A kézművesek, tehát akik a saját portékájukat hozzák, 1 millió forintot fizetnek a szervezőknek. A kisebb vendéglátósok, például a lángos sütödék 20 milliót, míg a legnagyobb éttermek kerekítve 30 milliót. Mindezért megkapják hét hétre, vagyis a vásár teljes idejére a placcot, a világítást, őrzést, a szemét elszállítást és takarítást. No meg azt az egymillió vendéget, amely eljön ide a Vörösmarty térre. Mindkét városban az árusok 6 héten keresztül minden egyes nap kint vannak, ha esik, ha fúj, ha mínuszok vannak, ha nem.

A Vörösmarty téren, ellentétben Béccsel, nincsenek kínai termékek. A szervezők kínosan ügyelnek rá, hogyha ilyen feltűnik valahol, akkor azt azonnal levetessék a polcokról. Még akkor is, ha a kézműves termékek nyilván drágábbak a filléres hógömböknél.

Bécsben az egyik újdonság a lángos. Lehet lángosokat kapni, mindenféle ízben, van pizzás, sima, ami az érdekesség, hogy szinte minden lángos ugyanannyiba kerül, 5 euróba, ami azt jelenti, hogy 1600 forintba. Budapesten ezen azért trükköznek, ha a lángosra raknak ezt, azt, amazt, akkor azért az dob az áron minimum egy ezrest vagy kétezer forintot, úgyhogy kicsit olcsóbban adják a magyar lángost Bécsben.

Bécsben nincsenek olyan nehéz ételek, mint amit például a Vörösmarty téren látni, fánkokból viszont annál több van.  Ezeknek az ára pedig nagyjából megegyezik a nálunk kapható kürtőskalácsok áraival.

forrás: hvg.hu