Amikor '87-ben, a békéscsabai Tanácsköztársaság útján Miksi Attila, egykori színházi stúdiós bemutatott Józsa Misinek, a kézfogásokat követően rávágta, Miska lesz a színház új igazgatója. Én meg Eric Clapton, mondtam magamban (akkor még szólóztam) – ugyanis nehéz volt elképzelni arról a sötét, hosszú, copfos hajú, farmerdzsekis fiatalemberről, noha akkor én még gyerek voltam, hogy direktor legyen egy teátrumban. (Persze vigyázz, mit kívánsz másoknak.) Attól függetlenül jó mélyen az elmémben maradt Misi jellegzetesen erős karaktere...

Józsa Mihály, Békéscsaba, 20090929
Misike
Legközebb csak 1993-ban, az orosházi határőrségnél találkoztunk. Én egyből megismertem, ő egyből nem, de kettőből sem.

A seregben volt egy

BMX névre hallgató, nyomban felejthető együttesünk, amelyet mi, sorkatonák inkább Csőre töltvének hívtunk volna, de ez a kulturális tiszt szerint nem volt elég píszí. Miközben egy húsz éves srác számára nagyon is az.

Nos, a BMX dobosa Feldmann Joca volta, aki történetesen civilben, az orosi Kulturális Szemle nevű punkbandában szegelt. És az egyik próbára bejött Józsa Misi (akkor a városi lapnál és rádiónál dolgozott), de nem ránk volt kíváncsi, amit meg is értek, mert a legprogresszívebb nótánk a Marina, Marina, Marina, a csókodra szomjazom én volt, hanem Jocára.

Majdan úgy két év múlva, 1995 tájékán már a Békés Megyei Nap nevű napilapnál tevékenykedett. A farmert le- és felváltotta a csontfekete szerkó; de ahogy egyre jobban megismertem, a fekete külsőt egy tarka-barka belsővilág oldotta. Legfőképp színházi rendezvényeken találkoztunk. Akkoriban bélyegezték meg a politikus-firkász-politikus kollégái: Józsa, színésznek újságíró, újságírónak színész. (Ezt döntse el mindenki magamaga.)

Nyugi, nem nálam akadt be a CD, amikor is Misi kizárólagos fekete ruházatáról mesélek, de például 1999 nyarán, a gyulai strandon megtartott Békés Megyei Nap – Nap Napján, ahol Mihály kivételesen konföransz volt, stílszerűen nemcsak a fecskéje, hanem a fürdő köpenye is korom setét volt.

 

Józsa Mihály a békéscsabai Jókai színházban, Békéscsaba, 20080921
Csipke Sanyival a deszkákon

 

2001-ben már együtt dolgoztunk a Heti Délkeletnél. Ő volt a felelős szerkesztő. Lapzártakor, olykor egy laza félórás csúszással érkezett, de még be sem lépett, máris ő vont mindenkit felelősségre, általában a kész a 11-es, 12-es oldal?, felütéssel.

Akkoriban nagyon sok

megyei szökőkút szoboravató rendezvényre furikáztam (nem volt jogsija, általában tömegközlekedett), hogy a falu apraja-nagyjának kiengedje az öblös hangját (amúgy írt, olvasott, szavalt, játszott, rendezett és a többi). És bőkezűen, mindig a dupláját adta a benzinárnak, de nem is adott rá esélyt, hogy a bő lé miatt károgjak. Egyszer pedig egy jó negyedóráig a Munkácsy utcai hónapos szobájában húzogattuk a szekrényeit – amelyet egy Moby kazettával honorált.

És eljött 2003. január 20-a, amikor is a Délkelet kötelékében elmentünk a Lencsési Közösségi Házba, ahol a színház akkori kellékesének, Filipinyi Ágnesnek volt a kiállítása. S míg Misi szavalt, Mesi, a ház egyik munkatára, a leendő nőm teával kínált. Majd még egyszer. Azóta én főzöm neki a kv-t. (Tehát Miska összehozott a tsajommal.)

 

Liszi Melinda és Józsa Mihály, józsa mihály, szarvasi vízi színház, liszi melinda, Szarvas, 20130819
Sokan szerették

 

2006-ban, az Andrássy úti Színészgarzonban laktunk, ahol... nem hiszitek el: Misi volt az egyik szomszédunk. Egy vitzes pillanatomban a postaládáján lévő névtáblájára ráírtam: Gyurcsányi. Ő pedig napokkal később ezt: EZ ERŐS! Tehát a postás ezt láthatta:

Józsa Mihály Gyurcsányi EZ ERŐS

Akkortájt zajlott a Színészgarzon felújítása, és volt néhány szagember, aki akár 22.00 órig is tolta a fúrás-faragás nem éppen lakóbarát művészetét. Hiába szóltunk nekik, hogy szeretnénk pihenni... nem... Szerencsénkre a lift nem működött, és egyszer csak a Józsa jött föl a lépcsőkön. Mi elsírtuk neki a bánatunkat, ő pedig takarodót fújt a baritonján keresztül a mestereknek, azok pedig összecsomagolták a kalapácsukat.

 

Józsa mihály, józsa mihály, Békéscsaba, 20180607
Kreatív volt

 

Ugyanebben az évben indult útjára a mai napig, átlagban száz főt megmozgató Békéscsabai Irodalmi Estek sorozat, amely létezésében elévülhetetlen érdemei vannak.

Noha nem lett a Jókai igazgatója (na... ha például egy hír6-os címbe a Jókai Színház helyett csak Jókait írtam, kaptam is tőle a pof@mra), de mindig a Jókai körül pulzált: élete végéig ő volt a Magyar Teátrum újság felelős szerkesztője.

A 2012-es év,

karácsonyi lapszám gyártásánál adott egy kis ajándékot. Többek között az általam is készített, nyári képeket szerkesztette volna az újságba, de sehol sem találta a fotók nagyméretű verzéit (amit nyomtatni is lehet), csak a web-formátumúakat. Majd felhívott, és megkért, hogy legyek szíves, küldjem el neki eredeti méretben a képeket. Én meg pimaszul visszakérdeztem, hogy vajon van-e erre egy kis apró? Tudod, Misikám... jön a karácsony.

 

Józsa Mihály, békés megyei jókai színház, évadzáró gála, józsa mihály, Békéscsaba, 20110611

 

Tény, azokat a képeket a megrendelő egyszer már kifizette, de Misi mégis a tiszteletdíj háromszorosát tette félre nekem.

2013 májusában ismét volt egy Filipinyi Ági tárlat a közösségi házban, ezúttal Józsa helyett Mészáros Misi volt a közreműködő.

Aznap este azonban Mesivel egész véletlenül összefutottunk (a) Józsával a városban. Jó kedvű volt. Lazán megemlítettem neki, Neked köszönhetjük a gyermekünket.

És főleg neked!,
válaszolta.

(Misi 2014. május 30-án hunyt el. Még hogy bárki pótolható.)