Kincses Zoltán eposz Szent Erzsébet, Kincses Zoltán, szent erzsébet, Szeghalom, 20171221
Ezt a borítót kell keresni
Most került ki a nyomdából Kincses Zoltán negyedik eposza, amely a Nimród királyt, az Atilla királyról szóló Isten ostorát illetve az Emese álma című művet követte a sorban. A könyv ajánlói sorában olyan személyek megjelennek, mint a Jászai Mari-díjas Bartus Gyula, a Balázs Béla-díjas filmrendező Szőke András, a nemzetközi szinten is ismert jazz gitáros Czirják Csaba vagy a fiatal és feltörekvő színésztehetség Kovács Ágnes.

- Miért éppen eposz? – kérdeztük először a szerzőt.

- Írtam már több műfajban. Leginkább a regényben érzem magam otthon, de összeraktam színdarabokat és filmforgatókönyvet is. Talán emlékeznek a Szőke András által rendezett Bakkermann című filmre, annak én írtam a forgatókönyvét. Visszatérve azonban a kérdésre, az eposz egy különleges műfaj. Általában akkor kerül palettára, amikor a nemzetmegmaradás, a nemzeti kérdések fontos szerepet töltenek be a közösség életében. Így volt ez Zrínyi Miklós idejében, amikor a nemzetmegmaradás volt a tét, a fizikális megsemmisülés veszélyeztette a magyarságot, így volt ez a reformkorban, amikor a másik két jegyzett eposzunk, a Zalán futása vagy a Buda halála született.

- És így van most is?

Kincses Zoltán eposz Szent Erzsébet, Kincses Zoltán, szent erzsébet, Szeghalom, 20171221
Frissen a nyomdából
- Más formában, de igen. Most nincs szó szerencsére a fizikális megsemmisülésről, nem a nemzethalál víziója lebeg a szemünk előtt, mint Vörösmartynál, hanem egyfajta feloldódás egy közös, nagy és kérdőjeles tartalmú olvasztótégelyben. Van, aki szerint ez jó, erre felé kell haladni a világnak, más másképpen gondolja. Én nem ítélkezem, hiszen se jogom, se felhatalmazásom nincs rá, csak megfogalmazom a saját véleményem ezekben a művekben. Ez a jelenség persze nem csupán a magyarságot érinti, hanem egy globális folyamat, és igazából nem is most kezdődött, de én úgy érzem, hogy tennünk kell azért, hogy megőrizzük egyéniségünket, egyediségünket, egy egészséges identitástudatot, mert szerintem csak így tudunk hozzátenni valami valódit és igazat a közös értékekhez. Én úgy gondolom, hogy csak az tud másokat is tisztelni, aki saját értékeivel is tisztában van. Csak így lehet egyenes gerinccel és tiszta tekintettel egymás szemébe nézni.

- Miért választottad Szent Erzsébetet? Nem mondhatnánk, hogy egy hagyományos eposzi alak, nem egy csatákban diadalmaskodó hős.

- De hős. És diadalmas. Ő szeretet diadalát hozta el közénk. Ilyenkor, karácsony előtt különösen jó erről beszélni, írni. Gondoljunk csak bele abba, hogy a legtöbb kórházat róla nevezték el a világon. Róla, II. András király és a Bánk bánból ismert Gertrudis lányáról, IV. Béla Király húgáról, aki Türingiában is mindvégig magyarnak vallotta magát. Másrészről fontosnak éreztem, hogy egy nőt, egy három gyermekes családanyát, egy boldog házasságban élő feleséget állítsunk példaként a mai kor elé, aki nem mellesleg számtalan dolgot tett a közösségért, és már életében is szentként tisztelték. Mind a mai napig csodákat tulajdonítanak neki, és Türingiában még mindig sokan azt mondják a felkelő Napra, hogy felkelt, felébredt „Lizi”. Szent Erzsébetnek tehát élő emlékezete van.

- Hogyan jött a történet?

Kincses Zoltán eposz Szent Erzsébet, Kincses Zoltán, szent erzsébet, Szeghalom, 20171221
A pozsonyi Szent Erzsébet szobor
- Már a korábban írt Örök vér című regényemben is előkerült Szent Erzsébet alakja, de most, hogy egy róla szóló előadásra készültem, annyira magával ragadott a téma, hogy eldöntöttem, eposzt írok róla. Egy tét nélküli baráti fogadásból, amely arról szólt, hogy Erzsébet nap és András nap között megírom, meg is született a mű.

- Akkor nyertél.

- Nyertem, már azzal, hogy megírtam. Nagyon jól és felemelő volt benne lenni az alkotói folyamatban. Valósággal megtisztul az ember lelke, amíg ezzel foglalatoskodik. Remélem, hogy mások is nyertek, nyernek ezáltal, hogy elolvassák, már persze csak akkor, ha elnyeri a tetszésüket.

- Hogy valósult meg ilyen gyorsan, hiszen azt mondtad, hogy András napra készültél el a kézirattal?

- Mintha Szent Erzsébet keze vezette volna a könyv útját. Nagyon sokan segítettek abban, hogy kijöhessen ilyen rövid idő alatt a nyomdából. Hencz Niki villámgyorsan betördelte, elkészítette a borítótervet, és már mehetett is a nyomdába. Az ajánlók is nagyon gyorsan reagáltak, elolvasták a kéziratot, és megküldték a véleményüket. Köszönet nekik érte. Hogy nevesítsük is: Bartus Gyula, Czirják Csaba, Kovács Ágnes és Szőke András. A megvalósításhoz is néhány óra alatt jött össze a támogatás, a segítség, mintha érezték volna, hogy egy szép történetet szolgálnak. Mester Csaba már korábban is támogatóm volt, de most mások is melléálltak az ügynek, úgy mint Dorcsinecz József, Gajda Mihály, egy volt középiskolás osztálytársam, Mészáros Károly, Csika és Bartha Sándor, aki már többször jelezte, hogy nagyon szívesen támogatná az ilyen témájú könyveim megjelenését, és most éltem is a lehetőséggel. A gyulai Schneider nyomda rugalmasan állt hozzá a dolgokhoz, és bevállalta, hogy még az ünnepek előtt elkészülnek vele. is Szinte pillanatok alatt összejött minden, és most elmondhatom, hogy egy újabb könyvem kerülhet a polcokra. Köszönet a segítőknek. Köszönet Szent Erzsébetnek.

Kincses Zoltán eposz Szent Erzsébet, Kincses Zoltán, szent erzsébet, Szeghalom, 20171221
Pillanatkép egy könyvbemutatóból
Néhányan vannak már, akik elolvashatták, például a fent említett ajánlók, tőlük, az ő ajánlásaikból ragadnánk ki néhány mondatot, gondolatot, hogy ezzel mi is figyelmükbe ajánljuk Kincses Zoltán legújabb és frissen megjelent művét:

- „Nagyszerű érzés, hogy a történelmünk, a büszkeségeink és igazi értékeink, a dicsőséges múltunk fölött, a mai napig is vannak, akik őrködnek, és szolgálatot teljesítenek. A te munkád is egy újabb szolgálat. … Mert, ha nem ismerjük a múltunkat, eltűnik majd bennünk a jelenünk megélése is, és helyes önértékelésünk is csorbát szenved majd. Könnyen válhatunk szélfútta kóróvá, melyet kénye-kedve szerint röpít a szél bárhová. Szükség van a munkádra! A látomásaidra! A meséidre! És arra, hogy mindezt papírra is írhasd!” – Bartus Gyula

- „Nem elhanyagolható tény Kincses Zoltán szellemi táptalajában Békés megye, az Alföld, a Berettyó, a Körös. … Ami nekem Szentes és a Delelő vendéglő, az neki Szeghalom, Ladány, Mágor, Okány, Vésztő, Csökmő, Biharugra. … Érdemes ezt a kötetet máshogy olvasni, mert Ő képekben gondolkodik, történetekben, meseien és filmesen. Kevesen tudják, hogy írója és társalkotója olyan magyar játékfilmeknek, mint az egészestés Bakkermann című filmszatíra. Ő olyan író, akinél a fájdalmas humor és érzékeny abszurd keveredik a történelmi precizitással.” – Szőke András.