Csikorgó hidegben állunk meg a Tessedik Sámuel utca 24. számú ház előtt. Egykor a Csatai-iskola működött itt, néhány éve pedig a szenvedélybetegek egyik mentsvára ez az épület. Itt található ugyanis az Ótemplomi Szeretetszolgálat égisze alatt működő Napraforgó Második Esély Klub.  Normál esetben (azaz, ha nincs ilyen kemény hideg) csak nappal látogathatják az alkohol vagy a drogok fogságában élő szenvedélybetegek. Múlt péntek óta azonban átmenetileg éjszakai szállást is adnak bárkinek, aki hajléktalan, vagy egyszerűen csak nem tudja megfelelően fűteni a lakását ebben az extrém hidegben. Tizenöt ágy várja a betérőket, de ha szükség lesz rá, többet is betesznek a szobákba.

Krízisközpont Szarvason, Krízisközpont Szarvason, Szarvas
A krízisközpontot, amely egy egyházi fenntartású intézményben működik, Luther Hotelnek nevezték el. A felvételen a szarvasi József László, aki szintén itt húzódott meg a hideg elől. Fotó: Lipták Judit

– Nem ez az első olyan tél, amikor a kemény mínuszok idején befogadjuk a fagyoskodókat – kezdi a beszélgetést Galó Tamás, a klub vezetője. - Először 2012-ben nyitottuk meg az Galó Tamás, Krízisközpont Szarvason, Szarvas
Galó Tamás
átmeneti szállást. Nálunk itt a klubban már eleve szinte minden feltétel adott volt (étel, tisztálkodási, mosási lehetőség), csupán ágyakat kellett szereznünk és az itt dolgozók munkabeosztását kellett átalakítanunk, hogy biztosítani tudjuk a 24 órás felügyeletet. Van, aki csak egy-két éjszakára tér be hozzánk, a minap például a rendőrök hoztak be Kardosról egy fiatalembert, akinek nem volt hol töltenie az éjszakát, ő azóta már elment. A legtöbben viszont egészen addig szeretnének maradni, amíg nyitva lesz a krízisközpont.

Közben a folyosóról zaj szűrődik be, kiderül, meghozták a vacsorát. Kétféle levest és diós tésztát is rejtenek a nagy edények. A Korona étteremtől jött a felajánlás, ők minden nap (nemcsak a vörös kód riasztás idején) átadják a megmaradt ételeket, ami nagy segítség a rászorulóknak.

A Luther Hotelbe betérő emberek azonban nem csupán ételt kapnak, hanem megfürödhetnek, megborotválkozhatnak, s a klub dolgozói kimossák a ruháikat is. A társalgóban tévét nézhetnek, olvashatnak, kártyázhatnak, vagy egyszerűen csak beszélgethetnek. Sokaknak ugyanis éppen egy jó szó hiányzik a legjobban. Néhányan most is éppen a tévét nézik, mások a szobájukban múlatják a délutánt.

Krízisközpont Szarvason, Krízisközpont Szarvason, Szarvas
Megérkezett a vacsora.
Belépünk az egyik szobába. Négy vetett ágy van itt, ebből kettő foglalt. A két férfi közül először egyik sem akar kötélnek állni, de aztán mégis elkezdenek mesélni. A fiatalabbik, József László elárulja: egy Szarvas környéki tanyán, a testvére családjánál él. Megengedték, hogy náluk húzza meg magát, neki ugyanis nincs saját otthona. Most azonban örül, hogy legalább néhány napig nem kell a hattagú család terhére lennie, ezért is jött a krízisközpontba. Nemsokára pedig helyet kap a szarvasi „szociális otthonban”, melynek működtetését nemrég átvette az evangélikus egyház. S bízik abban is, hogy újra kap közmunkát, így egy kis pénze is lesz.

Aztán megismerjük a másik, idősebb férfi élettörténetét is.  Komár Andrásnak rögös út adatott: többször megjárta a pszichiátriát és alkoholelvonó kúrán is volt. Hosszú idő óta hajléktalanként tengeti életét.

Krízisközpont Szarvason, Krízisközpont Szarvason, Szarvas
Pillanatkép a ktízisközpont egyik szobájából. A kép előterében két bentlakó: József László (balról) és Komár András (jobbról). Középen Galó Tamás, a Napraforgó Klub vezetője. Fotó: Lipták Judit

Sz. Pál, akivel a konyhában ülünk le beszélgetni, valamivel szerencsésebb, neki ugyanis van hol álomra hajtania a fejét. Egy ismerőse megengedte, hogy karbantartás ellenében az ő tanyájában lakjon. Így most Ezüstszőlőben (Szarvas külterületén) él, egyedül.

Krízisközpont Szarvason, Krízisközpont Szarvason, Szarvas
Sz. Pál alkalmi munkákból él.
– Nehéz gyerekkorom volt. Tízéves koromban meghalt az apám, majd néhány év múlva az anyám is. Sok csalódás ért az életben: elúszott a szülői ház, rossz embert választottam társnak. Hét éve egyedül vagyok, alkalmi munkákból élek. Több szakmám is van: géplakatos, motoros fűrészgép-kezelő, büféárus. Tudom magam fegyelmezni, ha dolgozok, akkor sohasem iszom, nem vagyok alkoholista – mondja a 44 esztendős férfi. Hozzáteszi: a tanyában csak egy kis kályha adja a meleget, így ebben a nagy hidegben nehéz lenne felfűteni a házat, ráadásul az összes tűzifája is elfogyna, ezért amíg lehet, inkább a krízisközpontban alszik.  S nemcsak a meleg miatt, hanem azért is, mert itt társaságra talál. Pál egyébként máskor is gyakran megfordul a Napraforgó Második Esély Klubban. Minden héten behozza a mosnivaló ruháit, az esős napokon pedig, amikor nem tud alkalmi munkát vállalni, akár az egész napot is itt tölti.

A Luther Hotelben természetesen nemcsak férfiak, hanem nők is menedékre találnak. Most éppen ketten vannak. Egyikük – név nélkül – csupán annyit árul el: nehéz családi körülményei miatt kényszerült arra, hogy bejöjjön az éjszakai szállásra. Munkát keres, olyat, ahol szállást is adnak.

– A krízisközpont elsődleges célja az életmentés – mondja Galó Tamás, mielőtt elköszönünk. Hozzáteszi: ezeken a napokon úgy érzi, még nagyobb súlya, jelentősége van a munkájuknak, mint máskor. Bármikor előfordulhat ugyanis, hogy az életveszélytől, a fagyhaláltól mentenek meg valakit. Továbbra is várnak mindenkit, akinek nincs tető a feje fölött, vagy nem tudja a lakását fűteni. Adományokat (elsősorban tartós élelmiszereket) is szívesen fogadnak.

*