (a lista a cikk végén!).

Elmondja, a díjak olyan lendületet, motivációt adnak, hogy folyamatosan az újításokon töri a fejét.

Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy amikor egy csabai üzletben a polcokra került a 3 kilós lipóti házi parasztkenyér, nyomban készített hozzá egy kosarat. Hamarosan fel is kereste egy hölgy, és azt kérdezte: „véletlenül nincs-e ehhez a kenyérhez egy kosara?" „De van, kedvesem!", mondta, és kivitte neki, aki körbepuszilgatta.

Békési kosárfonó kislabda :), kosárfonó, Békés, 20171009
A kislabda
Hozzáteszi, egy másik nőtől a nyáron kapott egy emailt, amelyben elmesélte, hogy Szegeden látott kenyérkosarat, amit úton-útfélen elkezdett vadászni, de sehol sem lelte meg. Majdan Keszthelyen egy kosárfonó-standon beszélt az árussal, aki szerint az említett kosarat Békésen gyártják, és megadta Julikáék elérhetőségét. Azt követően hazament Szegedre, lefotózta a kosarat, és elküldte a képet. Postafordultával ment is Madzagfalváról a kosár a Tisza-parti városba.

(A fentebb említett kislabdákból, egy svájci magyar orvos 2500 darabot rendelt gyógyászati célokra, azonfelül ragyogóan lehet vele játszani, mert nem üt, ha eltalál valakit.)

***

A Népművészeti Kosárfonó Bt. munkáit a hazai népművészeti üzletekben és a nagy népművészeti vásárokban, de Svájcban, Angliában, Olaszországban, Hollandiában is megtalálhatjuk. Kosaraiban, fonott vessző bútoraiban a helyi békési és Békés megyei hagyományokat ötvözik a mai igényekkel, termékei Magyar Kézműves Remek díjasak. Tárgyai kiváló kisbútorok, használati eszközök.

Alkotásai megtalálhatók a NIT gyűjteményben, békés megyei közintézményekben. Számos hazai és külföldi kiállításra kapott meghívást, önálló bemutatója volt Németországban.

 

Kocsor Imréné Nyeste Julianna - békési kosárfonó, kosárfonó, Békés, 20171009

Népi Iparművész, NESZ Arany Oklevél, Gránátalma, Csokonai és Pro Renovanda díjas alkotó, a Népművészet Mestere, az Év Mestere. A Békés Megye Népművészetéért díj, az Életfa Békés Megye Népművészetéért díj kitüntetettje, a IX. Országos Népművészeti kiállítás ezüst plakettjének tulajdonosa.