Mindkettőjükről sokat beszéltünk az elmúlt években. Presleyről legutóbb az '50-es évek könnyűzenei csúcsteljesítményseit összegező listán. Elvis Presley nem csak a popkultúra, hanem a teljes 20. századi kultúrtörténet, sőt: a múlt század történelmének egyik legmeghatározóbb fenoménja volt, írtuk. Elvis elképesztő hatást gyakorolt a kor tömegkultúrájára, sőt, a társadalom egészére. Népmesehős volt. A legkisebb fiú. Ő volt az All American Boy, aki teherautósofőrből lett mindent vivő popsztár.

És a halálához vezető út is legalábbis egy görög drámába vagy egy shakespeare-i bukástörténetbe illő. Szinte minden, amit csinált nagyszabású és végzetes volt. Összekapcsolta az amerikai társadalmat: fehér fiú volt fekete hanggal, a countryt keverte a rhythm and blues-zal, aztán később az egészet a soullal.

Bowie születésének napját két nappal követi halálának évfordulója - főleg az utóbbi miatt rengeteget írtunk arról az emberről, aki - ahogy egy korabeli megemlékezés szólt - nem a könnyűzene vagy a popkultúra egyik sarokköve volt, hanem ő volt az, aki megmutatta, hogyan kell lerakni a sarokköveket. Ő volt többek közt az, aki megmutatta a világnak, hogyan kell változtatni, kísérletezni, új dologba fogni a popkultúrában, eldobni az egyik bőrt, levedleni azt, és újat növeszteni.

Ugyanakkor nem volt didaktikus - egyszerre volt maga volt az alkotó és a műalkotás. Öt évtizeden át többek közt popdalokkal, ruhákkal, videókkal, lemezborítókkal, turnédizájnokkal és összességében önmagával, folyamatosan megújuló, átalakuló, két lábon járó alanyként, állítmányként és tárgyként értelmezte és definiálta a kultúra és a pop, a magasművészet és a pop viszonyát. Tudta, hogy "mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység, és mily tömör a hígság, és mily komor a vígság", hogy egy másik fontos popkulturális ideológust, Kosztolányi Dezsőt idézzük.

Külön érdekesség, hogy Bowie-nak és Elvisnek volt közös pontja is: a Golden Years című funkos 1975-ös dalt David Bowie a legenda szerint Elvis Presleynek írt, s mint Bowie el is árulta, fel is ajánlotta azt az idősödő legendának, aki azonban visszautasította a számot. Azt a felvételt mutatjuk meg, amikor Bowie az akkor még szinte kizárólag az amerikai fekete közönséggel azonosított Soul Train című műsorban lép fel.

Forrás: hvg.hu