A diákok előadását követően a Békés Megyei Kormányhivatal főigazgatója, dr. Rákóczi Attila mondott ünnepi beszédet. A főigazgató beszédében kiemelte, március 15-én történelmünk nagyszerű alakjaira emlékezünk. A reformkor kiválóságaira, azon modern gondolatokat hordozó nemesekre és polgárokra, illetve azon honvédekre, akiket Kossuth Lajos névtelen félisteneknek nevezett. Ők voltak azok, akik a győztes forradalomban kivívták újra nemzetünk szabadságát, majd a Szabadságharc során életüket áldozták ezen szabadság megvédéséért. 1848-49 sokféle embert kapcsolt össze, a kapcsolódási pont pedig nem volt más, mint a nemzet szabadságának a kivívása és annak a megvédése.

Manapság itthon és a határainkon túl sokmillió, igen sokféle magyar ember ünnepel, és ezt a sokféle gondolkodású, neveltetésű, vallású embert összeköti a kitűzött kokárda, ami annak a jelképe, hogy együvé tartozunk. Magyarország mindannyiunk hazája, hangsúlyozta ki dr. Rákóczi Attila. A hazának a fennmaradása ennek a sokmillió magyar embernek az összetartásától függ.

Az 1848-49-es események sikerét, hosszútávú győzelmét bizonyítja, hogy ma, 170 esztendő elteltével is magyarok lakják ezt az országot, a Kárpát-medencét, és a közös összefogásunk tudja biztosítani további fennmaradásunkat, jövőnket. 1848-49 óta már többször megküzdöttünk a szabadságunkért, és mindannyiszor erőt meríthettek a szabadságért küzdők, a barikádokon harcolók a márciusi ifjak önfeláldozásából, példájából.

Legutóbb 1989-ben kapta vissza nemzetünk a szabadságát. A rendszerváltás előtti negyven esztendőben azonban folyamatosan ott élt a magyar nemzetben a márciusi ifjak által kivívott szabadságvágy, amit semmilyen túlerőben lévő elnyomó soha sem tudott kiirtani nemzetünk tudatából. Sem az 1848-49-es Szabadságharcot legyűrő Habsburg Birodalom, sem a II. világháborúban Magyarországot megszálló nácik és nyilas pribékjeik, sem pedig a nemzet vérét negyven esztendőn át szívó, a Szovjetunió teljes támogatását élvező kommunisták. A magyar nemzet előbb-utóbb minden elnyomót lerázott és újra és újra képes volt kivívni a szabadságát. Ilyenkor mindig merít a márciusi ifjak példájából, mert soha sem engedünk a 48-ból. Petőfi szavaival élve: „...a magyar mindig talpra áll!”, zárta gondolatait dr. Rákóczi Attila főigazgató.

A sarkadi ünnepség koszorúzással zárult, amely során a város vezetői, a Sarkadon működő egyházközségek, politikai pártok, intézmények és civil szervezetek tagjai helyezték el az emlékezés és a tisztelet virágait a református parókia 1848-49-es emléktáblájánál valamint a Kossuth-szobor talapzatán.