A szarvasi Balázs Henriettát nagyon sokan ismerik. Van, aki a városközpontban lévő önkiszolgáló étteremből, de talán még többen a színházi deszkákról. Számos alkalommal láthatták ugyanis a Cervinus Teátrum darabjaiban nemcsak Szarvason, hanem más településeken is. Legutóbb éppen a budapesti Nemzeti Színházban táncolt a Jelenlét Nemzetiségi Színházi Fesztivál nyitógáláján.

Balázs Henrietta, Balázs Henrietta, Szarvas
Henrietta arcáról mindig sugárzik a boldogság. Fotó: Lipták Judit

– Kislánykoromban folyton az ágy tetején táncoltam az édesanyám által varrott  kreppszoknyában. A bátyáim meg morogtak, hogy mikor hagyom már abba. Ötödik osztályba jártam, amikor Csasztvan András, a Tessedik Táncegyüttes vezetője eljött az iskolánkba és magas lányokat keresett egy sárközi karikázóhoz. Megakadt rajtam a szeme, bekerültem én is a csapatba. Emlékszem, ahogyan akkor belémhasított a felismerés: Úristen, kiválasztottak! Mehetek táncolni! – idézi fel a kezdeteket Henrietta.

Balázs Henrietta, Balázs Henrietta, Szarvas
Mindig vonzották a latin ritmusok.
Lassan már harminc esztendeje annak, hogy azt a bizonyos sárközi karikázót eltáncolta. Kis megszakítással azóta is a Tessedik Táncegyüttes tagja. Mivel már akkor is nagyon magas volt (173 cm), kislányként rögtön a felnőtt csoportba került. Mint mondja, ez nem volt könnyű, de Csasztvan András nemcsak mentorként segítette őt, hanem szellemi támasza is volt a tinédzserkori viharokban.

A néptánc mellett azonban mindig is vonzották a pezsgő latin ritmusok. Így talán már az sem meglepő, hogy tizennégy évesen egy spanyol cigánytánccal nyerte meg a Ruzicskay-emlékversenyt.

– A latinos vérmérsékletet édesapámtól örököltem. Amíg Dani fiam – akit egyedül neveltem -, kicsi volt, addig nem bontakozhattam ki ezen a téren. Amúgy is azt gondolom, a latin táncokhoz egy nőnek el kell érnie egy bizonyos életkort. Én hat évvel ezelőtt éreztem elérkezettnek az időt, akkor kezdtem el rendszeresen feljárni Pestre, ahol kubai táncosoktól vettem tánckurzusokat. Beleszerettem a salsába, most pedig úgy érzem, megértem a flamencóra is. Időközben a fiam 18 éves lett, tehát már nyugodtabban járhatok majd fel a fővárosba a többnapos kurzusokra – ecseteli jövőbeni terveit.

Aztán arra is fény derül, hogyan került kapcsolatba a színházzal. A Cervinus Teátrum Csodaszarvas című darabjához kerestek táncosokat, erre a válogatásra jelentkezett. Bekerült a csapatba, s azóta a szarvasi színház minden zenés-táncos darabjában szerepel.

Balázs Henrietta, Balázs Henrietta, Szarvas
Nemrég Budapesten, a Nemzeti Színház színpadán is rophatta a táncot. Fotó: Majnik Zsolt.

– Amikor fenn vagyok a színpadon, akkor benne élek a táncban, nem nézek ki a közönségre, nem a szereplés a fontos. Aztán persze ha véget ér a tánc és tapsol a közönség, akkor szinte mindig kicsordulnak a könnyeim.

Heni életét tehát az utóbbi néhány évben a színpadi tánc teszi teljessé. Mint mondja, nagyon hálás Magyari Lászlónak, aki a balett, a rock and roll és a show-tánc lépéseire, titkaira megtanította.

Balázs Henrietta, Balázs Henrietta, Szarvas
Főnöke és munkatársai megértőek.
- A fellépések és a rengeteg próba minden szabadidőmet kitölti. Szerencsém van, mert a munkahelyemen (az étteremben) a főnököm (Bence Sándor) és a kollégáim is nagyon megértőek, segítenek abban, hogy ezt meg tudjam oldani. Mivel ilyen feszített az időbeosztásom, jógával igyekszem karbantartani magamat. A jóga segítségével nagyon rövid idő alatt ki tudok kapcsolni, lelkiismeret-furdalás nélkül tudok pihenni és –ami szintén nagyon fontos -, megtanultam nemet mondani. Határtalanul boldog ember vagyok, mert teljes békében élek önmagammal. Mertem ráállni a saját utamra, ebben édesanyám, aki máig a legjobb barátnőm, nagyon sokat segített – avat be életének fontos titkaiba a szarvasi táncosnő.

Mint kiderül, a felszolgálói munka és a színpadi tánc mellett néha-néha azért még arra is jut ideje, hogy képeket fessen vagy leüljön az elektronikus zongora mellé. A zene ugyanis a „B” terv a jövőbeni életére.