A kutatók Facebookja. A tudomány forradalmasítója. A német gyártmányú Google. Egy kis Szilícium-völgy Berlinben. Nem takarékoskodik a hangzatos jelzőkkel sem a ResearchGate tudományos közösségi hálózat alapítója és főnöke, Ijad Madisch, sem a vállalkozásáról beszámoló sajtó. Világszerte 14 millió körül jár azoknak a tudósoknak a száma, akik benne vannak ebben a hálóban: megtalálható a profiljuk, olvashatóak a publikációik. Bár a közvélemény kevésbé ismeri, ma már a ResearchGate a legnagyobb internetes tudományos közösség, maga mögé utasítva az Academiát és a Mendeley-t. A cég világszerte több mint 300 embert foglalkoztat. (Nevének semmi köze a Watergate-botrány óta szokásos közhelyszerű szóalkotáshoz, hanem azt jelenti, amit mond: a kutatás kapuja.) A Facebookhoz valamelyest hasonlóan a felhasználói kapcsolatban vannak kollégáikkal, és automatikusan megkapják az érdeklődésüknek megfelelő híreket. Ez pedig nem csekélység, hiszen manapság olyan tömegű publikáció jelenik meg, hogy még egy szűkebb szakterület fejleményeit is nehéz figyelemmel kísérni.

Az ötletet a személyes tapasztalat adta: Madisch víruskutatóként megakadt egy kísérlet közben, és nem volt kitől tanácsot kérnie. Ebből kiindulva búcsút mondott tanult szakmájának, és 2008-ban megalapította a vállalkozását, amely mára kinőtt a startup kategóriából. Az utóbbi években 87 millió eurónyi tőkét gyűjtött össze, mások mellett attól a Matt Cohlertől is, aki az igazi, Mark Zuckerberg-féle Facebook egyik pénzadója is volt, és beszállt a ResearchGate-be Bill Gates, a Microsoft egykori főnöke is. Mindezek ellenére a jövedelmezőség egyelőre várat magára. Madisch most éppen 2019-re ígéri, hogy profit is termelődik majd. Mivel a tudósoknak ingyenes a feliratkozás és a publikálás, a pénznek máshonnan kell bejönnie. Az egyik bevételi forrás az állásbörze: a munkahelyekkel megfizettetik, ha a ResearchGate-en keresztül keresnek kutatókat. A másik a reklám: ha például a számítógépes algoritmus arra figyel fel, hogy egy kutató DNS-vizsgálatra készül, akkor az illető szeme elé kerülhet egy biotechnológiai cég legújabb tesztkészlete.

Madisch egyszerűen a Nobel-díj elnyerésére pályázik tudományos hálózatával. Vállalkozó kedvét az ereiben csörgedező arab vérrel magyarázza. Ő már Wolfsburgban született 1980-ban, de a szülei Szíriából érkeztek. Apja bevándorlóként alapított körorvosi magánpraxist Alsó-Szászországban.

Kritikák érik a hálózatot amiatt, hogy automatikus maileket generál, amelyek nagyon úgy néznek ki, mintha valóban egy tudós kolléga hívott volna meg valakit. És az is megesik, hogy valaki tagként szerepel a hálózaton, pedig nem is jelentkezett, csak a nyilvánosan hozzáférhető adataiból és publikációiból a gép összeállította a (kissé hiányos) profilját. A több mint 100 millió tanulmányt közzétevő ResearchGate előnye viszont a tudományos kiadókhoz képest, hogy minden kutatást publikál, a sikerteleneket is. Madisch ugyanis úgy gondolja – nem minden alap nélkül –, hogy a többi kutató számára a negatív eredmények is hasznosak, elvégre mások tévedéseinek ismeretében már nem kell fölöslegesen ugyanazzal próbálkozniuk. A tudományos kiadók igazi konkurenciának is tartják a ReserchGate-et. Olyannyira, hogy tavaly ősszel többen összefogtak és korlátozták a hozzáférést azokhoz a publikációkhoz – majdnem kétmillióhoz –, amelyekről úgy vélték, hogy közzétételük sérti a kiadói jogaikat. Madischék feltűnés nélkül eleget tettek a kérésnek. Így is maradt elég cikk a portálon.

Forrás: hvg.hu