A GYSZC Székely Mihály Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma immáron ötödik alkalommal pályázott sikeresen az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt Együttműködés szakképző iskolák között pályázaton, a Határtalanul! program keretében. A Határtalanul! program során összesen 2 379 600 Ft támogatást nyertünk a pályázat sikeres megvalósítására.

A pályázat során 28 „Székelyes” diák és 3 pedagógus, illetve szintén 28 fő adai diák és 3 fő pedagógus vett részt. Vajdasági magyar testvéreink 2018. március 19-23. között élvezték városunk és iskolánk támogatását, kedvességét, szeretetét, amit mi, szarvasiak két héttel később, 2018 április 9-13. között ugyanekkora, ha nem nagyobb szeretettel kaptunk vissza Szerbiában.

A Határtalanul! program célja, hogy az anyaországi és határontúli magyar diákok megismerjék egymás történelmét, kultúráját, a kisebbségben élő magyarok helyzetét és egymás iskolájában egy közös projektet valósítsanak meg az iskolák képzési struktúrájának megfelelően.

Az első találkozó alkalmával iskolánkban mozgalmasan teltek a napok. A szerbiai Ada Műszaki Iskola diákjai és tanáraik látogattak el hozzánk elsőként, ahol kezdetben még a távolságtartás volt jellemző viselkedésükre, de ez hamar megváltozott. A félénkségből lelkes kíváncsiság lett, így gyorsan megszokták az új környezetet vendégeink. Ebben természetesen rengeteget jelentett a pályázatban résztvevő 10. D osztály tanulóinak kimagasló hozzáállása.

Mivel Szarvason és Adán is folyik informatikához köthető képzés, az idei projektünk egy olyan érem elkészítése volt, mely jól tükrözi azt, hogy bár egy határ választ el minket – mint az érem pereme – mi akkor is egyek vagyunk! A pályázati munka elkészítésekor a szarvasi diákok közül a kereskedő tanulók az érem díszdobozát készítették el, vágták ki, hajtogatták formára és ragasztották össze, míg az ügyvitel ágazatban tanuló diákok tervezték a díszdoboz belső címkéjét, amit végül etikett papírra nyomtattak és kivágás után ragasztottak a doboz fedelének belső részére, az informatikus tanulók a 2D-s és 3D-s tervezésben jeleskedtek, tervezték meg az érme végső arculatát. Az Ada Műszaki Iskolában nagyon magas szinten folyik a CNC oktatás, így nem volt vitás, hogy a CNC-s feladat megvalósításban ők jártak az élen. Ilyen volt például a kimart érmék homokfújása, tisztítása, felületkezelése.

Meg kell említeni, hogy a diákok gyakorlati munkájának elkészítésében nagy segítséget nyújtottak Czerjak Ilona tanárnő, Vincze Sándor és Szerb Milán tanár urak is.

Mivel ezek a munkák többnyire a délelőtt folyamán zajlottak, a délutánok az iskola, a város megismerésével teltek. Bemutattuk történelmi emlékhelyeinket, templomainkat, nevezetességeinket, melyekről főként Tóthné Lipták Erzsébet tanárnő tartott kifejezetten élvezetes előadásokat, de Lázár Zsolt esperes úr is rendkívül segítőkész volt, mikor megkértük, meséljen az Evangélikus Ótemplomról és történetéről.

Nagy megtiszteltetés volt az adai diákok és tanáraik számára, hogy Babák Mihály polgármester úr és Dr. Melis János címzetes főjegyző úr is fogadni tudta őket a polgármesteri hivatal gyönyörű tanácstermében, bemutatva Szarvas város történetét, fejlődését.
Ezek a programok pedig részben ahhoz is alapot szolgáltattak, hogy ne csak a munkáról és tanulásról szóljon a pályázat, hanem szórakoztató vetélkedő formájában vissza is kérdezzük az elhangzottakat.

A szakmai munka mellett természetesen a pihenésre, szórakozásra is jutott idő. A két iskola diákjai kenyérlángost sütöttek az iskola konyháján, vetélkedtek vagy fociztak egymással és egymás ellen is, de olyan is akadt, amikor egy táncház aktív résztvevői voltak. Ezúton is köszönjük az élvezetes és változatos néptáncokat Bakró Erzsébet táncpedagógusnak. Végül pedig a fárasztó programokat a Szarvasi Szent Klára Gyógyfürdőben és a Cervinus Teátrum színháztermében tudták a gyerekek leginkább kipihenni.
A nagyon gyorsan elrepülő egy hét után nem kellett sokat várnunk az újabb találkozóra, mert két hét múlva mi utaztunk Adára. Megérkezésünk után már ismerősként köszönthettük egymást. Adai tartózkodásunkat azzal kezdtük, hogy elfoglaltuk szállásunkat – mely az adai üdülőövezetben volt –, majd ezután Ada városát mutatták be nekünk. Estére pedig játékos vetélkedő sorozattal készültek számunkra adai kollégáink.

Második nap délelőtt Gilice Hilda igazgató asszony köszöntött bennünket és kollégáival bemutatták nekünk az iskola épületét, a gyakorlati műhelyeket. Rendkívül érdekes volt a gépész tanműhely, ahol az érmét készültünk ismét elkészíteni. Délután a város nevezetességeit tekinthettük meg. Nagyon érdekes volt a pravoszláv templom, hiszen ilyen építészeti emlék Szarvas környékén nem található. Meglepő volt az is, hogy a templomban nincsenek padsorok, a nők külön területen tartózkodhatnak, és az oltárt sem lehet megközelíteniük. A katolikus templom tornya volt különösen érdekes, ugyanis a szélvihar miatt ledőlt tornyot acélszerkezettel pótolták, nehogy megismétlődjön a tragédia. A templom frissen felújított oltára nagyon impozáns. Lehetőségünk volt a szószékről szólni társainkhoz és Mag Marcell 10. D osztályos tanuló az orgonát is megszólaltathatta.

A délelőttök az érme, a díszdoboz és a címkék elkészítéséről szóltak, míg a délutánok a kirándulásról, barátkozásról. A Polgármesteri Hivatalban is fogadtak bennünket, ahol megismerkedtünk Ada történetével, fejlesztési terveivel. Kirándultunk a 17 km-re lévő Zentára, ahol a helyi pravoszláv templomot mutatták be nekünk, a művészeti múzeumba is betekintést nyertünk, illetve megtekintettük a városházát.

Csütörtökön ellátogathattunk egy lovastanyára, ahol lovasíjász bemutatót láthattunk a pályázatban résztvevő Torma Balázs adai diák jóvoltából, majd ki is próbálhattuk a lovaglást és az íjászatot is. Természetesen csak külön-külön. Utolsó este részt vettünk mi is egy vajdasági táncházban, majd pedig az elmaradhatatlan foci következett.

Olyan gyorsan elrepült ez a hét is, hogy pénteken délelőtt már csak az élményeink prezentációs bemutatására és a búcsúra volt lehetőségünk.

Úgy gondoljuk, hogy a pályázat elérte célját, hiszen a projekt megvalósítása sikerült, de ezen túlmenően nagyon hosszú időre, akár életre szóló barátságok is köttettek.

Köszönjük a Gyulai Szakképzési Centrum, valamint az intézmény vezetésének, hogy biztosították a megfelelő feltételeket, és hogy lehetővé tették a programban résztvevők számára a nyugodt környezetet a lebonyolításhoz illetve külön köszönjük támogatóink segítségét.

Sinka Attila, projektvezető