Sokszor tapasztaljuk, hogy háztartási eszközeink sajnos nem állják ki az idő próbáját. Nem így az a villanykörte, amely 1901 óta világít folyamatosan az amerikai Livermore tűzoltóságán. A kézileg gyártott lámpa eredetileg 30 vagy 60 wattos volt, és igaz már csak 4 watton világít, de mégis működik, több mint egymillió órája. Hogyan lehet mégis az, hogy a modern izzók csak ezer órát tudnak világítani?

Gombaszögi Attila szakújságíró a Kosár című műsorban úgy vélte, a tervezett elavulás alapvetően nem egy újdonság, hiszen már az 1920-as évektől az amerikai izzógyártók kartellszerű összefogásban valósították meg, hogy nem gyártanak hosszú élettartamú volfrámszálakat, így ugyanis az élettartam rövidebb lesz, viszont a bevételük ezzel egyenes arányban növekedhet.

Persze az előre tervezett, tehát a szándékos kereskedelmi avulás, vagy elavultatás nem minden használati tárgyra igaz, így a satu több száz éve – egyszerű mechanikus köszönhetően – működik, és ma sem avult még el. Kiválóan működik. Jóllehet, hogy maga a satu, a szerkezeti anyagok a konstrukció egyes részletei az igénybevételek hatására folyamatosan avulnak – igaz, tervezhető a termék életpályájába.

Amely több dologtól is függ az adott korban, így a jelenben a gyártott termékek a felgyorsult világnak és a fogyasztói igényeknek akarnak megfelelni, ennek kapcsán Horák Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője a műsorban kifejtette, a tervezett élettartamon belül a termék elvileg működőképes kell hogy maradjon amellett, hogy vannak belső alkatrészek, amelyek folyamatosan kopnak, avulnak. Szerinte az egyetlen elvárás velük kapcsolatban, hogy a termékek jelentős százaléka azt a bizonyos tervezett élettartamot megélje és addig biztonsággal működjön.

Új igények miatt gyorsult fel az elavulás?

Egy régi mosógép élettartama a mechanikus működése és 3-4 funkciója miatt a múlt században elérte akár a 20-30 évet is. Ma már egy mosógép több száz műveletet is képes összehangoltan, halkan, víztakarékosan végrehajtani, azonban ennek ára van, hiszen az elavulás az informatikában a leglátványosabb. Ennek katalizátora, hogy kétévente a fogyasztóknak valami újra van igénye.

Gombaszögi Attila szerint nem szabad pálcát törni a gyártók felett. Azért, mert az nem lehet a fogyasztóknak az érdeke, hogy 10-20 évente kezdjenek el megint gyártani egy terméket úgy, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt – és nem elsősorban azért, hogy a gyártóknak több bevétele legyen, hanem amiatt, mert így a mostani fejlesztések gyorsasága lelassulna, és nem menne előre a világ.

Fogyasztói társadalomban élünk, az ebben használt gépeket tervezőmérnökök munkája azonban manapság kompromisszumok sorozata: az anyag minőségre, újrahasznosíthatóságra, fogyasztásra, szerelhetőségre, teherbírásra is figyelni kell egyszerre. Horák Péter szerint épp ezért van különbség például fúró és fúró között, az egyik hobbicélokra készült, míg a másik mindennapos használatra, és ez az árukban is megmutatkozik.

A termékek avulásból származó értékcsökkenés állandó és folyamatos. Kivédeni nem lehet, viszont a garanciaidő minden vevő számára fontos lehet. Ezzel kapcsolatban Horák Péter megjegyezte, pár ezer forint ráfizetéssel ezek meghosszabbíthatók – ami sokkal nagyobb értékű, mint az a pár ezer forint, ugyanis, ha elromlik, a rendes garancián túl is a gyártó költségén javítják az akár több tízezer forintba kerülő alkatrészeket.

Ma már a kopás és az elavulás természetes folyamat. Védekezni alig lehet ellene, vagy csak gondos használattal és értékarányos garanciahosszabbítással lehet.

Forrás: hirado.hu