Sok bátor visszajön (onnan), és tök sz@r, amolyan rádióbarát lesz. Az egyik ilyet már azok is szeretik, akiknek már szerintem a szomszéd, a Gyuri bácsi sem örülne, pláne én.

Bércesi Robi

(Hiperkarma frontja) nem ilyen. Ő maradt a klubnál. (Olykor csak a Kulbrádióban csendülnek fel a munkái.) Szerencsére. Noha, az új nóták szótagszámai talán némileg lassabb secundum/méter/sebesség/víz szaladnak ki a torkán, de, De, DE...

Bérczesi Robi - Hiperkarma, hiperkarma, Békéscsaba, 20180305
Robi (galéria)
Amolyan zárójelben: a szombati grosszón két békési író (a szarvasi Hartay Csabi, a Nem boci!, és a gyulai Kiss Laci, az Outcast szerzői, de lehet, h egy körrel lemaradtam a nóvum produktumokat illetően) is ott volt (és ez nem hátsónyalás, hanem most pont azt próbálom értékeltetni, hogy ők is értékelik a szób@szó muzsikárét). És mintha nem is találkoztak egymással (talán a presszóban)... Talán mert a szarvasiak a terem egyik szélén sokkal vadabbul lejtettek, mint a színpad előtt tömörülő, csendes őrült gyulai szekció (az impulzusok azonban egalizálják a töltéseket: 1-1).

Földi vagyok én is,

mondta az est elején Bérczesi Robi, gyulai vok. Édesanyám vésztői (apukája a gyulai Antikvárt vitte – 1-2x voltam benn nála).

– Vésztő Békés megyében van? (ő, a mikrofonba)
– Anyádat! (én, önmagamnak)

Majd elénekelte a gyönyörű Boldog még-et.

 

Hiperkarma koncert, hiperkarma, Békéscsaba, 20180305
(még több kép)

 

És amúgy hiszed/nem, de a muri alatt szinte folyamatos leesett alsó állkapoccsal néztem ki a fejemből.

Például, hogy B. úr szemhéjára van kiterítve az a tömérdek, számtalan, rengeteg, ezernyi, számos, tengernyi stb. szó: csukott szemmel darálta az élet sava-borsát,

s omegáját (sic!).

Valahol (a Mancsban) azt olvastam, hogyha a Kádár-érában tényleg elnyomták a rockot, akkor a rendszerváltást követően miért nem születtek zsenír produkciók? Azért a Karma csak belefér az átlagon felülibe... Nem, Komám?

Bérczesi Robi - Hiperkarma, hiperkarma, Békéscsaba, 20180305
Amikor a fotós, és nem az énekes hajlik el...
Bérczesi Gabesz (innenstől kezdve mindenki Bérczesi; még én is) szakértő a csapattal kapcsolatban, a muri után a Fészen elmondta,

Nagyon ügyesen összeállított koncertanyag volt: a régi nóták az újakkal egy halmazban voltak.

És:

félelmetesen kurva (nem hiába, a csúnya szavak a leghatásosabb jelzők) jó dalokat ír a csávó, és a zenekara meg elképesztően jól adja elő. Szerintem a zenekarból senkinek sem kell a tudása legjavát nyújtani, csak a hősnek középen; és mindenkinek jó így valószínűleg, mert nagyon együtt voltak. (Bővebben a zenei megosztókon, ahol majdnem ugyanúgy szólnak, csak a koncerti kosz nélkül.)

Persze azér' a helyszínen volt egy kis hisztim is, nekem, a krónikásnak:

miután fentebb mondottam volt, Bérczesiek (az igazinak, a Robinak) a szemhéjára van írva az tömérdek, számtalan, rengeteg, ezernyi, számos, tengernyi és a többi szó; R-GO ki se látott önmagából. Így nem is értettem, hogy miért jött oda hozzám, és szólt rám a produkciósvezetővég(h)ödön, hogy ne vakuzzak!, mert tönkrevágom a produkciót, amiért ő felel... noha valóban vakuztam, de csak a közönséget (a 47 kópiából 5 készült villanófénnyel). Miközben aki mobillal exponált, annak számtalanszor bekapcsolt a marok vaku-programja, mert csak úgy cikáztak a fények. A stroboszkópról nem is beszélve, amit gyárilag a deszkákra küldtek.

Vissza a muzsikához:

szerinted le lehet ezeket a dalokat angolra fordítani?, kérdeztem Bérczesi Borit, aki 17 évesen egy esztendőt az USA-ban tanult, és mindig kijavította a kémia tanárt, ha hülyeséget mondott (nemhiába, a Belvár gimi, az csak Belvár gimi!)

Bori szerint mindent le lehet fordítani.

 

Bérczesi Robi és a Hiperkarma, hiperkarma, Békéscsaba, 20180305

 

Bérczes(i) Kiss Laci szerint nem. (De nem ütköztettem őket. Sőt, a veszekedések alatt általában én mindig az asztal alá bújok, de ilyen itt nem volt; ők nem is találkoztak, uszkve légvonalban vagy 7.5 méter volt köztük.)

Amúgy...

Állítólag Ferencz József gyűlölte a magyar nyelvet, mert a sok e-betű miatt mekkeleknek hívta. Ezt a világ egyik legkreatívabb kódját.

Azért Jóskán innen és túl, ugye még szerethetjük a Hiperkarmát?

Különösen, amikor a Dob+basszus című dolgozat előtt néhány számmal B.R. úgy konfolt fel egy számot, hogy minden jóravaló rockzenekarnak van egy drogos munkája.

Legalább kettő, egészítette ki B. Bori.

 

Hiperkarma koncerten a Miklós család, hiperkarma, Békéscsaba, 20180305
És a Bérczesi tsalád: Mesi, Bori, Gabesz, Zorka és Bodó