A téma borzasztóan kényes kérdés, hiszen sok átlagos képzettségű francia álma, hogy „fonctionnaire” legyen, vagyis az állam a nyugdíjig garantálja foglalkozatását és fizetését. Akkor is, ha már hasznos munkát de facto nem tud végezni. Ez persze iszonyú költségvetési kiadásokkal jár. Ebben az évben 1500 állami állás szűnt meg, és jövőre 4500 munkahely felszámolását tervezi a kormány. Vagyis egyelőre nagyon óvatos. Arra is volt példa, hogy egy állását vesztett magas beosztású hivatalnok még éveken át havi több ezer eurós fizetést vehetett fel, munka nélkül, mert nem találtak elfogadható beosztást a számára. Macron ezen az abszurd állapoton akar változtatni, bár a tisztviselők túlnyomó többsége szerényebb fizetésért dolgozik. De biztos pénzért.

A kormány által a napokban megszellőztetett egyik megoldás, hogy a nyugdíjig szóló állásokat 5-10-15 éves szerződéses státusszal váltanák fel. Az illetékes miniszter azt javasolta a szakszervezeteknek, hogy kb. hatéves legyen a konkrét feladatra szóló megbízás átlagos időtartama, amely persze, ha indokolt, hosszabbítható, sőt meg is duplázható. A szakszervezetek egyelőre hallani sem akarnak erről a megoldásról. A kormány másik javaslata, hogy a közfunkcióból önként távozóknak kétéves munkabérüknek megfelelő lelépési pénzt ad, plusz az új állás megtalálásáig munkanélküli segélyben is részesülnek. A másik állami segítség az átképzési alap létrehozása. Erre minimum ötvenmillió eurót szán majd a kormány. A leendő új felnőttoktatási központokat a hadseregből kilépő és a polgári életbe visszatérő, de még a nyugdíjtól messze lévő volt hivatásos katonák civil beilleszkedését szolgáló ügynökségek eddig sikeres mintája alapján alakítanák ki.

Persze a nagy leépítés még csak alakulóban van Franciaországban. Lássuk a hasonlóságokat és a különbségeket Magyarországgal összevetve. Nálunk 6800  státuszt érint a leépítés. Franciaországban 120 ezerrel tervezik csökkenteni az állományt. Vagyis a hatvan-egynéhány milliós Franciaország arányaiban háromszor annyi állást számol fel. Érdekes, hogy ebben azonos az Orbán- és a Macron-kormány álláspontja, sőt Macron sokkal keményebb, már ami számokat illeti. Az igazi különbség a módszerekben rejlik.

Macron már két éve, amikor elkezdte elnökválasztási kampányát, programjába vette a közszolgálati leépítést, vagyis már akkor világossá tette, mit tervez. Aztán a módszerek: Franciaországban minden lépést egyeztetnek a szakszervezetekkel. Ott a katonák polgári pályára állítása a modell, nálunk viszont már ötletként szóba került (bár ezt kormányzati oldalról fake news-nak nevezték), hogy a minisztériumi hivatalnokokból tartalékos katonákat, vagy éppen betegápolókat kreálnának. Ez Franciaországban akkora botrányt kavarna, mint azok a cinikus hazai kirúgási módszerek, amelyekről a napokban a hvg.hu is cikkezett, Csak emlékeztetőül, volt arra is példa, hogy az ügyfélkapun keresztül értesítették az érintettet, ki van rúgva.

Ráadásul Franciaországban a közszolgálati média is tele van ezzel a témával (ott erre kényes a közmédiának nevezett intézményrendszer). Ez az egyik oka annak, hogy a mélységben Macron elnök népszerűségi mutatója. (via AFP)

forrás: hvg.hu