Elakadt a felzárkózás, főleg nálunk


Jövő májusban lesz tizenöt éve, hogy az EU legnagyobb bővítése során összesen tíz tagállam csatlakozott a közösséghez, majd 2007-ben Románia és Bulgária követte őket. Azóta viszont megakadt a bővítés, a 2008-as válság óta csak Horvátország nyert bebocsátást.

A 2004-es csatlakozást követően az új tagállamok konvergenciája felgyorsult, 2008-ra Szlovénia és Csehország reál értelemben az EU átlagának 89, illetve 84 százalékát érte el az egy főre eső GDP-t tekintve. Aztán a világgazdasági válság során elveszítette lendületét a felzárkózás, majd az eurózóna adósságválsága miatt senki nem foglalkozott a további bővítéssel.

Éppen ezért a JP Morgan elemzői is megjegyzik, hogy ma sem csak a fejlettség hiányzik a régió országaiban, hanem a politikai akarat is, ez igaz Magyarország mellett Lengyelországra és Csehországra is. Az utóbbi években a válság mellett a 2015-ös menekültválság nyomta rá a bélyegét Kelet-Közép-Európa és az EU kapcsolatára, ez erősítette az eurószkepticizmust a régióban. Ez vezetett aztán oda, hogy ma már Magyarország és Lengyelország ellen is elindult a hetes cikk szerinti eljárás, bár az elemzők szerint annak semmilyen kézzelfogható eredménye nem lesz, mivel bármilyen szankcióhoz egyhangú szavazás kell, a két tagállam pedig kölcsönösen leszavazza a javaslatokat.

Pedig gazdaságilag Nyugat-Európához tartozunk


A romló diplomáciai kapcsolatok ellenére a régiónk gazdaságilag még mindig Nyugat-Európához kapcsolódik, mind a négy érintett országban az unión belüli kereskedelem teszi ki a teljes külkereskedelem nagy részét, mintegy 80 százalékát. Ezen belül Németország a legjelentősebb partner 27%-nyi részesedéssel az exportunkból, mivel a régió erősen beágyazódott a német beszállítói láncba.

A gazdasági kapcsolatok mellett a csatlakozásunk óta a régiónk az egyik nyertese az uniós forrásoknak, az agrárpénzek mellett a kohéziós forrásokon keresztül is komoly összeghez jutottunk. A JP Morgan kimutatása szerint a válság óta a kelet-közép-európai országok GDP-jük 2-5 százalékához jutottak évente az Uniótól, ami segített felpörgetni a beruházásokat a régióban. A 2021-27-es költségvetési ciklusban a források csökkenhetnek, hiszen a Brexit miatt kevesebb lesz az elosztható pénz, ebből az amerikai bank számításai szerint a magyar-lengyel-cseh hármas jöhet ki rosszul, Románia és Bulgária viszont akár több pénzt is kaphat. Ugyanakkor összességében a kelet-európai régió továbbra is a legnagyobb haszonélvezője lehet a kohéziós forrásoknak, bár azok egy részét ahhoz köthetik, hogy normalizálódjon a kapcsolat Brüsszellel.

A jó kapcsolatok fenntartása csak az egyik dolog, a másik az integráció mélyítése lenne, ami a régió esetében az euró bevezetését jelentené. Erre azonban egyelőre nincs meg a politikai akarat, csak a bolgárok és a horvátok rendelkeznek konkrét tervvel a bevezetést illetően. Ezzel párhuzamosan az emberek támogatása sem mindenhol egyértelmű: az Eurobarometer felmérések alapján a csehek és a lengyel többsége elutasítja az eurót, míg a magyaroknál csak szűk többség támogatja.

Keletről is kivetették ránk a hálót


Vagyis uniós tagként gazdaságilag és politikailag Európa befolyása a legnagyobb a régióban, viszont ezzel párhuzamosan kívülről is próbálnak dominálni, Oroszország például régóta törekszik a keleti EU-tagállamok felé, újabban azért, hogy segítségükkel elérje az ellene hozott szankciók feloldását. Az orosz diplomáciai kapcsolatok Magyarországon és Csehországban a legerősebbek, a két ország eddig mindig a szankciók szükségtelenségéről nyilatkozott, de hivatalosan sosem vétózta meg azok meghosszabbítását. Lengyelország és Románia orosz kapcsolatai sokkal kevésbé szorosak, ők elsősorban az oroszok katonai ereje miatt aggódnak.

Oroszország mellett Kína is próbál közeledni az uniós tagállamokhoz, kapuként tekint rájuk az európai piac felé. A JP Morgan kiemeli, hogy összességében Kína nem jelentős kereskedelmi partnere a régiónak, de a kétoldalú kereskedelem gyorsan növekszik. A négy régiós ország (Magyarország, Lengyelország, Csehország és Románia) importja 56 milliárd dollár volt tavaly Kínából, közben az ázsiai ország abban bízik, hogy a régióval folytatott teljes kétoldalú kereskedelem már elérhette a 100 milliárd dollárt.

Az amerikai befektetési bank kiemeli, hogy Kína az "Egy út, egy övezet" politikáján keresztül egyre nagyobb méretű beruházásokat hajt végre az érintett 16 kelet-európai és balkáni országban. A kínai hatóságok szerint csak Kelet-Közép-Európában 2016-ban 8 milliárd dollárnyi beruházás kötődött Kínához. A Balkánon ez még jelentősebb, mivel a keleti EU-tagállamok számára kevésbé vonzó a kínai pénz, hiszen azzal szemben állnak az Unió kohéziós forrásai, így nincsenek annyira rászorulva a kínai finanszírozásra.

A Balkán lehet az ütközőzóna?


Ugyanakkor európai szempontból sem elhanyagolható a kínaiak terjeszkedése a Balkánon, hiszen ezzel párhuzamosan lassan az uniós bővítésnél is sor kerülhet a Nyugat-Balkánra. Az érintett országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Koszovó) egyelőre felemás helyzetben vannak, hiszen egyrészt Európához tartoznak, másrészt viszont nem tagjai az EU-nak.

A fentiek közül négy ország hivatalosan is tagjelölt már. Ugyanakkor a balkáni országok még a mi régiónknál is jobban le vannak maradva a gazdasági fejlettségben, sok helyen továbbra is probléma van a kormányzás minőségével és a jogállamisággal, vagy a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel. Az érintett országokat az állami szektor nagy mérete rontja a gazdaság hatékonyságát, a magánszektor pedig a legtöbb helyen nem elég fejlett. Az életszínvonal egy főre eső GDP-ben a kelet-közép-európai érték fele, a fiatalok munkanélkülisége pedig nem ritkán 30-50 százalékos.

A fenti problémákon az EU kész segíteni azzal, hogy gazdasági és intézményi reformokat támogat a Nyugat-Balkánon, ehhez azonban az érintett országoktól egy világos tervre lenne szükség azt illetően, mikor akarnak csatlakozni az Unióhoz. Ma egyre többen gondolják úgy, hogy a csatlakozás csak álom marad, 2014-ben Jean-Claude Juncker is úgy nyilatkozott, hogy hosszabb szünet jöhet a bővítésben. Közben a kínaiak mellett már az oroszok is elkezdtek nyomulni a Balkánon, különösen Szerbiában.

forrás: portfolio.hu