A cég vezetői ugyan nem tévedtek, de túl sokáig nem élvezhették Kovács Edit (55) színművésznő üzemi nővér-könyvelő előadásait, hiszen egy évvel munkába állása után már máshol keresték neki a szerepeket, abban a házban, ahol a szereposztás az egyik legfontosabb eleme az életnek, a Békés Megyei Jókai Színházban.

Kovács edit, Jókai Színház, kovács edit
Kovács Edit

- Rencz Antal volt a Jókai Színház igazgatója, amikor1981-ben, stúdió rendszerben elindították a rendező-színészképzést – kezdtük majdnem a legelején Kovács Edit hosszú békéscsabai színészéletének átbeszélését. – Jelentkeztem és felvettek a stúdióba. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy leszerződtettek a színházhoz is.

- Tehát HAFE-tól a színházba egyenesen vezetett az út. De miért volt a HAFE?

- Egészségügyi középiskolában érettségiztem, az iskolaválasztás egyszerűen praktikus döntés volt a családunk részéről négy évvel korábban. Egyetlen célja volt, hogy érettségi után mindenképpen legyen szakma is a kezemben. Akkoriban ez a gondolkodás volt a jellemző. Egyébként a Színház és Filmművészeti Főiskolára adtam be a jelentkezésemet.

- Miért?

- Mert alapvetően humán érdeklődésű voltam. Mivel nem vettek fel, beigazolódott a családi döntés helyessége, ugyanis könnyen kaptam állást a HAFE-nál, ahol könyvelőként és üzemi nővérként alkalmaztak.

- Mindezek ellenére emlékszik-e arra a pillanatra, amikor úgy érezte, hogy az Ön útja előbb vagy utóbb a színházba vezet majd?

- Igen, pontosan emlékszem. Hány éves lehettem, nem tudom, csak azt, hogy egészen kisiskolások voltunk, amikor a Tűzpiros üveggömb című mesejátékot néztük meg az iskolával a színházban. Nagyon kicsik lehettünk, az biztos, mert egyetlen gyerekfej sem látszott ki a székekből, mindenki jól láthatott. Amikor felment a piros függöny, jött a füst és a figurák is lassan megjelentek a színpadon, ez az élmény engem teljesen beszippantott. Nem ezzel keltem, nem ezzel feküdtem, de a színház már akkor megágyazott magának a kisagyamban. Ez az élmény egyértelműen terelt az irodalom felé. Tény, hogy Szilágyi Róza, a magyar tanárnőm a 7. Számú Általános Iskolában sokat foglalkozott velem órán kívül is.

Kovács edit, Jókai Színház, kovács edit
Gertrudis királynő (Bánk Bán)

- Hogyan?

- Például úgy, hogy az összefoglaló irodalomórákon rendszeresen mondatot velem verseket, illetve nagyon ügyesen terelt az olvasás szeretete felé. Ma is emlékszem a szavaira, amikor felhívta egy olvasnivalóra a figyelmemet: ha úgy gondolod, olvasd el ezt a könyvet. Én természetesen úgy gondoltam, figyelmesen elolvastam és mindig nagyon élveztem. Utána meg is beszéltük az olvasmányokat. Úgy, hogy nyolcadik osztály végén már imádtam olvasni.

- Hiába, minden a gyerekkorban dől el. Mit érzett, amikor megkapta első, azóta is élő munkaszerződését a Jókai Színházban 1981-ben?

- Természetesen boldog, izgatott, nagyon nyitott, nagyon befogadó és nagyon motivált voltam. Hiszen eljutottam oda, ahová vágytam. Dénes Piroska, Felkay Eszter, Gálfy László, Szentirmai Éva, Széplaki Endre voltak akkor a színház vezető színészei. Már a jelenlétükkel is inspiráltak bennünket. Büszke vagyok arra, hogy a Jókai Színház legelső osztályában kezdhettem színészi tanulmányaimat. Honnan tudhattam volna, hogy egyszer majd én is tanítani fogok Színitanházban? De ez is megadatott…

- Addig azért még el kellett telnie legalább húsz színészesztendőnek. Akkoriban csak egyetlen színészképző intézmény, a Színház és Filmművészeti Főiskola volt az országban. Akik ott szereztek diplomát, azok színművészek lettek. Mit jelentett egy vidéki színház stúdiójának az elvégzése?

- Ezen az úton is el lehetett jutni a színművész besoroláshoz. A stúdió elvégzése után úgynevezett „színész három” besorolást kaptunk. Folyamatos szereplés és ORI vizsgák után lehetett előbb „színész kettő”, végül „színész egy” besorolást kapni. Ez már színművész kategória volt. A vizsgabizottság országosan elismert szakemberekből állt. Én 1987-ben  kaptam meg a színművész – előadóművészi működési engedélyt, Vámos Lászlótól a Nemzeti Színház akkori főrendezőjétől aki a Színművészeti Főiskola tanára is volt.

- Emlékszik még arra, milyen szereppel indult el komolyan a pályája?

- Dürenmatt: János király című darabjában Kasztíliai Blanka szerepét játszottam. Arra is tisztán emlékszem, hogyan érlelődött, hogyan alakult ki akkor az én formámra a szerep.

Kovács Edit, Jókai Színház, kovács edit
Bertha (Leszállás Párizsban)

- Na és hogyan alakult?

- Nagyon készültem az olvasópróbára és volt egy elképzelésem arról, hogy milyen leszek a szerepben. Szőke István rendező folyamatosan mondta nekem, hogy ezt nem így kellene, hanem amúgy kellene csinálnom. Végig mentem az általa javasolt úton és azt vettem észre, hogy pontosan oda jutottunk el, ahogyan én képzeltem el a szerepet, csak közben bejártunk egy 360 fokos kört. Ez az út azonban nemcsak a szerepről alkotott elképzelésemet pontosította és gazdagította, hanem egy metódust is adott a szerepépítéshez.

- Mi volt tehát ennek a szerepépítésnek a tanulsága?

- Az egyik feltétlenül az, hogy bízni kell magamban, a megérzéseimben és kutatni kell a karakter szélsőségeit. A másik az, hogy a partnerek együttműködése nagyon fontos. A próbákon figyelni és bízni kell egymásban. Az előadáson a színpadra már a legnagyobb összhangban és a tőlünk telhető legjobb felkészültséggel kell felmenni. Mert ott nincs ismétlés, nincs javítási lehetőség, ott azt fogja látni a néző, amit előadunk. A színészet a pillanat művészete.

- Átböngészve a szerepei egy jó részét és a saját tapasztatom is az, hogy nagyon sok drámai szerepet játszott életében. Mit gondol erről?

- Való igaz, hogy leginkább a drámai szerepek találtak meg. Egy színész alkata és habitusa mindenképpen meghatározzák szerepeit. Az én tulajdonságaim ezekhez a szerepekhez állnak közelebb, és én szeretem is ezeket a szerepeket.

- És mi van olyankor, ha vígjátékban szerepel, mint például legutóbb a Leszállás Párizsban című darabban?

- A színész többek között azért színész, mert meg tudja oldani azokat a feladatokat is, amelyek nem természetes módon kapcsolódnak az emberi habitusához. Ezt meg lehet tanulni, ez a mesterség egyik legfontosabb tudományai közé tartozik.

- Ha már szóba hoztuk legutolsó szerepeinek egyikét, feltétlenül beszélnünk kell a Mindentudás Színházi Egyeteme, az utóbbi idők egyik legsikeresebb színdarabon kívüli rendezvényéről. Ez az Ön találmánya, az Ön ötlete és koreográfiája szerint működik immár hatodik esztendeje. Honnan jött az ötlet?

Kovács Edit, Jókai Színház, kovács edit
Ábránfy Katalin (A szellemürnő)

- Ez az előadássorozat egyetemi tanulmányaim egyenes következménye. Hét évvel ezelőtt 2011-ben kaptam diplomát a Szegedi Egyetem filozófia szakán. Nagyon jól éreztem magam az egyetemen, jó volt a társaság, kiváló tanárok tanítottak és izgalmas volt a tanagyag is. Azt gondoltam, hogy az ott hallottak érdekelhetik a színház közönségét is. Felvázoltam hát elképzelésemet a színház igazgatójának. Fekete Péter nagyon jól fogatda az ötletemet, hogy havonta egyszer színházhoz kapcsolódó előadásokat szervezzek. Mindenben segített és teljesen rám bízta a tematika összeállítását és a vendégek meghívását is.

- Ma már tudjuk, hogy egy magának hamar törzsközönséget toborzó, rendszeresen teltházas eseményről van szó. Bízott ekkora sikerben?

- Erős hitem és nagyon sok ötletem volt. Nem lehetett előre tudni, hogy fogadja majd a közönség kezdeményezésünket, de hála kiváló előadóinknak, a közönség nagyon hamar és nagyon megszerette. Októbertől áprilisig minden hónap első hétfőjén rendszeresen megtelt a Sík Ferenc Kamaraszínház nézőtere. Az idén már a hatodik évfolyamot fejeztük be.

- Ezeken az estéken csak előadások hallgathatók, vagy vannak beszélgetős esték is?

- Mindkettő lehetséges. Általában előadások vannak, de volt, amikor beszélgettem a vendégeimmel. Az első évfolyamhoz képest Fekete Péter tanácsára annyi változás történt a program összeállításában, hogy a témákat igyekszem a színház programjához igazítani. Egyébként az első két évfolyam előadásainak anyaga tavaly, 2017 augusztusában megjelent könyv alakban is.

- Ön szerkesztette?

- Igen, én.

- Akkor elmondhatjuk, hogy Ön színésznő, műsorvezető és könyvszerkesztő is a saját színházában. Gondolta volna ezt valaha is?

- Nem, de a feladatok jöttek egymás után. Az is teljesen természetes volt, hogy beiratkoztam a Szegedi Egyetem andragógia, utána pedig a filozófia szakára. Ide például azért, mert elkezdtem tanítani a Színitanházban és fel akartam töltődni. Jól akartam tanítani. Két évfolyamot végig is vittem. Az egyik évfolyamot Ács Tibi a másikat Jancsik Feri kollégámmal. Úgy, hogy oktató is voltam.

Kovács Edt, Jókai Színház, kovács edit
Kovács Edit és Tarsoly Kriszta (Jóccakát anya)

- Ennyi minden után csodálkoznék, ha a rendezés nem került volna még szóba?

- Pedig még nem. Nagyon tisztelem a rendezői szakmát. Persze vizsgadarabok rendezésében már vettem részt, de mindig tanártársaimmal együtt. Nem tudom, lehet, lesz majd egy darab, amelyik rám vár, amit meg akarok rendezni. De ahhoz nagyon erősen kell hogy inspiráljon a szöveg.

- Ha már a rendezőkről beszélünk… Ön szerint hogyan hatnak a rendezők a színész fejlődésére?

- Tulajdonképpen ők azok, akik munkájukkal életünk végéig állandóan csiszolják, alakítják a tudásunkat. Minden előadás egy vizsga, és minden sikeres vizsga gazdagabbá, bölcsebbé, okosabbá teszi a színészt is. Én például ma is pontosan meg tudom mondani, hogy mely daraboknak volt különösen erős hatása színészi fejlődésemre azáltal, hogy a határaimat kellett feszegetnem. A teljesség igénye nélkül ilyenek voltak például: Merő Béla (Kaviár 1996), Konter László (Sógornők, 1999; Nem félünk a farkastól, 2007), Telihay Péter (Boldogtalanok 2001.), Pozsgai Zsolt (Liselotte és a május 2003) Béres László (Bernalda Alba háza 2015.), Csiszár Imre (Jóccakát anya 2015), Szabó K István (Bánk bán 2016.) Seregi Zoltán (Üvegfigurák 2013; A Szellemúrnő 2017.)

Kovács edit, Jókai Színház, kovács edit

Kovács Edit, Domján Edit, Gálfy-gyűrű díjas színésznőt választották kollégái a 2017/18-as évad legjobb tapasztalt színészének. Már nem először. Csabai lányként, a békéscsabai Jókai Színház művésze volt pályája első pillanatától kezdve. Ezt az állandóságot nem hátrányként, sokkal inkább előnyként élte meg. Egyáltalán nem zavarta, hogy soha sem kellett kiszakadnia barátai, rokonai közül. Ők voltak pályájának hiteles szemtanúi, akik mindig, a színházi világon kívül is őszinték voltak vele, akik segítették a nehéz időszakokban és a földön tartották őt a legnagyobb sikerek idején is. Bár hívták más színházakba, igazából sohasem akart elmenni. Hiszen rengeteg színpadi és egyéb színházi siker részese lehetett eddigi pályafutása során. Neki sikerült, ami nagyon sok prófétának nem: saját hazájában tudott maradandót alkotni!

Négyrészes minisorozatunkban a Békéscsabai Jókai Színház 2017/18-as szezonjának kitüntetettjeivel készült, emberközeli interjúinkat olvashatják. Kovács Edit (tapasztalt színművész), Tege Antal (érett színművész), Földesi Ágnes (fiatal tehetség), Kiss Kata (legjobb háttérmunka) és Czitor Attila (Gálfy-gyűrű)

(Tege Antal, az érett művész kategóriagyőztessel készült interjút itt olvashatják el: http://hir6.hu/cikk/136654/minden_eletet_imadja_pedig_naponta_negyszer_is_atoltozik.

Czitor Attila, Gálfy-gyűrűs díjas színésszel készül interjút itt olvashatják el:

http://www.hir6.hu/cikk/139944/aki_nem_a_szinjatszas_tortenelmet_hanem_a_jelenet_szereti)