Bökfi János egy nagyon színes egyéniség, akinek életútját sok más sorstársához hasonlóan az akkori hatalom ahol csak tudta, akadályozta. Édesapja a háborúban orosz fogságba esett, az embertelen gulágban raboskodott 4 évig, majd azon kevesek egyike volt, aki ismét hazatérhetett szerettei körébe. De nem sokáig lehetett velük, mert koholt vádak alapján börtönbe került. Osztályidegenként, un. kulákként sajnos, a hatalom emberei bármit megtehettek velük szemben, ellenük védekezési lehetőség nem volt.

Tanulmányai végzése nagyon sok akadályba ütközött. Középiskolai tanulmányai közben vitték el építő katonának, majd vállalta, hogy bányász lesz, mert így korábban kiszabadult a kötöttségből, ezzel szabadabban választhatta meg munkahelyét, lakhelyét. Akaratával, realitás érzékével mindig felülkerekedett a nehézségeken. Szülei állatorvosnak akarták taníttatni őt.

A bányából Füzesgyarmatra jött haza, a gépállomásnál helyezkedett el. Ma már a fiatalok nem tudják, mi is volt a gépállomás, pedig abban az időben a földművelők részére így biztosították az erőgépeket. Később az Aranykalász Tsz-ben helyezkedet el. 1 évig főkönyvelő a SERKÖV-nél. A jogutód Vörös Csillag Tsz-ben vezetői feladatokat is ellátott. Nevéhez fűződik a programozás megvalósítása a szövetkezetben, mely a mai számítógépes rendszer elődje volt. A Jármű Ktsz-ben is dolgozott, mint belső ellenőr, főkönyvelő, majd ismét a Tsz-ben dolgozott. A rendszerváltást követően megválasztották Füzesgyarmat polgármesterének, majd a mandátum lejártát követően nyugállományba vonult.

Igazi sportember Bökfi János. 16 évig volt leigazolt labdarugó a helyi futball csapatnál, ifjúsági és a nagycsapat edzője, az egyesület vezetője volt 8 évig. Ha valaki, akkor ő igazán beírta nevét Füzesgyarmat Sporttörténetébe is.

A Bökfi család ősei, a ma még élők számára, illetve a hasonló sorsú családok részére törlesztést jelentett, hogy a rendszerváltás után településünk első polgármestere lett.

Ibrányi János elnök