Anno, vagy harminc éve, nem írták el véletlenül a születési anyakönyvi kivonatod? Mert itt Csabán egy csomó Králikot ismerek.
Ne-e-em.

És a fotós Rálik Norbi rokon, vagy nem rokon?
Te figyuzz... szeretnél a fejedre egy kis ásványvizet? Hát... elég közeli rokon... Tesómékkal amúgy jóban vagy?

Rálik Szilvia, Rálik Szilvia, Békéscsaba, 20190411
Szilvike egy börzdéjen
Ja. Főleg Anyukám jár be Madzsentáékhoz. Az összes százéves fekete kópiát Norbiéknál reprodukáltatja.

Jó srácok: a tesóm is, meg a kollégája is.

Nos... megszülettél, és nyilván már a mamád hasában is énekeltél.
Valóban, már egészen kicsi koromban imádtam énekelni. Van egy rám jellemző történet: úgy három éves lehettem, amikor egy lagziban voltunk, ahol hajnalig énekeltem és roptam, mert táncolni is imádok... de amikor a zenészek megálltak pihenni, odaszóltam nekik: „na, mi van, elfáradtatok?!!"

Akkor lehettél volna nótaénekes is?
Nem a nóta volt itt a lényeg, hanem a zene, a tánc; sokáig társastáncoltam is.

Majdan a kettes suli, zenei tagozat volt a következő lépcsőfok?
Hármas iskola, szlovák tagozat. A suliban mindig szólót énekeltettek velem, majd a Ki Mit Tud? városi döntőjén, a néhai Ifiházban, népdal kategóriában nyertem is.

Népdal is volt?
Tomika, egy általános iskolás nem az operával kezd: „kicsikém, énekeld már el az Éjkirálynőt!". Amúgy egy jó hangú kisgyerek bármi lehet: népdal-, rock-, musicalénekes és a többi.

Hogy érzed, jó irányba mentél?
Én soha nem akartam operaénekes lenni.

Pedig oda kell hangterjedelem. Hány oktávos vagy?
Ezt nem így mérjük: drámai szoprán vagyok, nagy decibelű hangom van, a legnagyobb zenekart is át tudom énekelni. Már kicsi koromban nagy, torkos hangom volt.

Már óvodában látták, hogy cserebogár vagy?
Ovis koromban kiderült, hogy van zenei érzékem, ezért már alsósként elkezdtem hegedülni, aminek a mai napig nagyon nagy haszna van. És amikor például az Operában valaki megtudja, hogy valaha hegedültem is, akkor mindig azt monda, hogy „hát akkor ez érződik!".

Rálik Szilvia, Rálik Szilvia
A fekete képeket Bernscherer Tibor készítette
Mármint mi?

A muzikalitás. 7 éves koromtól öt éven keresztül napi két hegedű és két szolfézs órám volt. De mint minden gyerek, nem szerettem gyakorolni.

Később a szüleid nem óvtak attól, hogy művésznek készülsz?
Nem. Én minden tekintetben hálával tartozom nekik. Fordítva, épp akkor volt palotaforradalom otthon, amikor bejelentettem, hogy abbahagyom a hegedűt. Majd hetedikes koromban az énektanárom csak noszogtatott, hogy jelentkezzek magánének szakra a csabai zeneművészetibe (Konzi). Miközben szolfézsból kimaradt vagy két évem, ezért a felvételi után egész nyáron felkészítő órákra jártam, és felvettek.

A Konziban zongoráztál is?
Az kötelező volt. Zongorából viszont már imádtam gyakorolni. Úgy kell elképzelni ezt a középiskolát, hogy reggel 8-tól este 8-ig bent voltam, de javamra vált.

S onnantól kezdve már egyértelmű volt, hogy...
Nem! Mert óvónő akartam lenni. Az érettségit követően az óvónőképzőbe is beadtam a jelentkezésemet.

De-de-de?!!
Mert imádom a gyerekeket, de nem karriert, hanem családot szerettem volna. A Konziban is szintén noszogtatott az énektanárom, hogy énekszakon tanuljak tovább. Így Szegedre készültem... illetve egy rövidebb debreceni kitérőt követően, átirányítással átkerültem a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol a legjobb tanárnő, Berdál Valéria művésznő taníthatott.

Rálik Szilvia, Rálik Szilvia A diploma után a Jókai Színházban és a gyulai zeneiskolában már én is tanítottam. És egyszer, itt, a színházban szembejött velem a véletlen: épp az egyik teremben gyakoroltam, míg a szomszéd szobában ott volt az Operettszínház társulata – Hidvégi Miklóssal az élen, aki azt mondta, hogy meg szeretne hallgatni. Azt követően bekerültem a társulatba, akikkel német nyelvterületre évekig jártam turnézni.

Ment a német?
Igen.

Nagyon belebeszélek?
Igen. Teljesen más irányba akarod vinni a beszélgetést.

De nem engeded.
Nem hagyom magam! Közben javasolták, hogy képezzem tovább magam, ezután Kovács Brigittához, az Operett Színház énekmesteréhez küldtek. Közben Brigitta is noszogtatott, hogy menjek el a szegedi egyetemi tagozatra. Így Temesi Máriához kerültem, aki szintén noszogtatott, hogy induljak versenyeken. Többek között megnyertem a Simándy Énekversenyt. Tulajdonképpen Temesi Mari volt az, aki elkezdte velem taníttatni a mai repertoáromat. Verdi Machbetjéből diplomáztam, majd noszogtatott, hogy menjek meghallgatásra az Operába. Persze én sosem akartam operaénekes lenni, csak, mint jó diák követtem az utasításokat.

És bummm!
És ott lecsaptak rám.

Beleszerelmesedtél az operába?
Persze, ez egy csodálatos műfaj! Amikor ülsz a nézőtéren, áll a karodon a szőr; vagy ott vagy a színpadon, és potyognak a könnyeid, mert annyira keresztül megy rajtad a zene és a történet. Olyan érdekes, hogy Wagner öt órás munkái mindig is távol álltak tőlem, de amióta közebb kerültem hozzá, azóta nagy kedvencem lett.

 

Rálik Szilvia, Rálik Szilvia

 

Ilyenkor te hány órát énekelsz egyhuzamban?
A pályám csúcsa az Elektra volt, ott két órát vagyok a színpadon szünet nélkül, s mivel mindig én hozzám érkezik egy szereplő, ezáltal mindenkivel énekelek.

Nekem például felfoghatatlan, amikor azt olvasom, hogy egy színész már vagy 10 éve ugyanazt a darabot játssza... Milyen pluszt lehet abba tenni? Ráadásul sosem szabad a ritmusból kiesni.
De talán nekik az a könnyebbség, hogyha kiesnek, akkor megállhatnak egy kis szünetre, de nekünk megy tovább a zene.

Rálik Szilvia, Rálik Szilvia De ilyen még nem volt.
Deee... De van súgó.

Gondolom a hangokat nem mutatja, hogy dó-ré-mi...
Fá.

Miközben játszani is kell.
Egyszer azt mondta Misura Zsuzsa művésznő, aki 2000 óta az énekmesterem, hogy „Szilvi, az, ami neked van, azt nem lehet tanítani!".

Mit nem lehet tanítani?
Többek között a színészi kifejezést. A főiskolán két fajta énekes van: az egyiket segítette, ha éneklés közben keresztbe kellett menni a színpadon, a másikat kimondottan gátolta. Én úgy voltam vele, hogy olyan monoton a zongora mellett állni... „hadd csináljak már valamit!". Engem történetesen segít, ha mozgással is kifejezhetem a darab mondanivalóját. Húúú!!! Amikor 2008-ban, Szegeden José Curával énekeltem az Otellóból a Desdemonát... na, az nem volt semmi!

És miért nem léptél le vele?
Ez nem ilyen egyszerű, és ez nem is így működik! Szóval, épp azt nyilatkozta akkoriban, hogy ő elsősorban színész, másodsorban énekes. Ezt én is így gondolom magamról. Valószínű, hogy ezért csattantunk össze már a próbákon.

Két azonos töltésű ember taszítja vagy vonzza egymást?
A színpad olyan, mint egy labdajáték: ha én magasra adom a labdát, amit ő még magasabban ad vissza... az nagyon inspiráló tud lenni. Ez még izgalmasabbá teszi a jelenetet, ilyenkor robban a színpad.

Ez az előadáson is működik?
Ez ott hatványozódik, mert az adrenalin egy plusz löketet ad.

 

Rálik Szilvia és José Cura, Rálik Szilvia
José Curával

 

Többször említetted, hogy még mindig jársz a mesterhez.
Minden énekesnek kell egy külső fül. Mivel a testünk a hangszerünk, ezért én másképp hallom saját magam, épp ezért, ha egyedül gyakorlok, sokszor rögzítem.

Milyen magamagad visszahallgatni?
Nem szeretem. De amúgy épít.

És akkor egy remek, kihagyhatatlan kérdés: szerinted mivel érdemelted ki a díjat?
A színpadon minden egyes alkalommal a száz százalékot akarom magamból kihozni, tehát nem a díjakért, hanem a nézőkért, a partneremért, a zeneszerzőért és önmagamért csinálom – úgy gondolom, minden művész így vannak ezzel. Természetesen fantasztikus öröm és megtiszteltetés, amikor ezt a munkát díjjal is jutalmazzák.

Sokszor kapsz virágot az öltözőbe?
Igen! Képzeld el, van egy rajongó pár, akik évekig küldték az anonim hatalmas virágcsokrokat. Majd egyszer csak felfedték magukat, és meghívtak az otthonukba, ahol rólam a nappalijukban egy óriáskép volt kitéve. Ez nekem olyan megható! Jelenleg Németországban élnek, de sokszor azért jönnek haza, hogy megnézhessenek. Azóta a legjobb barátaim közé sorolhatom őket.

 

Rálik Szilvia, Rálik Szilvia

 

És mi, mikor nézhetünk meg legközelebb Békéscsabán?
Április 28-án, a Csabagyöngyében. A magam részéről nagy várakozással tekintek elébe, hiszen egyszerre két régi vágyam is teljesül: egyrészt Strauss négy utolsó énekét énekelhetem először zenekarral, illetve végre a Békés Megyei Szimfonikusokkal léphetek színpadra. Természetesen az est folyamán, Strausson kívül több népszerű operaária is elhangzik.