A kereskedelmi Black Friday angolszász „hagyomány”, amelynek keretében egyedi(nek feltüntetett) akciókkal próbálják elcsábítani a karácsonyra vásárló fogyasztók tömegét – foglalta össze az akciós nap lényegét Morvai Gábor, a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének ügyvivője.

Last minute, Black Friday…

Morvai Gábor szerint az elmúlt 2-3 év hazai tapasztalatai alapján kijelenthető a Black Friday kapcsán, hogy ez a nap „ideális arra, hogy vásárlóként áldozattá váljunk”. A szakértő szerint azért nem árt – például – óvatosnak lenni, mert a Black Friday-t hazánkban egyes kereskedelmi cégek egyfajta hívószóként alkalmazzák, miután „tudják, hogy milyen jelentéstartalom tapad hozzá: az, hogy egy napig nagyon olcsón vásárolhatok”.

A Black Friday hazánkban jogilag még nincs definiálva, ezért megeshet – hívja fel a figyelmet a szakértő –, hogy egyes árusítóhelyek úgy hirdetnek Black Friday-t, hogy ahhoz semmilyen valós akció nem kapcsolódik: „Mint amikor ’last minute’ jelszóval utazásokat értékesítenek, amivel kapcsolatban az ember azt gondolja, hogy valamilyen utolsó pillanatos, lemondott foglalás indokolja a kedvező árat. Persze ebben az esetben nehezen érthető, hogy – teszem azt – februárban hirdetnek augusztusi last minute utakat…” – mondja.

Kirakatáruházak, tarthatatlan vállalások

A fogyasztóvédelmi jogász szerint a Black Friday-akciókkal az egyik nagy probléma az, hogy óriási keresletet szabadítanak rá egy olyan kereskedelmi struktúrára, amely nem arra van felállítva, hogy rövid idő alatt tömeges tranzakciókat bonyolítson le. Ennek egyik jellemző megnyilvánulása az, amikor a webáruházas kiszállítási határidők a végtelenségig tolódnak.

Ennek elsődleges oka az – mondta a szakember –, hogy a webshopok nálunk „elsősorban kirakatok és csak másodsorban áruházak”. Legtöbbjük – nagyon okos gazdasági megfontolásból – nem tart készleten sok árut, éppen csak annyit, amennyit a folyamatos kereslet kiszolgálása indokolttá tesz. Ezek az „üzletek” csak amikor beérkezik a megrendelés, akkor próbálják a lehető leggyorsabban – akár Kínából, esetleg külföldi, európai vámraktárakból – beszerezni az igényelt árut.

A Black Friday jelszavával kreált fogyasztói rohammal tehát olyan kereslet szabadul ezekre az üzletekre, amit nem tudnak kiszolgálni, és hiába írják azt az oldalukon, hogy a szállítási határidő 3 nap – a karácsonyi ajándéknak rendelt holmi könnyen odalesz – figyelmeztet a jogász.

Ne kattintsunk, ne pakoljunk a kosárba ész nélkül

Az egyik legfontosabb szabály a Black Friday kapcsán: tilos impulzusból rákattintani a kosár ikonra, vagy rögtön leemelni az árut a polcról, csak mert azt írja a kereskedő, hogy akciós termékről van szó. Vásárlás előtt minden esetben hasonlítsuk össze a kedvezőnek tűnő árat más áruházakéval – szól a szakértői tanács. Erre a célra már több internetes ár-összehasonlító portál is rendelkezésünkre áll.

Két fontos kérdés

Önmagában attól, hogy egy árat piros háttéren tüntetnek fel, vagy odaírják mellé, hogy akció, az még nem jelenti azt, hogy egy jó vételről beszélhetünk – hívta fel a figyelmet Morvai Gábor, aki szerint a vásárló két fontos kérdést tegyen fel magának annak érdekében, hogy ne „vezessék meg” az akciós árcédulák. Ez a két kérdés: „Megéri?”, illetve „Nem éri meg?”

A szakértő szerint a kereskedelmi kommunikációban és gyakorlatban mindennapos, hogy akár hosszabb ideig is a fogyasztók ingerküszöbénél magasabb árakat alkalmaznak, pusztán abból a megfontolásból, hogy később majd annál jóval alacsonyabb áron, akciósként feltüntetve el tudják adni a terméket. (Az akciózás egyik jogszabályba foglalt feltétele is az egyébként, hogy a címkén az üzlet feltüntesse, hogy milyen, korábban ténylegesen alkalmazott árhoz képest tett engedményt.)

Egy ötvenszázalékos leértékelésnél is „pénzénél lehet” a kereskedő

Tulajdonképpen arról van szó – foglalta össze Morvai Gábor –, hogy gyakorta az akciós ár az, ami a valós ár-érték arányt a leginkább megközelíti; tehát ilyenkor valójában nem is alkalmi vételhez jutunk hozzá, hanem egyszerűen ez az első olyan ár, amivel kapcsolatban egyáltalán felmerülhet a vásárlási hajlandóság.

Ilyen módon az árusító akár egy 50 százalékos leértékelést is tud produkálni – még így is jó haszonnal, hiszen nyugodtan vehetjük alapvetésnek, hogy a kereskedő a profitról soha nem fog lemondani, még akkor sem, ha ezt akarja velünk elhitetni.

Forrás: hirado.hu