Egy meseíró mit remélhet ennél többet? – tárja szét a karját, amikor elkezdünk beszélgetni Szarvason, a Zenepavilon szomszédságában. Aztán gyorsan hozzáteszi: olyan ez számára, mint egy mese. No, de kezdjük az elején. A ma már nyugdíjas tűzoltó (a szarvasi parancsnokság egykori helyettes vezetője) bőven benne volt az érett férfikorban, amikor első írásait papírra vetette.

Harencsár László, Harencsár László, Szarvas
Harencsár László, kezében legújabb kötetével. A Halottszámláló című novellafüzért a könyvhéten mutatják be. Fotó: Lipták Judit

– Az írással akkor barátkoztam meg, amikor családfa-kutatásba kezdtem. Nógrád megyéből, Rákóczibányáról származom. Miközben gyűjtöttem az adatokat, rengeteg régi történetet hallottam, s felvetődött bennem a kérdés: miért ne vetném ezeket papírra? Nos így születtek meg önéletrajzi írásaim, melyek „Palócvölgyi emlékeim” címmel jelentek meg. Aztán jöttek a haiku-versek (japán versforma), majd a mesék, humoros történetek, novellák – idézte fel a kezdeteket a szarvasi író.

Harencsár László kibontakozó irodalmi pályafutásában a 2013-as esztendő jelentette a mérföldkövet. Ekkor látott ugyanis napvilágot „Mesél az erdő” című hangoskönyve, melyben a legnevesebb hazai színészek olvasták fel meséit.

Mesél az erdő, Mesél az erdő, Ismeretlen helyen
A Mesél az erdő című hangoskönyv.
- Interneten illetve telefonon kerestem meg a művészeket, majd elküldtem nekik a meséimet. Alig akartam elhinni, amikor mindnyájan igent mondtak és gyakorlatilag gázsi nélkül vállalták, hogy hangoskönyvbe olvassák az én írásaimat. A stúdiót is ingyen kaptam meg. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ott ül velem szemben Bodrogi Gyula és az én mesémet olvassa! Egy író mit remélhet ennél többet?!

A nyugdíjas tűzoltó mesés kalandjai azonban itt még korántsem értek véget. Eljött a nap, amikor Székhelyi József színművész csörgette meg telefonját, s feltette a nagy kérdést: hozzájárul-e, hogy novelláiból rádiószínházi adást készítsen? Rövid idő elteltével már ott is ült a 22-es stúdióban, a Kossuth Rádió pedig nemsokára műsorára tűzte az adást, melyben Harencsár László novellái  Hűvösvölgyi Ildikó, Pásztor Erzsi, Piros Ildikó, Bencze Ilona, Tóth Enikő, Székhelyi József, Pusztaszeri Kornél, Koltai János, Szerednyei Béla és Dunai Tamás tolmácsolásában elevenedtek meg.

- Mindehhez nem kellett se pénz, se szponzor, csak bátorság, hogy merjem megkeresni ezeket a jeles művészeket. Magam is csodálkoztam, hogy igent mondtak. Egyiküktől meg is kérdeztem, hogyan lehetséges ez. Csak annyit válaszolt: „Lacikám, akármihez nem adjuk a nevünket!”.Harencsár László, Harencsár László, Szarvas
Harencsár László. Fotó: Lipták Judit

Harencsár Lászlót akkoriban és azóta is nemcsak mese- és novellaíróként, hanem mesemondóként is sokan ismerik. Járja a szarvasi és környékbeli (időnként pedig a budapesti és erdélyi) óvodákat, iskolákat, idősek otthonait és saját meséit mondja a gyermekeknek és felnőtteknek. A dévai Corvin Kiadó két mesekönyvbe is beválogatta már írásait (olyan jeles alkotók közé, mint Benedek Elek, Móra Ferenc vagy a Grimm testvérek), novellái pedig több antológiában megjelentek. A sajtóban jó néhány cikk jelent meg róla, ezek közül talán arra a legbüszkébb, hogy a Nők Lapjában Schaffer Erzsébet írt róla.

Meséinek, novelláinak valós szereplői vannak, legyen szó akár az erdő madarairól, vagy azokról az emberekről, akik Nógrádban töltött gyermekkorának meghatározó szereplői voltak.

– Az idei könyvhétre jelenik meg „Halottszámláló” című novelláskötetem. Azok az emberek, akikről írok benne, már mind halottak. A könyvet mégsem a gyász uralja, hanem a szép emlékeket idézem fel. Emellett egy mesekönyvön (Erdőtündér) is dolgozom – beszélt közeli terveiről a szarvasi író. Aztán még hozzátette: számára az írás sohasem kényszer. Csak akkor ül le a számítógép elé, ha gondolatban megjelenik előtte egy kép, egy jelenet, amelyről úgy érzi, papírra kell vetnie.