A temesvári születésű festőművész 1932 és 1936 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Rudnay Gyula tanítványaként sajátította el a mesterség alapjait, sajátos hangulatú festészete és szobrászata a Franciaországban töltött évtizedek alatt teljesedett ki.

Munkássága a két világháború közötti franciás szellemiségű kései kubizmusból és absztrakcióból táplálkozott, művészetére az organikus absztrakció a jellemző, melyet a mediterrán világ és környezet inspirált.

Romániából 1947-ben költözött Magyarországra, miután a hatóságok mind élesebben reagáltak politikai tevékenységére. Az 1956-os forradalom után, a politikai visszarendeződéstől való félelmében az emigrációt választotta, 1967-ben a franciaországi Rocbaronban letelepedett le véglegesen.

2002-ben szinte ismeretlenül érkezett vissza Magyarországra munkáival, amelyekkel barátjával, Lossonczy Tamással közös kiállításon a Szinyei Szalonban mutatkozott be a hazai közönségnek. Négy évvel később az 1956 képtárából című kiállításon a kaposváriak is megismerhették a forradalomról a bécsi emigráció idején készített műveit.

A 94 éves korában, 2008. január 7-én a franciaországi Vacqueyras-ban elhunyt művész alkotásai számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
A kaposvári kiállítás előkészületeit a művész fia,Kazinczy János Árpád szobrászművész személyesen is figyelemmel kíséri.

Reményét fejezte ki, hogy édesapja életművének - több száz festménynek és néhány szobornak - végleges kiállítóhelyet talál Magyarországon. Azért itt, mert édesapja 1947 és 1957 között itt vált ismert művésszé - indokolta szándékát a művészi hagyaték őrzője.

A Vaszary Képtárban megrendezett emlékkiállítás október 13-ig látogatható.