Kitérnek arra: az állandó lakók hiánya, illetve a lakott területtől való távolság is jelentősen megnöveli a nyaralókkal kapcsolatos károk kockázatát. A magasabb kockázat magasabb díjjal jár, a biztosítók döntő többség az ilyen ingatlanokra is vállal fedezetet, ám ezért 30-tól 100 százalékig terjedő pótdíjat számolhatnak fel a biztosítócégek.

Példaként említik, hogy miközben egy siófoki 100 négyzetméteres ingatlanra átlagos paraméterek mellett már évi 18 ezer forinttól is lehet lakásbiztosítást kötni, ha ugyanezt az épületet nyaralóként használják, az egyes biztosítók éves díjai 30 ezer forinttól indulnak. A nyaralókban ugyanakkor általában kisebb értékű ingóságot kell biztosítani, ami mérsékli a fizetendő díjat.

A lakottság definíciója a biztosítási feltételekben általában minimum 180 nap ott tartózkodást jelent, ezt azonban nem érdemes úgy kijátszani, hogy valamelyik családtag állandó lakosnak jelentkezik be a nyaralóba. Ha a kárvizsgálat során bebizonyosodik, hogy a biztosított lakóház valójában nyaraló, akkor a biztosító jogszerűen visszatarthatja akár a teljes kártérítés összegét.

A nyaralókba történő betörések gyakorisága arányaiban többszöröse a lakott ingatlanokénak. Ezzel együtt a nyaralók esetében a káresetek mintegy 90 százaléka vízkárhoz kötődik, ami főként a nem megfelelő téliesítésből adódik. A nyaralók egy része eleve nem biztosítható, mivel az ártéren található épületekre például a biztosítók nem vállalnak fedezetet.

A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) 1991-ben 13 alkuszcég elhatározásából alakult meg, jelenleg közel 90 teljes jogú, illetve pártoló taggal rendelkezik.