Árpi: Remélem a Tisztelt olvasók nem értik félre, ha azt mondom, minden nagyképűség nélkül, hogy ezzel a nagy díjjal mindent elértünk és megnyertünk, amit Magyarországon ebben a szakmában el lehet: kétszer egymás után az ország legjobb kereskedelmi pálinkafőzdéje lettünk, 2016 évben a Piros Vilmos körténket az Ország Pálinkájának választották, amit évente csak egy főzde nyerhet el, és most a Quintessence-en is győztünk.

Hogyan tovább?
Árpi: Mónival azon gondolkozunk, hogy most húzni kellene egy vonalat: versenyfronton egy kis szünetre van szükségünk, ezzel szemben a magyar piac mellett próbálunk a külföld felé is nyitni.
Móni: Kétirányú maga a versenyzés, mert ez a sok győzelem egy idő után már elvárássá válik a fogyasztók és a szakma részéről. Mivel ez egy nagyon komplex és összetett munka, így sokan nem látják, hogy nüánsznyi tényezők dönthetnek az eredményekről. Ahogy szokták mondani édes teher, de sportosan fogalmazva, a csúcson kell abbahagyni, amikor megtettünk mindent… azaz Árpi szakmailag mindent letett az asztalra.

 

Takács lászló és nagy árpád, árpád pálinka, 20180124
Takács László, a Quintessence versenyigazgatója gratulál Nagy Árpádnak (galéria)

 

Ő pedig mindig azt mondja, hogy a nővérem nélkül…
Móni: Egyikünk sem tudna a másik nélkül igazi nagy sikert elérni. Óriási szerencsénk van, hogy  ilyen jó testvérpárt alkotunk; testvériesen megosztjuk azokat a feladatokat, amelyekhez értünk,  ez egy nagyon szerencsés családi kapcsolat.

Mióta vagytok munkakapcsoltban?
Móni: 2008-ban nagyon piciben kezdtük, és folyamatosan fejlődtünk. Amikor  most a díjátadóról jöttünk  hazafele, a kocsiban megkérdeztem Árpitól, hogy „emlékszel, milyen boldogok voltunk, amikor remegve mentünk ki az első érmünkért?”.

Hegedűs mónika és nagy árpád, árpád pálinka, 20180124
Móni & Árpi (képek)
Tehát húztok egy vonalat.

Árpi: Igen, és valószínűleg ezeket az energiákat az új termékekbe koncentráljuk, és a versenyzést szüneteltetjük.
Móni: A döntésnél fontos szempont, hogy  számos versenytársunkkal szemben nekünk más a státuszunk, mert amíg a kisebb főzdék szinte versenytételekkel neveznek, addig nekünk nagy tételben kell prémium minőséget előállítani és forgalmazni. Ez alapkövetelmény volt mindig is és ezek után sem fog változni.
Árpi: Ez számszerűsítve körülbelül úgy fest, hogy míg a kisebb főzdék mondjuk egy kajszibarackból 1000 palackszám alatti mennyiséget állítanak elő addig mi 6 ezer palackot adunk el évente. Fontos, hogy ez nem megy a minőség rovására, amit bizonyít az is, hogy  a mostani 11 aranyból, 6 extra nagy palackszámú pálinka.

Édesapátok valaha a bérfőzéssel kezdte.
Árpi: Akkoriban még a kereskedelmi pálinkafőzés a TSZ-rendszerbe tagozódott; majd ő volt az első ebben a régióban, aki kiváltotta a bérfőzdei jövedéki engedélyt.

Mindig is a pálinka volt a főtevékenysége?
Móni: A pálinka és a szántóföldi növénytermesztés.
Árpi: És nagyon boldog volt, amikor úgy bő húsz éve csatlakoztam a vállalkozáshoz.

Manapság egyre ritkább, amikor apáról fiúra/leányra száll egy mesterség.
Móni: Én még a főiskolán titkoltam, hogy szüleimnek pálinkafőzdéje volt.

Miért?
Móni: Mert akkor még a pálinka a fejekben mást jelentett.

 

Hegedűs mónika és nagy árpád, árpád pálinka, 20180124
Tüzijáték és a galéria

 

Évtizedekig kocsmaitalként élt a köztudatban.
Árpi: Vagy inkább a vidék itala volt.

Kinek köszönhető, hogy ilyen népszerű lett ez a nedű?
Móni: Az egyik úttörő az Agárdi Pálinkafőzde volt, de sokat köszönhetünk Dr. Panyik Gábornénak az egyetemről, aki az oktatási oldalon vállalta fel az úttörő szerepét vagy Lovász Sándornak, aki fesztivált és versenyt szervezett erre a termékre és népszerűsítette ezzel.

Kicsit visszalépve, gyermekkorotokban mennyire volt egyértelmű, hogy ez az út áll előttetek?
Móni: Semennyire. Engem a családom ék húzott ebbe bele…
Árpi: Móni azért tudatosan a gyulai kertészeti szakközépbe jelentkezett, majd a kecskeméti kertészeti fősulira.
Móni: De azt követően a marketinggel és a számvitellel kezdtem el foglalkozni, mert rájöttem, hogy valójában a pénzügyi szféra az én világom. Közben másfél éve elkezdtem a pálinkamesteri képzést is, hogy még jobban képbe legyek. Például a decemberben megjelent Pálinka Sommelier pont arról szól, hogy aki megvásárolja a terméket, az megismerheti az alapízeket, megtanulhatja felismerni azt és azok jellemzőit. És épp Árpi ötlete volt, hogy a pálinkaképzést be kellene vezetni a helyi Zwack szakközépbe is.

árpád pálinka: Quintessence 2018-as aranyak, árpád pálinka, Békéscsaba, 20180124
Egy aranyos kép
És Árpi te hogy lettél főzőmester?

Árpi: Ahogy mondtam, húsz éve, húsz évesen csatlakoztam a vállalkozáshoz.
Móni: Akkor nőtt be a fejed lágya, megtaláltad önmagad.
Árpi: A fiúk később érnek… Előtte voltam felszolgáló és sokmindenben kipróbáltam magam Tulajdonképpen anyu hívószavára érkeztem. Büszkék vagyunk rá, hogy  ebben a cégben az édesanyánk is főzőmester volt, ami akkoriban még nagyobb ritkaságnak számított. Ők szerették meg velem ezt a foglalkozást.

Tulajdonképpen mi indokolta, hogy a bérfőzésről átálltatok a kereskedelmire?
Árpi: Szicsek János, a tiszaföldvári Szicsek Pálinka tulajdonosa folyamatosan fűzött bennünket, hogy lépjünk ki a kereskedelemre. Majd egyszer Móni elé álltunk, hogy nemcsak a termelési, hanem a kereskedelmi oldalt is erősíteni kell.

Akkor húztátok be Mónit… Akkoriban már a fővárosban éltél?
Móni: Igen, és kézenfekvő volt, hogy a pálinkánk nagy részét Budapesten fogjuk eladni,  mert itt már megvolt a vevőkörünk, azonfelül számtalan családnak főztünk, tehát nagyon sokan rendelkeztek saját főzésű pálinkával.

Évente négy-öt új termékkel léptek ki a piacra. Hány grafikusotok van?
Móni: Húúú… már rengeteget elfogyasztottam (nevet). De ami érdekes, idővel visszatértünk az elsőhöz, Ipacs Gézához – ő tervezte a Vádászt és Kisüstit is. De úgy átlagban, évi 5-6 művészt foglalkoztatunk.

 

árpád pálinka: Quintessence 2018-as díj, árpád pálinka, Békéscsaba, 20180124

 

A kreatívkodás úgy zajlik, mint egy amerikai moziban, hogy csomó tervet körbeültök, és…
Móni: Nem, én általában tudom, hogy mit szeretnék. Inkább az a probléma, hogy az elképzeléseket a legtöbbször nehéz papírra vinni. S ha három terv alapján nem érzünk egymásra, akkor lépni kell.
Árpi: Nehéz egy illat-, a íz- és a színvilágot eltalálni. Ez Móni asztala, és nem is adja ki egy komplett stúdiónak, hanem ő sakkozza ki a lépéseket.
Móni: Sőt, amit nagyon szeretek a tervező mellett ülni.

Ő is?
Móni: Nem mindenki, de olyannal dolgozok, aki ezt elviseli. Azonkívül az elképzeléseinkhez nagyon nehéz gyártókat, kivitelezőket is találni.
Árpi: Például a karácsonyi rendelést már az évelején le kell adni, mert nem tudják időben teljesíteni.

A beszélgetésünk elején mondtátok, hogy próbáltok a külföldi piac felé orientálódni.
Árpi: Ami lényeges, hogy a magyar piac minőségét és mennyiségét megtartva, próbálunk egy olyan külföldi kapcsolatra szert tenni, amely szép lassan egy olyan társcéget építene fel – természetesen ragaszkodva az Árpád Pálinka névhez –, amely által, úgy 5-10 év alatt komoly eladásaink lehetnek.

Hogy mondják például franciául, hogy Árpád Pálinka?
Árpi: Franciául nem tudom.
Móni: Eredendően ékezetek nélkül fogjuk használni a barnd nevet.


***

Ha még nem kóstoltad meg, azért, ha pedig már igen, azért látogass el az Árpád Pálinkatanyára, amelynek kapui az év minden napján nyitva állnak!

Elérhetőségek: Békéscsaba, Kisrét 92/2, telefon 66/325-859, 30/998-4032
e-mail: arpadpalinka@arpadpalinka.hu, honlap: www.arpadpalinka.hu.

web shop: https://shop.arpadpalinka.hu