Még a kamaszkora legelején járt, amikor megértette, hogy beszél hozzá az irodalom, élvezi a szereplést, könnyen tanulja meg a verseket, szövegeket és nagyon jól érzi magát Orbán Edit drámatanárnő foglalkozásain. Czitor Attila (36) mindössze tizenhat éves volt, de már második szenvedélyéhez lett hűtlen. Sarokba dobta a dobverőket is...

Czitor Attila1, czitor attila
Czitor Attila

- Kecskeméten nőttem fel, hatosztályos gimnáziumba jártam – idáig gondolt vissza, mikor azt kérdeztem tőle, mikor érezte meg, hogy a színház lesz az ő igazi világa. – Ez azért volt jó, már hatodik után a nagyok közé jártunk.

- Gyorsabban fejlődtetek?

- Tulajdonképpen igen, de az én esetemben ez azért volt érdekes, mert mozgékony, ügyes kissrác voltam, és emiatt felfigyelt rám a testnevelőtanárom, aki elvitt röplabdázni. Kecskeméten komoly hagyományai és sikerei voltak ennek a sportágnak.

- Jól ment a játék?

- Igen, élveztem és sikeres is voltam benne, szépen haladtam előre. Ez így ment vagy két évig, amikor tizenöt éves koromban berobbant az életembe a zene. A metálzene.

- Úgy berobbant, hogy egy zenekarba is repített?

- Bizony, lett egy zenekarunk. Én voltam a dobos. Annyira komolyan vettem, hogy dobtanárhoz is jártam. A zene elragadott, abbahagytam a sportolást, és csak a zenére koncentráltam. Szenvedélyem a külsőmet is megváltoztatta, hosszú hajú tinédzser lettem.

- És mikor lettél rövidhajú színházrajongó?

- Lélekben akkor, amikor először mentem el egy próbára. Úgy tizennégy éves lehettem. A frizurám az idő előrehaladtával szép lassan konszolidálódott.

- Egyből megérezted, már a legelső próbán?

- Tulajdonképpen igen, de azért mégis csak egy folyamat eredménye volt, hogy minden egyébről lemondtam a színpadi élet kedvéért.

- Milyen folyamatra gondolsz?

- Minden feladat, minden gyakorlat, amit a próbákon csináltunk, különös hatással voltak rám. Például egyből ráéreztem a szituációs játékokra. Valahogyan egyből ment a dolog, volt érzékem hozzá. Jól tudtam kommunikálni a társakkal. A szövegeket meg feltűnően könnyen megtanultam. Nagyon jól éreztem magam ebben a közegben.

Czitor Attila5, czitor attila
Samu szerepében (balra) Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című darabban

- Akkoriban nyilván ösztönös volt a szövegtanulásod. Napjainkban is könnyen megy?

- Igen, ma is gyorsan tanulok. A monológokat bebiflázom, azzal nincs mit kezdeni, de a párbeszédeket alapvetően a próbákon tanulom meg, ott viszont nagyon gyorsan. Nekem így jó, mert tudom szituációhoz kötni a szöveget.

- Már a próbák legelején megtanulod a szöveget?

- Igen, mert szerintem a színész csak akkor tud alkotó módon részt venni a próbafolyamatban, ha tudja a szöveget. Amíg nem tudja biztosan, addig nem tud kellőképpen odafigyelni a szerepformálásra. Ez szerintem alap.

- A zene kiragadott a sport világából, a színház pedig a zene világából. Megváltoztak a mindennapjaid?

- Igen. A drámakör hatására teljesen belefeledkeztem a színjátszásba. Olyannyira, hogy a nyári szünetben saját elhatározásból mentem el Zalaszentgrótra tizenegyedikes koromban színésztáborba. Ott aztán kaptam olyan pozitív dózist ebből a hivatásból, ha lettek volna kétségeim, azok is elmúltak volna. Ott ismertem meg Gáspár Tibort és Merő Bélát, ők vezették a tábort. Minden pillanatát élveztem az egésznek.

- Az érettségi után hogyan tárgyiasult ez a szenvedély?

- Azért mentem tanulni a Veszprémi Egyetemre, mert ott volt színháztörténeti szak. Mindenképpen a színházzal akartam foglalkozni, ez volt elérhető számomra. De két év után kiderült, hogy engem nem a színház története, történelme, hanem a jelene érdekel. Az, hogy mi történik nap mint nap egy színházban.

Czitor Attila, czitor attila
Mario szerepében, Hajnalban, délben. este

- Mi volt tehát a következő lépés?

- Felvételiztem a békéscsabai Fiatal Színházművészeti Szakközépiskolába, ahová fel is vettek 2002-ben. Akkor így hívták a frissen alakult Színitanházat.

- A Színművészeti Főiskolával nem is próbálkoztál?

- Dehogynem, ötször is. Egyszer Kaposváron eljutottam a harmadik rostáig, de általában sokkal hamarabb elvéreztem. Már csabai színészhallgatóként tanáraim, Kovács Edit és Jancsik Ferenc segítettek a felkészülésben, de az sem volt elég. Úgyhogy egy idő után abbahagytam a próbálkozást.

- Meg időközben el is végezted a csabai iskolát. Bekerültél egy igazi társulatba… Mégsem lettél egyből színész. Miért?

- Miután végeztem, Fekete Péter igazgató úr kompromisszumos megoldást ajánlott: legyek rendezőasszisztens, így itt tudok maradni a színházban, és mellette majd kapni fogok kisebb szerepeket is.

- Nem érezted kudarcnak ezt az ajánlatot?

- Egyáltalán nem. Több okból sem. Nagyon összetartó, nagyon jó közösség alakult ki itt a színházban. A tanulók, a színészek, a műszak, a háttérmunkások mind kiváló kapcsolatban voltunk egymással. Másrészt az a lehetőség, hogy élesben megismerhetek egy nagyon fontos színházi szakmát, hogy lehetőségem lesz az egész alkotói folyamat és a közben egy színház napi működésének megismerésére, kifejezetten feldobott. És mint mondtam, a szereplés lehetősége is fel volt ajánlva. Az ambícióimnak tökéletesen megfelelt ez az ajánlat.

Czitor attila4, czitor attila
Mario...

- Azt kaptad, amit reméltél?

- Teljes mértékben. Kiváló rendezők mellett dolgozhattam, és láthattam meg a darabformálást alulnézetből. Többek között Fekete Péter, Seregi Zoltán, Szomor György, Kovács Frigyes mellett minden nap tanultam valami újat a szerepformálásról, a közösségépítésről, az előadás teljes megszületéséig. És közben megfigyelhettem a háttérmunkások elképesztő és nélkülözhetetlen munkáját, amit a darabok sikeréért megtesznek. Rendezőasszisztens koromban szélesre tárult előttem a színházcsinálás ajtaja.

- Akkor pont ott voltál, ahol lenned kellett?

- Én mindenképpen úgy éreztem, hogy igen. Mint a szivacs szívtam magamba a színház életét.

- És közben azért jöttek a szerepek is?

- Igen, több olyan darab is volt, amelyikben asszisztensként és szereplőként is részt vettem: Monte Cristo grófja Napoleon, Az öreg hölgy látogatása Ill fia, Csínom Palkó Koháry gróf. A Kőszívű ember fiai Jenő és a Lear király Edgár 2013-as bemutatói után kezdett megváltozni a státuszom a színházban.

- Vagyis?

- Már egyre komolyabb szerepeket kaptam, egyre kevesebbszer voltam rendezőasszisztens, majd ez már el is maradt, jöttek az egyre fontosabb szerepek. Az elmúlt négy évben már csak színészként, illetve rendezőként dolgoztam.

- Segítette színésszé válásod folyamtát az, hogy rendezőasszisztensként is dolgoztál?

- Mindenképpen. Abban a munkakörben az ember megtanul türelmesnek lenni. Megtanulja a próbafolyamat feszültségeit a helyén kezelni, sőt többet mondok, orvosolni!

Czitor Attila2, czitor attila
Lestyák Mihály, Beszélő köntös

- Ezt hogyan értsem?

- Például amikor a végsőkig eldurvul a színész és rendező vitája egy jelenten, akkor jön az asszisztens közvetítő, nyugtató, békítő szerepe, aki mint egy kétoldali energialevezetőfal működik a vitázó felek között. És vissza tudja terelni a próbát a lényeghez, az előadáshoz.

- Színészként nem keverted össze a feladatokat? Nem nézted például akár rendezői szemmel is a partnereidet?

- Egyáltalán nem, de erre nem is nagyon kell nekem figyelnem. Én abszolút csapatjátékos vagyok, figyelek a partnereimre, ha kell, segítek nekik, mindig a megoldást keresem. Azt hiszem, könnyű partner vagyok, legalábbis erre törekszem.

- Korábban, 2015-ben az Évad Színművésze díját kaptad, a 2017/18-as szezonban a rendezők nominálása és a Gálfy Alapítvány bírálóinak döntése értelmében Te kaptad meg a Gálfy-gyűrűt. Mit jelentenek az életedben a díjak?

- Az örömön és a büszkeségen túl megerősítenek abban, hogy jó úton járok. Ezekben a díjakban benne van a színházhoz való viszonyom, úgy gondolom. Nagyon sokat jelentenek nekem.

- Na, és hogyan látja ma Czitor Attila saját színházi jövőjét?

- A Gálfy-gyűrű adományozói a színész Czitor Attila munkáját jutalmazták, és ez nagy boldogság nekem. Bízom benne, hogy még nagyon sok sikeres évad vár rám a színpadon, és ha csak a jövő évi programomat nézem, akkor ez egyelőre így is lesz. Ugyanakkor engem a színház komplexen érdekel. Minden, ami a sikeres előadások létrehozásához hozzátartozik. Én úgy képzelem, hogy Czitor Attila a színész remélhetőleg sokat fog majd rendezni is a jövőben.

Czitor Attila1, czitor attila

Hogy a színházi élet minden szegmense érdekli a Gálfy-gyűrű idei díjazottját, mi sem bizonyítja jobban, hogy saját bevallása szerint egyik kedvenc szórakozása, elfoglaltsága a dramaturgia, a szövegek átalakítása, meghúzása. Egy alkalommal két fiúra és hat lányra adaptálta Madách: Ember tragédiája című drámáját. A rendezésen kívül legjobban a darab meghúzását, átírását élvezte. Minden részletet kidolgozott. A színektől függően a fiúk felváltva alakították Ádámot, és mind a hat lány belebújhatott Lucifer szerepébe. Egyáltalán nem volt véletlen tehát, hogy az évadzáró gálán a gyűrűt Felkai Eszter ezekkel a szavakkal adta át: Attila! Te színész vagy, méghozzá remek színész!

Most induló négyrészes minisorozatunkban a Békéscsabai Jókai Színház 2017/18-as szezonjának kitüntetettjeivel készült, emberközeli interjúinkat olvashatják. Kovács Edit (tapasztalt színművész), Tege Antal (érett színművész), Földesi Ágnes (fiatal tehetség), Kis Kata (legjobb háttérmunka) és Czitor Attila (Gálfy-gyűrű)

(Tege Antal, az érett művész kategóriagyőztessel készült interjút itt olvashatják el: http://hir6.hu/cikk/136654/minden_eletet_imadja_pedig_naponta_negyszer_is_atoltozik)