Békésben sok Pocsaji él...
Én azonban kiskunhalasi vagyok, ott pedig a Pocsaiból van sok.

Vajon anyakönyvi baki lenne?
Biztos, hogy nem! Ráadásul akkoriban Halason nagyon kacifántos betűkkel írták az anyakönyvi kivonatokat. És ezzel a cifra írással az én nevem úgy nézett ki, mintha Pócsai lennék. Az osztályfőnököm például így hívott az első években... majdan apám utánajárt, és korrigáltatta.

És emiatt az általánosban sokan Pócsainak hívtak?
A szeplőim, meg a szőke hajam miatt inkább Pulykatojásnak; ámbár a bátyámat, feltehetőleg a Pocsai miatt, Pocoknak hívták, engem meg a Kispocoknak.

Családi jelenség ez a kézi-szerelem?
Nem, senki sem kézilabdázott nálunk. Az egész úgy kezdődött, hogy az általános suliban Csordás Tibor tanár úr hatására minden szünetben sportoltunk valamit. Ő a foci helyett inkább a kézit preferálta, és így a heteseket nem rúgtuk, hanem dobtuk.

Halason amúgy kultusza volt ennek a sportnak? Ahogy most Csabán a röpinek, illetve korábban ezt a tornáról is mondták.
Kiskunhalast is a torna fellegvárának hívták. Tulit Péter halasi; Magyar Zoli, az 1980-as, moszkvai olimpia bajnoka is az emlékversenyek állandó résztvevője volt, így gyerekként jó néhányszor láthattam. De például ott volt a Paczolay Gyula nemzetközi tornabíró is, aki szintén az egyik testnevelőm volt. Viszont Hegyes Csabával és Csillag Pistával egy osztályba jártam, akik neves válogatott tornászok voltak a korosztályukban.

 

Pocsai Tibor, Pocsai Tibor, Békéscsaba, 20181226

 

Tehát kézilabda... úgy a harmadikban már toltad?
Akkor már rendesen meg voltunk rontva, miközben csak egy megye 1-es csapatunk volt. Majd amikor a szakközépbe jártam, bekerültünk az NB-s ifibe. A Honvéddal, FTC-vel, Spartacus-szal játszottunk. Akkoriban a Veszprém még nem is létezett, a Szeged pedig Tisza Volán SC néven futott.

A csabai Előréről hallottál akkoriban?
Ifi szinten nem.

Szakközépbe jártál, mi lettél, amikor nagy lettél?
Mezőgazdasági gépész, de egy percig sem gyakoroltam a szakmám. S közben egyszer, amikor a Dózsa ellen játszottunk, Hajdú Jani, a válogatott szövetségi kapitánya elvetődött a meccsünkre, majd azt kérdezte, hogy van-e kedvem fölmenni egy próbajátékra?

És volt.
És volt. Így már az érettségi előtt megvolt a szerződésem a Dózsában.

Hogy festett a bizonyítványod?
Fedje mélységes homály! (Ekkor felhangzott az első, igazi pocsaitibis-sátáni kacaj.)

Megmondták, hogy válassz ki öt töri tételt, és...
Így van... Neeem! Nagyon nem így volt, mert például a legjobb kézist meghúzták az érettségin. Egyébként nem én voltam a korosztály a legjobbja – legalábbis szerintem. Nem tudom, hogy Hajdú Jani mit látott bennem, valószínű arra posztra keresett egy embert.

Átlövő voltál?
Balszélső!

Készültem Tanár Úr!
Egy a lényeg, hogy '86-ban, 18 évesen már profi szerződésem volt.

Atya-gyata: 1986... 14 voltam... Milyen egy remek év volt! Csabán vagy 10 ezerrel többen laktak; olyan nyüzsgés volt, hogy csak na! Minden csehóban élő zenekar játszott.
Halason is! Azok nosztalgikus évek voltak! Ha politikailag nézzük: az már a lazulás éve volt, de sportolóként mégis sokkal több mindennel meg kellett küzdenünk. Mert ugye a Kádár rendszerben egy sportoló kiemelt sztori volt: nem vitték el őket katonának, de ha igen, akkor is jó dolguk volt. Ezzel szemben én 1991-ben vonultam be, és akkor már nem élt Kádár János bácsi... S épp '91-ben a Veszprém az újkígyósi Balogh Józsit és engem akart leszerződtetni, s míg ő elment az Elektromosba, én meg jól bevonultam ide Csabára, a Nagysándor laktanyába. Ahol ráadásul fekete seggűek voltunk, mert mi voltunk az első egy évesek.

A Dózsa után jöttél Csabára? Vagyis a Nagysanyiba?
Igen.

 

Pocsai Tibor, Pocsai Tibor, Békéscsaba, 20181226

 

Én '93-ban kezdtem el a Napi Délkeletnél fotózni, és emlékszem, hogy amikor a férfi kézire mentem, volt egy hófehér hajú csávó, aki amikor beesett a hatoson... hazai pont született. Milyen volt Pest után Békéscsaba?
Vagy két évembe tellett, hogy beverekedtem magam a csapatba. Addig Bene Zoli volt a posztomon, aki egy nagyon jó balszélső volt.

Addig csé-pad?
Csé-pad... és az utolsó 5-10 percben bemehettem. De akkor már Csulik Jani volt az edző, és egyszer azt nyilatkozta, hogy többet kellett volna játszatnia engem, mert amikor bent voltam, rengeteg gól dobtam.

Tehát a város?
Ide hazajöttem, mert Kiskunhalas is egy mezőváros, míg Budapest egy világváros, tehát kvázi oda jöttem vissza, ahol felnőttem.

Hamar el is fogadtak... Te lettél A Pocsai.
Valószínű, hogy amit a beszélgetésünk elején feszegettél: a név miatt. Biztos sokan azt gondolták, hogy idevalósi csávó vagyok. De tény, nagyon gyorsan beleolvadtam ebbe a közegbe.

Ráadásul akkor voltak a női-férfi ikermeccsek.
Délben kezdődtek az ifimeccsek, majd négykor a lányok, mi meg hatkor. Te figyelj... nagyon jó női csapat volt.

Bohus Bea...
A Bohus Bea, a Hochrajter Rita, a Kovács Juci... jaj, ki ne hagyjak senkit!

A csajokat, vagy a játékosokat nézted?
Maradjunk ebben a sorrendben! (Ekkor ismét felharsan a jó kis kacaj.) Miközben nagyon jók voltunk mi is. És nagyon jó volt a foci is: Mracskó, Csató, Szancsó... és a többi.

 

Pocsai Tibor, Pocsai Tibor, Békéscsaba, 20181226

 

Jaj, ki ne hagyj senkit! És a szurkerenek ez micsoda impresszió volt.
Ha tehettük, mi is átmentünk a focimeccsekre, meg ők is a miénkre. Ennek olvasztótégelye Dányi Józsi csapatorvos volt, aki mindig rohant az egyik derbiről a másikra, mi meg vele... rengeteget buliztunk együtt.

Csaba után merre?
Sehova.

Meddig játszottál?
Hagyjál már ezekkel a hülye dátumokkal! A vége felé már biztosítóztam.

Mert?
Nemes Gyula volt akkor a Hungária Biztosító első embere, és ő volt a férfi kézilabda-szakosztály igazgatója, dr. Szekeres István a nőié.

Ha a léc nélkül születsz, akkor most OTP-s lennél.
Bizonyára.

Nemes Gyula is meglátott benned valamit?
Igen, azt mondta, gyere Tibikém a Hungáriához dolgozni! Mert itt, az egyesületnél már nem tudunk neked pénzt adni... persze tudjuk, hogy nagyon ügyes vagy... Ráadásul a Hungáriánál sokkal hüjjébbek is tudnak pénzt keresni.

Akkor mit látott meg benned?
Semmit.

A kéziben ász voltál. Itt meg, ahogy a bálban figyeltelek: király. Csak úgy szétdurran a vitálkapacitásod.
A sport mindenre megtanítja az embert. Az alap, hogy az egyik nap kikapsz, másnap fel kell állni! De idővel valami civil dolgot is kell csinálni. Majd a Hungáriánál azt vettem észre, hogy az emberekkel könnyen kommunikálok. Na nem úgy, hogy hú, de jól kommunikálok, hanem úgy, hogy amíg a többiek nem kötnek szerződést, addig nekem sikerült.

A dumálás zsigerből jön.
A piacon tanultam. Beszélgettem az emberekkel, és menet a dolog.

 

Pocsai Tibor keze, Pocsai Tibor, Békéscsaba, 20181226

 

De ehhez szimpátia is kell, mármint, hogy szeressenek. Én például, ha egy nagy ABC-ben vásárlok, akkor mindig ahhoz a pénztároshoz állok, ahol a kedvenc csajom van, még akkor is, ha nála áll a leghosszabb sor.
Erről szól az egész. Később, amikor jöttek a lehetőségek, továbbtanultam. És a tanárok is örültek, mert az elmélet mellé tettem a gyakorlatot.

Néha jelezted nekik, Gyerekek, ez nem így van az életben!
Tanárt azért nem javítjuk az órán... ha átakarsz menni a vizsgán (hahaha).

Hogy hívják a kollégák ezt a nevetést?
Van egy amerikai rajzfilm, amelyben a kutya így nevet.

Saját magadon, máson nevetsz...
Az optimizmust, a jó kedvet nem lehet tanítani.

De a közeg az nagyon befolyásol. Vannak olyan emberek, akiket az éltet, ha szorongsz.
Alapvetően szerintem nagyon nehéz arra válaszolni, hogy miért vagyok ilyen. Nem tudom. Ha például egy új ember jön hozzám, akkor először is azt nézem meg rajta, hogy mit hozott otthonról. A becsületességet, a jó kiállást, a kommunikációs készséget, az udvariasságot nem tudom megtanítani neki, mert vagy meg van benne, vagy nincs. A szakmát ellenben igen.

Mindenkivel szót értesz?
Ez már a tapasztalat része. Nagyon fontos, hogy mindenkivel a saját módján kell beszélni, mert ha öltöny-makkos cipő kombóban mész ki egy tanyára, akkor az idős bácsi biztos, hogy bezárkózik, mint egy sündisznó.

A kocsidban van váltásruhád?
Nem, mert az ember tudja, hogy hova megy (ismét egy hat kilós nevetés jön ki a szájüregéből.)

 

The bits - zenekar, the bits, Békéscsaba, 20181226
Aki nem beatleses, az bizonyára stonesos! (The Bits)

 

A ma még nem említett bálon volt egy Beatles tribute. És kiderült, hogy nagy beatleses vagy. Miközben 1968-ban születtél, amikor a Beatles tagjai már javában húzogatták egymás haját.
A bátyámnak köszönhetek mindent... majd jött a Purple, a Zep, a Urah Heep... De ma már azt veszem észre, hogy olyan zenéket szeretek, amiket akkor soha.

Pölö?
Pölö: Abba.

Tsúúú!!!!!! Noha én a bánatomban már a nosztalgia adókat hallgatok.
Pontosan! És azt például sosem gondoltam volna, hogy valaha komolyzenei albumokat is fogok vásárolni.

Relaxálsz rájuk?
Nem, a kocsiban szeretem hallgatni őket.

Ez lehet, hogy tudat alatt a biztosítós éneddel függ össze, ugyanis úgy tudom, Angliában nemrégiben összeállítottak egy kockázati tényezőkből álló zenei szettet: nem éri meg, ha vezetés közben agresszív muzsika szól. Most mit hallgatsz?
Mindent eszek.

Tölgyeim és Nyulaim: Pocsai Tibi itt van köztünk a téren!
Hála istennek!

(Mi is így gondoljuk.)