A díjátadó része volt a főtéri városi ünnepségnek, ahol a kitüntetettek Szarvas Péter polgármestertől vehették át a díj dokumentumát: a díszdobozos elismerő oklevelet. Bojczán István azonban nem csak kapott, adott is...

Bojczán istván, színház, bojczán istván
Szarvas Péter polgármester és Bojczán István a Békéscsabai Jókai Színház műszaki csoportvezetője. A Békéscsabáért kitüntetés díszcsomagolású oklevele még a polgármester kezében van

- Bevallom, előre készültem erre a díjátadóra, mert mindenképpen ki akartam fejezni a hálámat azért, amit eddigi életemben ettől a várostól kaptam. Úgy gondolkoztam, az lesz a legjobb, ha a város első emberének én is adok egy ajándékot.
- Nem mindennapi terv egy kitüntetés átvételére. Milyen ajándékra gondolt?
- Olyanra, amelyik mindig szem előtt lehet, például az iroda polcain vagy akár az íróasztalon is. Egy elegáns, körülbelül 10x15 cm-es, talpas, üvegtáblára a következő szöveget gravíroztattam bele: Békéscsabáért, Békéscsabának! Bojczi, 2019. március 15.
- Hogy mit adott át, azt nem lehetett látni a térről, de az nagyon is jól látszott, hogy nagyon meg volt illetődve. Mit mondott Önnek a polgármester, amikor átadta neki ezt az ajándékot?

Bojczán istván, színház, bojczán istván
Bojczán István szereti ezt a várost...

- Nem emlékszem... De még egyszer leszögezem, hogy mindenképpen adni akartam én is valamit. Ezt találtam ki...
- Igazán szép, őszinte pillanat volt. Azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy nagyon sokat kapott ettől a várostól...
- Igen. Mindössze 19 éves voltam, amikor felvettek a Jókai Színházba, azóta ki sem mozdultam onnan. Végigjártam a művészvilág hátterében számomra kijelölt utat. Kezdtem, mint díszítő, aztán gondnok lettem, majd színpadmester-helyettes később színpadmester lettem, az utolsó tíz évben pedig műszaki csoportvezetőként dolgoztam, s lettem nyugdíjas 2018. február 4-én. De ez csak adminisztrációs változást jelentett, nyugdíjasként is csoportvezetőként dolgozom a színházba.
- Tehát kapott egy életutat, melyet sikeresen végigjárt...
- Igen. Én ezt így érzem, én mindig boldog voltam ebben a közegben, és ez is bőven elég lett volna nekem. De a munkám során kapott kitüntetéseim, elismeréseim azt bizonyítják, hogy a saját boldogulásom sok örömet okozott a környezetemnek is. Tényleg sok elismerést kaptam az elmúlt hat esztendőben, szinte minden évre jutott egy...
- Itt az alkalom, hogy felsoroljuk a Békéscsabáért kitüntetés előzményeit!
- A legjobb háttérmunkás díjat 2013-ban, miniszteri dicséretet 2014-ben, Magyar Bronz Érdemkereszt 2015-ben, a Magyar Teátrumi Díjat 2016-ban vehettem át. Tavaly, 2018-ban a Jókai Színház örökös tagja lettem. Mindegyik díj külön-külön is nagyon értékes és fontos számomra, és csak megerősítenek abban a hitemben, hogy a saját lehetőségeim szerint a munkámon kívül is segítsem városomat. Mert én például nagyon szeretek itt élni, szerintem a mi füvünk legalább olyan zöld, mint bármelyik szomszédunké.

Bojczán istván, színház, bojczán istván
Bojczán István: a mi füvünk legalább olyan zöld, mint bármelyink szomszédunké...

- Ezt hogyan érti?
- Úgy, ahogyan mondom. A munkám mellett megpróbálok úgy dolgozni, cselekedni, hogy ezt a tételt mások számára is érthetővé tegyem. Például azért lettem a Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör tagja, mert ők is a város értékeinek megismertetésén, megmentésén dolgoznak. Teljesen egyetértek törekvéseikkel. A nemzeti ünnepünkhöz tartozó ünnepségsorozatot pedig felhasználtam arra, hogy elindítsak egy olyan polgári kezdeményezést, amelyik véleményem szerint újabb lehetőséget ad a Békéscsaba polgárainak, hogy megmutathassák összetartozásukat, hogy együtt mutathassuk meg értékeinket a világnak.
- Mire gondolt?
- Arra, hogy együttműködve a Munkácsy Mihály Múzeum kollektívájával elindítom egy folyamatosan bővülő, kortárs művészeti kiállítás összeállítását.
- Vagyis?
- Nagyon sok képzőművész él Békéscsabán, Békés megyében. Az is tény, hogy sok alkotásuk van magánkézben. Én most a saját gyűjteményemből felajánlottam két képet, és a következő négy évben további kettőt-kettőt azért, hogy legyenek követőim, akik szintén adnak a kiállítás számára képeket a gyűjteményükből.

Bojczán istván, színház, bojczán istván

Erre a felajánlásra március 15-én délután két órakor a Munkácsy Mihály Múzeumban került sor. Ekkor nyitották meg azt a Petőfi kiállítást, melynek anyagait a kiskőrösi Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum bocsátotta a csabaiak rendelkezésére. A megnyitó ünnepségen nagyon sokan megjelentek, és akik ott voltak megnézhették a kiskőrösi evangélikus egyház 1718 óta vezetett negyedik anyakönyvét, melyben az 1823-as év első bejegyzése Alexander Petovics, Stefan Petrovics és Maria Hrúz gyermeke megszületésének rögzítése volt. A latinul írt, különleges, eredeti ereklye ez alkalommal először hagyta el Kiskőrös városát. A megnyitó ünnepségnek része volt Bojczán István kortárskiállítás összeállítására vonatkozó polgári kezdeményezésének a bejelentése.

- Milyen képeket ajánlott fel?

- Az első két kép Jantyik (Jatya) László egyik alkotásainak egyike, melyet még itthon, a Jókai Színház dekoratőreként festett. A másik Corvus-Kora Róbert lökösházi festőművész korai alkotása, a tizenötödik sorszámú. Mire azonban odaértem a megnyitóra, testvérem is tett egy felajánlást, ő Bereznai Péter, a mezőberényi születésű, jelenleg Szentendrén élő festőművész katonatársa volt. A tőle kapott, katonaságnál festett képét ajánlotta fel, úgy, hogy nem kettő, hanem három képpel indítottam el a gyűjtést.
- Azt már tudja, hogy milyen képeket fog a jövőben a múzeumnak ajándékozni?
- Igen, pontosan tudom. Jövőre Grant János és Rochlik Attila, 2021-ben Bácsfalvi Zoltán és Koszta Rozália, 2022-ben Gubis Mihály és Katona József, 2023-ban pedig Egyed László és Székely László egy-egy képével fogom a gyűjteményt gazdagítani. És a legvégén, bónuszként még egy Gyémánt László festményt is átadok a múzeumnak. Remélem, mire ennek is eljön az ideje, addigra szépen megtelnek a kiállító terem falai felajánlott képekkel.

Bojczán istván, színház, bojczán istván

Bojczán István biztosan nem fogja elfelejteni 2019. március 15-ét. Nem csak a kapott elismerés és az általa útjára bocsátott kortárs képgyűjtési akció elindítása miatt. Hanem azt sem felejti el sohasem, hogy a város főterén számára idegen emberek is gratuláltak neki, sőt, egy három hölgyből álló társaság egy üveg borral is meglepte őt, a következő szavak kíséretében: ez a magáé, mert megérdemli!